László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Schmidtmayer Richárd: A vértesi várak "valódi" urai az 1440-es években
SCHMIDTMAYER RICHÁRD szlavónországi és erdélyi hiteleshelyek szerepét, ami Újlakira utalhat.’10 Ez esetben ifjabb János önként engedte volna be Miklós vajdát egyik várába.150 151 Talán cserébe Újlaki megosztotta vele a fejéri ispáni tisztséget.152 Nehezebb arra válaszolni, hogy e folyamathoz Rozgonyi Simon hogyan viszonyult, hiszen - úgy tűnik - teljesen kiszorultak a vértesi várakból. Talán emiatt is próbálták ifjabb Jánossal szorosabbra fűzni a kapcsolatukat. Erre jó példa, hogy 1444 októberében a Nógrád megyei Szanda vár iktatatásánál - annak ellenére, hogy a királyi levélben eredetileg nem szerepelt a kedvezményezettek között - kérték az ő beiktatását is.153 Az ország sorsában és a Rozgonyi-ágak közötti erőviszonyban sorsdöntő fordulat következett be. Szeptember 22-én Ulászló az ország vezetését egy főnemesekből és főpapokból álló csoportra bízva - köztük volt Rozgonyi György és Újlaki Miklós is - elindult a török ellen. A király Várnánál halt meg Rozgonyi Simonnal együtt, így egy újabb jelentős befolyással bíró rokon veszett oda. Ráadásul az ország ismét koronás fő nélkül maradt. REMÉNY IFJABB JÁNOS JAVAINAK VISSZASZERZÉSÉRE Az ország nemesei a tavasz végén összegyűltek, és a királykérdés rendezéséig hét országos főkapitányt választottak meg, akik között ott volt Újlaki Miklós és Rozgonyi György is. Döntést hoztak arról is, hogy minden várat vissza kell juttatni annak, aki azt 1440-ben jogszerűen bírta.154 E döntésekre alapozva ifjabb Jánosnak mérsékelt reménye lehetett arra, hogy várainak helyzete végre megoldódjon: igaz, az 1443-as bevallásai miatt teljes győzelemmel eleve nem számolhatott. Reményeit még az táplálhatta továbbá, hogy 1445 első felében ifjabb János feltehetően Újlaki Miklós környezetében tevékenykedett. Az Újlaki-familiárisnak számító Györgyi Bodóéknak zálogosította Tolna megyei birtokait,155 valamint rendezte a helyzetét az 1444 óta mindenképpen Újlaki familiárisai között számon tartott Essegvári Pállal.156 Úgy tűnik, az előző évek alatt a Rozgonyiak pozsonyi ágával elvesztette jó kapcsolatát és befolyását Heves megyei birtokai fölött.157 Ifjabb János - talán felmérve helyzetét - most már inkább arra törekedhetett, hogy egy jól ellenőrizhető várat és uradalmat megtartson magának. E törekvésének első kézzelfogható példája az év nyarán született. Újlaki Miklós Palotán álló rezidenciáján id. Jánossal és testvéreivel fennálló nézeteltéré150 Újlaki Miklós erdélyi vajda, és jelentős szlavónországi birtokokkal rendelkezett. (KUBINYI1973,18.) 151 Jól megfigyelhető, hogy a későbbi évek tiltakozásai során ifjabb János Gesztest már nem emlegette. 152 Mindenesetre 1444-ben két alispánja volt a megyének: az Újlakiakhoz köthető Somogyi Imre (KUBINYI 1973, 3.), valamint Bátfai István, aki korábban id. Rozgonyi István familiárisa és csókakői várnagya volt: 1444. július 20. (DL 80810.) 153 1444. október 18. (DL 13809.) |54 DRH, 340-341-1551445. január 6. (DL 13830.) A zálogosítást később is meghosszabbította. Györgyi Bodó Gergely Újlaki alvajdája. (ENGEL 1996,15.) 156 1445. június 5. (DL 68371.) Ennek a megállapodásnak köszönhetően Essegvár felét újra megkapta. Essegvári Újlaki familiáris. (ENGEL 1996b, 70.) seket próbálták enyhíteni, amikor a békéltetési kísérlet során ifjabb János kijelentette, hogy semmilyen körülmény között sem kíván a János-fiakkal egy várban élni. Itt fogalmazta meg először, hogy egy saját, egyedül kormányzott várat szeretne.158 Az egyezkedés során csupán Tata, Csókakő vára, valamint Gerencsér és Mór birtoka került szóba. A megállapodás végül nem jött létre, s úgy tűnik, ifjabb János Újlaki Miklóst hibáztatta azért, hogy a várait nem kapta vissza.159 A fehérvári káptalan előtt tett tiltakozásban úgy fogalmazott: Újlaki főkapitányként hagyta, hogy a korábban ellenséges emberek által megszerzett várai a birtokukban maradjon. Az oklevél érdekessége, hogy megemlítette Tata, Csókakő és Vitány várát is, azonban Gesztest nem. Ezek alapján joggal gyaníthatjuk, hogy Gesztes és uradalma ifjabb János tevékenységének s talán beleegyezésének köszönhetően került ki birtokai közül, míg a többi várát a János-fiak és Gergelylakiék tartották kézben. Nem valószínű, hogy ifjabb János ellen tudott volna állni Újlaki Miklós nyomásának, hiszen a nála nagyobb befolyással és erővel rendelkező - többek között az ország egyik főkapitányát is adó - pozsonyi ág sem tudta nagyhatalmú szomszédaik befolyását visszaszorítani.160 Ráadásul 1445 októberének vé-157 Rozgonyi György és Sebestyén tiltotta ifjabb Jánost azok elfoglalásától: 1445. május 22. (DL 13853.) Később pedig azt tállította, hogy teljesen kizárták itteni birtokaiból, és abba most se akarják az őt megillető részbe beengedni: 1445. október 6. (DL 13880.) ‘f 1445- június. 18. (DL 13735-, DL 13732-, DL 88762.) „Tarnen ipse ob faverem illorum qui dicta sua castra iniuste tenent et in sui iuris preiudicium conservant nichil in huiusdi restitucioni dictorum suorum castrorum fecisset nec laborare voluisset in suus preiudicium valde magnum.”: 1445. június 28. (DL i6o 13856J Sebestyén a pozsonyi káptalan előtt - Ország Mihálylyal és familiárisaival - több kényszerből tett bevallását, zálogosítását vonta vissza, amely rá, a rokonaira és az országra nézve is károsak voltak: 1445. december 20. (DL 13885.) 208
