László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók
AZ AVAR KORI GÚLACSÜNGŐS FÜLBEVALÓK zó darabbal együtt került a szegedi múzeumba — lelőhelyeként Torontál vármegye szerepel (12. kép 4), s ez alapján csak annyi biztos, hogy a Marostól délre eső területről származik. A harmadik darab a Jankovich-aranyak között található, (6. tábla 2) lelőhelyére vonatkozóan semmi adat nincs, azonban stíluskritikai alapon elképzelhető, hogy ez is valahol a Dél-Alföldön került elő. A másik két fülbevalótól eltérő függesztőtagjára már fentebb utaltunk. C változat Az oldallapok díszítése többszörös háromszögletű granulációkeretből és középen egy, granulálókból összerendezett háromszögalakzatból áll. (6. tábla 4-7) A belső keretek alsó csúcsánál megtaláljuk a 3-4 granulációból álló díszítményeket is. Valamennyi Deszk-típusú fülbevaló közül kiemelkedik eltérő technikai kialakításával a Hajdúböszörmény-Vidipusztáról származó aranyfüggő. (12. kép 7) Ennél ugyanis a gúla oldallapjaira kettős, háromszögűre formált, keskeny, ugyanakkor vastag aranypántot forrasztottak fel, és a granulációkeretek a külsőt belülről a belsőt kívülről kísérték. (13. kép 1) A többi függőnél jelentkező préselt keretek ennek a cellafalnak az imitációi lehetnek. A hajdúböszörményi lelőhelyét ismerjük, illetve az egyik, ismeretlen lelőhelyű, töredékes függőpár esetében (6. tábla 6-7) Garam Éva az egykori tulajdonosok kisújszállási illetősége miatt egy annak környéki származás lehetőségét vetette fel.230 E kettő alapján a kompozícióegyezés okán elképzelhető, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumba került másik ismeretlen lelőhelyű függőtöredék is valahonnan a Közép-Tisza vidékről származhat. A Deszk-típusú fülbevalók területi elterjedése korlátozott, csak a Tiszántúlon fordulnak elő. (14. kép) A Marostól délre, a Tisza-Maros-Aranka szögében, Deszk és Kiszombor térségében jelentkezik lelőhelykoncentráció. A három, díszítés alapján szétválasztott változat közül az A és a C zárt területi tömbökben fordult elő, az előbbi a Maros-Tisza-Duna szögében, az utóbbi a Közép-Tisza vidéken. А В változat egyetlen lelőhelyes példánya a Marostól északra került elő, egy másik pedig feltételezésünk szerint délre. Ha ebben igazunk van, akkor az A és В változatok elterjedési területe részben fedi egymást. 230 GARAM 1993, 68. 231 Lásd: KÜRTI-LŐRINCZY1991,10; BÁLINT 1993, 256. ff-232 VINSKI1955, Tab. V. 35. 233MENGHIN2007,1.34.1. 234 CHANTRE 1887, PL XIV. 1-2. 235 RASEV 2007, Tab. 80.3. 236 KOMAR 2006, ris. 30,28-29. Műhelyek és mesterek A függők nagyobb számú Kárpát-medencei előfordulása alapján helyi, „elavarosodott” típusnak határozták meg.231 Bár kis számban, de keleti analógiáik is ismertek. Függőinkkel távolabbi rokonságban áll a Z. Vinski által Dél-Oroszoroszágból közölt függő. (10. kép 3)232 A Taman-félszigetről származó, leletösszefüggések nélküli függő azonban technikai részleteiben a hajdúböszörményi fülbevaló legközelebbi párhuzama.233 234 (12. kép 8) Oldallapjaira keskeny aranylemezt forrasztottak, amelynek belső falához egy granulációsor illeszkedik. Az oldalakon feltűnik a Kárpát-medencei példányokon is szinte kötelezőnek mondható díszítőelem, a granulációkból álló háromszög. Kamuntából két függő233 is rokonságba hozható a Deszk-típusú fülbevalókkal: az egyiknél kerek, granulációkeretes inkrusztáció, (10. tábla 2) a másiknál annak utánzata díszíti (10. tábla 1) a gúlák oldallapjait. Ezek a Deszk-típusú fülbevalók В változatához állnak közel, és a Kárpát-medencei darabokkal nagyjából egyidősek. A glodosy leletből (10. tábla 4)235 236 és a djursoi 248. sírból (10. tábla 5)2,h származó, hasonló kompozíciójú, üvegberakásos példányok a fülbevalótípus 7. század közepe utáni jelenlétéről tanúskodnak. A djursoi az egyetlen férfisírból származó példány. A glodosy hamvasztásos sírleletet az orosz kutatás előbb a 8. század elejére, később a 7. század végére datálta,237 és általában a kazár előrenyomuláshoz kapcsolta.238 Ezzel a késői keltezéssel szemben Bálint Csanád egy 7. század középső harmadára való datálás lehetőségét vetette fel.239 A Kárpát-medencei darabokkal egyidős keleti analógiák alapján nem zárható ki, hogy a Szegvár-típusú fülbevalókhoz hasonlatosan ezzel a típussal az avarok már a Kaukázusban megismerkedtek. Ettől függetlenül a Kárpát-medencei darabok lelőhelyeinek elhelyezkedése, technikai részleteik különbözősége és az egyes változatok zárt területi szóródása alapján biztosra vesszük, hogy ilyen típusú fülbevalókat helyben készítettek, és nem csak egy mester kezéből kerültek ki. A hajdúböszörményi fülbevalón a felforrasztott aranypánt a bócsai álcsatos övgarnitúra veretein, a tépei álcsaton, a bócsai és a Kölked-Feketekapu B, 85. sír rombuszfejes gyűrűin és a csepel-kavicsbányai kard koptatóján is feltűnik, de elmaradhatatlan tartozéka a Szentendre-típusú gúlacsüngős fülbevalók-237 Vö.: AMBROZ1971,116; AMBROZ1981,13; AJBABIN 1985, 197-202; GAVRITUHIN 2005, 406-413; KOMAR 2006,12-125. 238 KOMAR 2006,18. 239 BÁLINT 1993, 36. A csontmaradvány okból 2010-ben C" mérések történtek. A két minta kalibrált adata egybehangzóan Bálint Csanád felvetését támasztja alá (l4io±30 BP; 14б5±30 BP). A mérési eredmények értelmezése folyamatban van, Alex Komar-Balogh Csilla- Lőrinczy Gábor-Türk Attila végzi. II9
