László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Stanisław A. Sroka: Stiborici Stibor szerepe a lengyel-magyar kapcsolatokban az 1409 - 1402-es években
STANISLAW A. SRO KA ban Luxemburgi Zsigmond a krakkói udvarba küldte Stibort egy megbízatással. Perényi Péter, a székelyek volt ispánja kísérte útján, valamint lovagok egy csapata. E küldetés célja - bár tényét a fennmaradt források igazolják13 - nem ismeretes számunkra. Talán a magyar király próbálta enyhíteni a lengyelek és a keresztesek közötti, barátinak nem nevezhető viszonyt, de a missziónak gazdasági szerepe is lehetett, amelyre egy Krakkó városának számlái között talált feljegyzés utal: „Item cursori ad Stiborium cum littera in causa mercatorum.”14 A lengyel-lovagrendi háború idején (1409-1411) a Luxemburgi Zsigmond szolgálatában álló lengyel lovagok nehéz döntés elé kerültek.15 Honfitársaival ellentétben Stiborici Stibornak valószínűleg nem voltak túl nagy dilemmái. Zsigmond hűséges szolgálata, amely immár több, mint 20 éves múltra tekintett vissza - s melynek köszönhetően a legnagyobb méltóságokra és hatalmas vagyonra is szert tett -, megerősítette azon meggyőződésében, hogy a magyar uralkodó mellett a helye, azaz a keresztesek oldalán a közeledő konfliktusban. Zsigmond ezen kívül fontos szerepet is adott neki a közelgő háborúban. Luxemburgi Zsigmond egy 1409. december 20-án kiadott oklevélben támogatásáról biztosította a Német Lovagrendet arra az esetre, ha Lengyelországgal hadba lépne. Jan Dlugosz és Eberhard Windecke krónikája szerint mindez azért történt, mert a keresztesek 40 000 flórén megfizetésére tettek ígéretet.16 Miután Lengyelország visszautasította IV. Vencel cseh király 1410. február 15-én kiadott kedvezőtlen döntését, Luxemburgi Zsigmond úgy határozott, békét próbál teremteni a lengyelek és a keresztesek közötti viszályban, ezért Jagelló Ulászlót személyes találkozóra hívta meg. Ciliéi Hermann gróf közvetítésével - aki Jagelló Ulászló második feleségének, Annának volt rokona - megállapították, hogy Szepes vármegyében, Késmárkon kerül sor a találkozóra. A magyar király Kanizsai János esztergomi érsek és királyi kancellár, valamint Garai Miklós nádor társaságában már 1410. április 9-én megjelent a helyszínen.17 A magyar uralkodóval folytatandó tárgyalásokon Witold volt jelen, Ulászló azonban Újszandecban maradt, és ott várta a fejleményeket. Witold késmárki tartózkodása alatt tűz ütött ki a városban, az ott lakó polgárok pedig megpróbálták megölni a litván herceget, Zsigmond azonban 13 „Semetipsum ad profiscendum cum viro magnifico Styborio alias wayuoda Transsilvanensi in ambasiatis regiis versus Poloniam promptuare opportet.” (ZsO П/2, 6603, 6590); WENZEL 1874, 87. 14 NAJSTARSZE KSIEGI... 1878, 285. 15 G4SIOROWSKI 1995,498. 16 KODEKS DYPLOMATYCZNY... 1845, 13.; ANNALES... 1997,54S5; ALTMANN1893,17; NOWAK 1964, 97. J7 ITINERAR... 1995, 83; ENGEL-C. TÓTH 2005, 91. megmentette.18 Ő folytatta a további béketárgyalásokat is, ezúttal a nagymesterrel, azonban úgy döntött, mégsem utazik el személyesen Poroszországba, hanem követeket küld maga helyett, mégpedig Stiborici Stibor, Garai Miklós nádor és a sziléziai származású Krzysztof Gersdorf személyében. Egy 200 lovasból álló kíséret állt a követek rendelkezésére.19 A nagymesterrel való találkozás után, amelyre június 20-a körül kerülhetett sor, a küldöttek útra keltek a lengyel király Wolborzban állomásozó táborába, ahová június 26-án értek. Jagelló Ulászló elfogadta az előadott javaslatot a június 24-én lejáró fegyverszünet 10 nappal, azaz július 4-ig történő meghosszabbítására. Zsigmond követei július 5-6-án folytatták a tárgyalásokat Ulászlóval, annak Jezów melletti táborában. A lengyel király a keresztesek által 1409- ben elbirtokolt dobrzyni földek visszaszolgáltatását követelte, valamint Szamogitia visszaadását Litvániának. A lengyel király feltételeit a nagymester visszautasította. A sikertelen tárgyalásokat követően Luxemburgi Zsigmond követei július 12-én a Dzialdowo melletti Wysoka községben kézbesítették Frycz Reptkének, Ulászló követének a magyar király Lengyelország elleni háborús felhívását.20 Zsigmond oklevelét Budán állították ki, s június 21-i dátum szerepel rajta.21 Ez a kutatókat arra a nagy valószínűséggel igaz hipotézis felállításása ösztönözte, miszerint Zsigmond követei már poroszországi útjukra is magukkal vitték a dokumentumot. Békeközvetítésük célja így csupán a közeledő háború kezdetének késleltetése volt.22 A nagy háború, azaz a grünwaldi csata legnehezebb pillanatait Stibor Garai Miklós nádorral együtt a malborki várban töltötte.23 A magyar küldöttek július 18-a után hagyták el Poroszországot, és Magyarország felé vették útjukat, ahová augusztus 8-án értek.24 Feljegyzéseket készítettek a grünwaldi csatáról, amelyet később a Német Lovagrend terjesztett Németország területén. Stiborra azonban elsősorban egy királyi megbízás várt, Lengyelország déli részét kellett megtámadnia. A megbízás a magyarok és a keresztesek közötti, 1409 decemberében kötött megállapodás végrehajtását jelentette. Stibor fegyveres akciójának lefolyását Jan Dlugosz krónikája tartalmazza. A lengyel történetíró szerint Lengyelország déli határát a magyarokkal szemben tavasztól a lublini Szczekocini János vár-ANNALES... 1997, 55; BARTL 1973-1974, 79; NOWAK 1964, 98-99; NADOLSKI1993,27. 19 CRONICA... 1911, 16; ANNALES... 1997, 59; NOWAK 1964,100; NADOLSKI 1993, 28. 20 ANNALES... 1997, 61. 21 CDPIII, 402. 22 NOWAK 1964, ÍOI. 23 DVORÁKOVÁ 2003,286. 24 NOWAK 1964,103-104. 186
