László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Kövesdi Mónika: Egy avantgarde művész Tata-Tóvároson: Schadl János (1892 - 1944)
KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 19. (2014) 163-172. EGY AVANTGARDE MŰVÉSZ TATA-TOVÁROSON: SCHADL JÁNOS (1892-1944) KÖVESDI MÓNIKA PÁRIZS Tata a kihasználatlan lehetőségek városa a képzőművészet terén. Adottságai egyedülállóak. Ehhez társult folyamatosan, a 19. századtól fogva a szándék, akár a gróf mint művészetpártoló, művészetszervező, akár a civil közösség, akár egy-egy művész részéről, hogy műtermet, szabadiskolát, telepet, kiállítást hozzon létre, ám ezek a kezdeményezések sosem szöktek szárba. Ennek ellenére gazdag művészettörténeti múltra tekint vissza a város, akár itt letelepedett s így a magyar művészettörténet folyamába kevéssé csatlakozó, ismertté kevéssé váló, kiváló festőinek, szobrászainak, akár az itt élő festőóriásnak, Vaszary Jánosnak köszönhetően. Mit keres azonban Tatán egy avantgarde művész? Az aktivizmus prófétáinak közösségéből kiszakadva, egyedül milyen világot épít fel itt egy „maista” (ahogy saját kora nevezte a Kassák MA újságja körül nyüzsgő, ott fórumot és lehetőséget kapó, ifjú művészeket)? Milyen tervekkel, szándékokkal érkezik ide, mi tartja egy vidéki kisvárosban, amelynek két világháború közti életét talán Kosztolányi kisvárosi regényei alapján tudnánk leginkább elképzelni? Schadl János 1892-ben született Keszthelyen. Apja építész és a Georgicon tanára volt; az ő kívánságára iratkozott be maga is a gazdasági akadémiára, de nem fejezte be. 1915-ben a Képzőművészeti Főiskolára felvételizett; Ferenczy Károly növendéke volt. 1917-ben kilépett a főiskoláról. Hamarosan a MA avantgarde folyóirat körül csoportosuló fiatal művészek körében találjuk őt, Kassák Lajos, Nemes- Lampérth József, Tihanyi Lajos, Uitz Béla, Moholy- Nagy László, Máttis Teutsch János, Bortnyik Sándor mellett, az európai avantgarde művészet sodrában. Ez a művészcsoport nemcsak a művészetet akarta szélsőségesen megváltoztatni, de társadalmi változásokat is sürgetett, s mint egy új felvilágosodás polgára hitt abban, hogy az élet, a gondolkodás, amelynek átalakításában a művészek mint próféták kapnak szerepet, megváltoztatható, jobbá tehető. 1918- ban a MA kiállítóhelyiségében nyílt önálló kiállítása. A fiatal Schadlt társai elismerték és támogatták, mutatja ezt az is, hogy a másik két fiatal zseni, aki kiállítási lehetőséget kapott, Máttis-Teutsch János és Bortnyik Sándor volt.1 1919- ben a művészcsoport emigrációba kényszerült, szétszóródott; Bécs, Berlin, Párizs fogadta be őket. Schadl János vidékre került, Tatán talált menedéket, s miután megnősült, 1922-ben végleg lete' A MA kiállításairól lásd bővebben: SZABÓ 1971. ÉS TATA lepedett Tata-Tóvároson. Zongoratanításból és fellépésekből élt, hiszen kiváló zongorista volt, Bécsben Emil Sauernél, Liszt jeles tanítványánál tanult. Közben az avantgarde láza benne is lecsillapodott, és élete utolsó két évtizedét már elsősorban a zene töltötte ki. Emellett persze folyamatosan festett és rengeteget rajzolt. Életrajzai említik 1932-es párizsi kiállítását: talán ez a hivatalos (az ismert, a művészeti közéletben részt vevő) művész utolsó jelentkezése? Schadl Párizs helyett a magyar kisvárost választotta. Schadl János a magyar avantgarde jellegzetes figurája. (1. kép) 1. kép: Önarckép (1931). Papír, tus, ecset. J.j.l. S.J. 931. 568x390 mm Image 1: Autoportrait (1931). Papier, encre, pinceau Ragyogó rajzkészséggel és jó felkészültséggel került nagyon fiatalon abba a művészi körbe, amely Magyarországon az avantgarde művészetet jelentet163
