László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók
BALOGH CSILLA keretezi. A bronz fedlapra, a gúla sarkaira kettős lapított gömböt formázó tagot forrasztottak, amelyek tetején egy-egy kisebb, két félből álló préselt gömb ül. A függesztőfülek letörtek. A fülbevalópár sérült, deformálódott. H=4,7 cm. Ltsz.: MFM 53-1.755. A fülbevalókat a préselési technika és az áttört díszítés köti csak össze, de valójában két egyedi darabról van szó.305 A jutási bronzfüggőt a préselt granulációutánzatos díszítése — az oldallapok szélén és a középen lévő, áttört, kerek mező peremén — a gúlacsüngős fülbevalók Oroszlány-típusával rokonítja. Míg ezek az oldalak háromszögletű áttörésével az öntött, üvegberakásos darabokhoz hasonlatosak, a jutási fülbevaló oldallapjain a háromszögletű mező közepén a kerek díszítmény a Szentendre-típusú fülbevalók A változatára jellemző kompozícióval egyezik meg, (vö.: 8. tábla) azok közül is a pestszenterzsébeti fülbevalók széles rekeszfalaihoz áll a legközelebb. (8. tábla 6) A fülbevaló oldalait díszítő kompozíció az áttört cellatechnika (á jour) imitációja. Ennél a rekesztechnikánál egy fémlapot vágtak ki egy többrekeszes rendszer szerint és a berakásokat hátulról illesztették be, majd egy fémlappal zárták le. A tárgy elveszett, a szűkszavú leírásból pedig sajnos nem derül ki, hogy volt-e itt eredetileg kő- vagy üveglap. A technikát az avar kori anyagban csak az álcsatos leletkor néhány darabján figyelhetjük meg,301’ antik-mediterrán műhelyhagyományokra vezetik vissza.3”7 A fülbevaló fedlapjának csúcsain lévő, hengeres tagon ülő nagyobb lemezgömbök is a gúlacsüngős fülbevalók Szentendre-típusával rokon vonások. A jutási, sírszám nélküli temetkezésből származó, áttört gúlacsüngős fülbevaló kísérőleleteinek elnagyolt leírása alapján a temetkezés keltezésével nem tudunk érdemben foglalkozni. Annak ellenére, hogy bronzból készült, egyedi szépségű a kundombi 262. sír préselt, áttört fülbevalópárja. A négyoldalú gúla oldalait egy kisebb, központi, kerek áttörés köré rendezett, hatkaréjos kompozíció tölti ki. (5. tábla 7) A karéjokat elválasztó ívek árkolással hangsúlyozottak. (5. tábla 8) A gúla élein préselt, keresztben rovátkolt lécek húzódnak, amely az öntött fülbevalóknál öntéssel vagy utánvéséssel kialakított díszítmények préselt kivitelezésű megfelelője. A gúla aljára illesztett három kisebb lemezgömb forrasztási nyomait gyöngydróttal fedték el. A 305 Salamon Ágnes a fülbevalót önálló típusként (Kundomb-típus) különítette el. (SALAMON-CS. SEBESTYÉN 1995, note 47.) JobA kunbábonyi csat veretrészén (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, Abb. 1) és a Jankovich-aranyak közt található, egyik ismeretlen lelőhelyű arany álcsaton. (GARAM 1993, Taf. 41.1.) 307 WERNER 1984,20-22; ARRHENIUS 1985, 81-82. fedlap sarkain lévő préselt gömbök szintén a Szentendre-típusú gúlacsüngős példányok némelyikén fellelhető, keresztben bordázott hengeres tagra emlékeztetnek. A fedlapon sérülés jelzi a függesztőfül helyét, a bágyog-gyűrhegyihez hasonlóan felforrasztott, hengeres függesztőtagra gondolhatunk. A függőpár áttört, légies megjelenését a felület tűzaranyozásával emelték ki. Mára az aranyozás csak nyomokban maradt meg. A fülbevaló kompozíciójának áttört kivitelezésű változata nagyon szűk körben és kis területen szóródva fordul elő az avar kori leletanyagban. Elsőként a területileg és kompozícionálisan is legközelebbi párhuzamként a Szegvár-Oromdűlő, 134. fülkesír3”8 áttört boglárpárját említhetjük. (11. tábla 2) A préselt bronz, tűzaranyozott boglár koncentrikus díszítményének központi eleme egy áttört, négykaréjos, kerek mező. A kundombi fülbevalónál is megfigyelt módon vékony árkolás teszi kontúrosabbá a karéjok ívelt szárát. A boglárpár áttört díszítésével és a hátoldalra felforrasztott fül szögletes formájával is egyedi megjelenésű példány az avar kori préselt boglárok között. A Tisza jobb oldalán, Kundombtól légvonalban kb. 60 km-re délre lévő, péterrévei/Backo Petrovo Selo, Cik (Szerbia) kora avar kori temető 101. sírjából3”9 származó, préselt bronz, négyküllős korongon (11. tábla 4) ugyanez a kompozíció jelenik meg. A veret közepén lévő rombusz alakú, bordával hangsúlyozott központi mező kissé bemélyed. A rombusz csúcsainak folytatásaként jelentkeznek a peremig húzódó küllők. A veretet, mivel azt a sír közepe táján lelték, az anyagot közlő Ivan Bugarski az öntött tarsolykorongokhoz való formai hasonlósága és a sírbéli helyzete alapján tarsolydíszként értelmezte.310 Úgy vélhető, hogy ennek, az áttörésekkel egyébként is meggyengített kis préselt veretnek a funkcióját nem lehet az öntött, masszív bronzkorongok analógiájára meghatározni. A veret egyébként sokkal kisebb is (á=i,7 cm), mint a hivatkozott korongok. Hasonló kompozíciójú korongdíszeket, csüngőként, tűszerkezettel ellátva fibulaként a Fekete-tenger északi részéről, női sírok ékszerkollekcióinak részeként ismerünk, (11. tábla 6—14) amelyek között áttört és rekeszes technikájú darabokat is találunk. A legismertebb köztük talán a glodosi hamvasztásos sírleletben lévő, láncos csüngő. (11. tábla 13) A legkeletibb közép-ázsiai előfordulásukra az ufai 2. sírból (Baskíria)311 és Altyn Asar (Ka-3 LŐRINCZY-STRAUB 2004,307-309,7-8. kép. 309BUGARSKI 2009,166, T. XIV. 310 BUGARSKI 2009,103. 311 A szegvár-oromdűlői 1. sír ovális csüngői kapcsán idézi Lőrinczy Gábor (LŐRINCZY 1991, 135), a Mezőszilas-típusú csüngök egyik formai előzményeként foglalkozik jelen sorok szerzője az ufai sírleletben lévő, nagyméretű, kerek csüngőkkel (BALOGH 2012,280). 126
