László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók
AZ AVAR KORI GÚLACSÜNGŐS FÜLBEVALÓK rabjait tulajdonosaik még keletről hozhatták magukkal, majd itt helyben formailag velük megegyező, de nagyobb példányok készültek, a 7. század első harmadában. A Szegvár-típus nagyobb méretű példányaiból helyben alakult ki a Velika Kladusa-típus. Mivel valamennyi közülük szórványlelet, ezért kronológiai helyzetüket csak az előzményüknek tartott Szegvár-típus alapján adhatjuk meg a 7. század második negyedében, párhuzamosan az ezek utánzatának vélt Oroszlány-típussal. A Deszk-típusú függők viselete is erre az időszakra tehető, rövid életű, kis területen elterjedt fülbevalótípusnak tarthatjuk, ellentétben a Szentendre-típussal, amely — a Kárpátmedencén kívüli szórvány analógiák ellenére — szintén helyben kialakult típus. Hosszabb életű függőtípus volt, amelyet a 7. század első két harmadában viseltek. A fülbevalótípusokat csak felnőttek viselték. A Szegvár- és a Szentendre-típusúak egy része, valamint a Deszk-típusú függők többsége olyan sírból vagy legalábbis olyan temetőből származik, amely a temetkezési szokások alapján (keletészakkelet-nyugatészaknyugati tájolás, fülkesír, részleges állattemetkezések382) egy kelet-európai sztyeppéi eredetű népesség régészeti hagyatékának tartható. A Szentendre-típusú függők másik területi csoportja, a Duna-kanyartól a Pesti-síkságon húzódó lelőhelyeik a kora avar kori vezéri sírok által a Duna-Tisza közének középső harmadában kirajzolt kagáni székhely északnyugati szomszédságában találhatók. A peszéradacsi és kunpeszéri darabok pedig arról a Kunpeszér-Felsőpeszéri út, Homokbánya lelőhelyről valók, amelynek kora avar sírjai a kunbábonyi vezéri sírral hozhatók kapcsolatba. Az egyes típusok kialakulásának helyétől függetlenül valamennyi típus Kárpát-medencei készítését valószínűsíthetjük. A fülbevalók előállításához szükséges eszközök számbavétele és az ismert kora avar ötvössírok eszközkészleteinek összehasonlítása alapján arra jutottunk, hogy majdnem mindegyik ötvössírban megtaláljuk a készítésükhöz nélkülözhetetlen eszközök egy részét, de csak a kisújszállásnagykerti és a kunszentmártoni ötvösmesterek rendelkeztek valamennyi eszközzel. Mégis csak az utóbbi esetében tekinthetjük bizonyítottnak — a többször hivatkozott préselőminta alapján — hogy készíthetett gúlacsüngős fülbevalót. Lőrinczy Gábor vetette fel, hogy az öntött, bronz gúlacsüngős fülbevalók és az arany granulációdíszesek készítése és használata közös kulturális gyökerekkel rendelkező, azonban különböző területről származó, eltérő társadalmi helyzetű csoportokhoz köthetők.383 Az öntöttekre úgy utalt, mint a granulációdíszesek utánzataira.384 382LŐRINCZY 1992,164-165; LŐRINCZY 1998,352. 383 LŐRINCZY 1992,12. j. Amint láttuk, az öntött és a lemezből készített típusok között a kaukázusi, késő antik-kora bizánci formai előképeken túl egyéb közös vonás nem lelhető fel. Az öntöttek bizonyosan nem utánzatai az arany példányoknak. Feltűnésük valószínűleg megelőzi az avarok Kárpát-medencei feltűnését, amelyet ma még csak a ringelsfeldi langobard környzetből származó függő és a keszthely-fenékpusztai II. bazilikából, langobard sírok közeléből származó, áttört öntött darab alapján feltételezünk. A viselőjüket illetően már csak az öntött darabok esetében sem beszélhetünk közös kulturális gyökerekkel rendelkezőkről, nem csak a pannoniai romanizált lakosság körében voltak használatosak, de avar kori germán temetkezésekben (Kölked- Feketekapu B, 85. és Zamárdi, 1394. sír) is megtaláljuk őket. A viselők társadalmi helyzetére vonatkozóan még nincs elég információnk. Többnyire szegényes leletanyagú temetkezésekből származnak, de a Kölked-Feketekapu B, 85. sírban nyugvó, fülében egyszerű, öntött, bonz gúlacsüngős fülbevalót viselő nő kiemelkedő szépségű ékszerei és viseleti tartozékai alapján biztosan közösségében a leggazdagabbak közé tartozott. A Szegvár-típusúak legkisebb és legkorábbi példányairól, valamint a Deszk-típusúakról mondhatjuk azt, hogy a Tiszántúl kelet-európai sztyeppéi eredetű népességére jellemzőek. De a Szegvár-típus nagyobb példányai, amelyek időben a kisebb daraboknál későbbiek és helyi készítmények is, már a Duna mentén is feltűnnek. A szegvár-oromdűlői 1. sír és a szegvár-sápoldali lovassír régészeti anyaga a Körösöktől délre húzódó terület kora avar sírleletei között gazdagnak, a sápoldi talán az eddig ismert leggazdagabbnak tekinthető. Ugyanakkor már a Deszk-típusú fülbevalók átlagos gazdagságú (például Deszk D, 170. sír), néha pedig szinte szegényes leletanyagú (például Deszk H, 12., Gyula-Szentbenedek stb.) temetkezésekből kerültek elő. Ezek alapján társadalmi helyzetükre, sőt még csak a közösségükben betöltött szerepükre sem tudunk következtetni. A Szentendre-típusú fülbevalóknak a Duna-kanyar és a Duna-Tisza közének északnyugati szegletében előforduló darabjai szintén olyan sírokból származnak, amelyekben az igen tekintélyes méretű (akár 4 solidus súlyú) arany függőkön kívül előforduló leletanyag szegényes (orsókarika, gyöngyök), bár a teljes képhez hozzátartozik, hogy nagyrészt szórvány tárgyakról van szó. A szentendrei 2. sírban és a peszéradácsi leletegyüttesben tűnnek csak fel — az avarokhoz valószínűleg germán közvetítéssel került — késő antik-bizánci eredetű szépítkezési-higiéniás kultúrára utaló pipereeszközök. A nem túl változatos és szegényesebb kísérőleletek ellenére a terüle-135 384 LŐRINCZY 1992,106.
