László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
László János: Egy méltatlanul elhanyagolt vár a Vértesben: Vitány
KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 19. (2014) 95-116. EGY MÉLTATLANUL ELHANYAGOLT VÁR A VÉRTESBEN: VITÁNY LÁSZLÓ JÁNOS A Komárom-Esztergom megyei Vértessomló község közigazgatási területén emelkedik Vitányvár; a Vértes hegység azon erőssége, amelyet mind a régészeti, mind a műemléki kutatás eddig mellőzött, monumentalitását és építészettörténeti-tudományos értékét figyelmen kívül hagyva. (1. kép) 1. kép: Vitányvár Komárom-Esztergom megyében Abb. 1: Burg Vitány (Komitat Komárom-Esztergom) A vár a hegység északi oldalán épült, „s a középső hegyormot foglalja el két másik magasabb közt, a Vértes erdő völgytorkánál, illetve bejáratáltál, azon a részen, ahol nyugatra és északra néz. A hegy hosszíikás, de az épület egyáltalán nem nagy. (...) Mindenfelől völgyekkel és erdőkkel van körülvéve, s bár az a hegy és csúcs, amelyen a vár volt, kiemelkedik az erdők fölé, mégis mindkétfelől magasabbak a többiek, amelyekről könnyűszerrel lehetett ostromolni a várat.”' így írt Bél Mátyás a környékről a 18. század első felében. Az említett két oldalsó hegygerinc a Zsidó-hegy és a Nyerges-hegy, amelyek közrefogják a várnak helyet adó, 370 métert meghaladó magasságú sziklás hegyormot, így ezek takarásának köszönhetően csak bizonyos látószögből gyönyörködhetünk a festői romokban. (2. kép) 2. kép: Légi felvétel a várról (készítette: Aeroart) Abb. 2: Luftbild von der Burg (Foto: Aeroart) A várat napjainkban két irányból lehet megközelíteni. Egyrészt délkeletről azon a hegygerincen, amelynek északnyugati végén magasodnak falai, ebbe az irányba vezet az Országos Kéktúra útvonal is (részben a középkori, várhoz vezető út nyomvonalán), illetve a tatabányai rugógyár irányából vezető, jelzett gyalogösvényen, valamint az ezzel nagyjából párhuzamos aszfaltozott erdei úton. Utóbbit csak a 20. század második felétől használhatták a várat megközelítők. Korábban a helyszínt erdei-erdészeti vasúton is meg lehetett közelíteni, az utazást rövid gyaloglással összekötve. Az elmúlt mintegy két és fél évben felélénkült az érdeklődés a vár, annak állapota és esetleges konzerválása iránt, így a következőkben kísérletet teszünk arra, hogy a jelenleg rendelkezésre álló információkat összefoglaljuk az építményről. Tesszük ezt különösen azért, mivel 2012 folyamán egy rövid, szondázó jellegű ásatás keretében megindult a vár régészeti feltárása.2 KUTATASTORTENET Köszönhetően annak, hogy a vár falai jelentős magasságban álltak, az utóbbi párszáz évben hírmondóink folyamatosan megemlítették a romot. Az első megemlékezés a fentebb említett Bél Mátyás-féle leírásból származik, a 18. század első feléből. Jóllehet nem bizonyítható az, hogy személyesen látta a romoJ BÉL 68. Itt mondunk köszönetét a Vitányvár Baráti Kör kát, azonban azok jelentősége információforrásainak szemében is meghatározó volt. 1848-ban Fényes Elek is említést tett a sűrű erdők között álló, Kapberek pusztához tartozó „Vithánvár omladékáiról”, amelynek falai annak erősségéről tettek tanúbizonyságot, jóllehet felvetette „kisszerűségét”, vagyis viszonylag Egyesületnek, amelynek tagjai a feltárás során erejüket nem kímélve segítették munkánkat. 95
