László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Perger Gyula: Rédey Miklós levelei Mohl Adolfhoz
RÉDEY MIKLÓS LEVELEI MOHL ADOLFHOZ tésem alatt álló »Tata-Tóvárosi Híradó« 1929 január hó lén sóik évfolyamába lép. Szerény lapom 50 év óta becsületes fáklyahordozója volt a magyar kultúrának és mindenkor igaz önzetlen harcosa a közügyeknek és városunk előmozdításának. Azt hiszem felesleges minden sort is írnom Méltóságodnak, ki bizton tudom, hogy lapom minden mozzanatáról bölcs tudomással bír és tudatában méltóztatik lenni annak a körülménynek, hogy ha bármily nehézségekkel is kell megküzdenem, mindig szem előtt tartom azt az egyenes utat, mely a régi Tata- Tóvárosi Híradó előírt, melynek alapja a becsületesség és tisztesség. Néhai szegény boldogult Édesapám nyomdokain haladva, mely elvitathatatlanul az alapját vetette meg a lap mai fennállásának, szerény erőmhöz képest igyekszem azt folytatni, abban a mentalitásban ahogy elő van írva, mely eljuttatott ahhoz a szerencsés körülményhez, hogy az 50 éves jubileumunkat megünnepelhetjük, mely bizony kevés vidéki lapnak van megadva. Lapunk sóik évfolyamának küszöbét, ünnepi számmal óhajtanánk átlépni, arra kérem legmélyebb tisztelettel Méltóságos Uramat, hogy kiváló publicisztikai tehetségének néhány sorával ünnepi számunkat kitüntetni kegyeskedjék. Maradtam Méltóságos Uramnak, legmélyebb tiszteletem kifejezése mellett igaz tisztelője Engländer Ferenc, a »Tata-Tóvárosi Híradó« felelős szerkesztője, laptulajdonos (A gépelt levélen ceruzával Rédey vázlata a tervezett cikkhez) Visszaemlékezések Az első újság a mit láttam'7 Szekeres Ferenc ad. én. Fürge eleven (...) ember. Ő volt a hivatal író deákja. (...) Ebben a lapban jelentek meg első cikkeim Tata történte téről), a melyeket 1888 kibővítve könyv alakban adtam ki, ugyancsak e lap kiadójánál. 50 évfolyiama) Tata történetére elsőrangú kútfőt képez - minden irányban A tatai sajtó története Tata és Tóváros problémái”'8 Szintén a Dórnyay-irátok között maradt ránk Rédey fiának levele 1930-ból. Bár Rédey László levele magánlevél, - nyilván édesapja érdeklődési körének megfelelően - ebben is Tata története dominál. A levél kétharmada egy a fiú által olvasott geodéziai cikk kivonata: természetesen annak tatai vonatkozása miatt. 17 A sor kihúzva. 1 A jubileumi számba Rédey Miklós „A tatai sajtó tör„Németkér, 1930. szept. 29. Kedves Édesapám, kérem átadni Mamának köszönetemet a levélért. Az én sorsjegyemet is kihúzták ezúttal a legkisebb téttel, hogy én is benne legyek a családi »nyerők« karában. Hogy van Apa? Látta már az orvos? Ma itt gyönyörű őszi nap van. Már nem igen fogok kijárni, mert a külső munkám csaknem teljesen készen van. Csak irodában működöm most már, míg a térképem készen lesz. Tegnapelőtt volt a revízióm. Lezajlott minden különösebb nélkül. Most elsején nem megyek haza, mert hét közepén van, hanem valószínűleg 4-én szombaton este vagy 5-én vasárnap délelőtt. Valószínűbb a szombat este. Magdus és Miklós még javában teniszezhetnek. Ez nagyon jó idő rá. Véletlen elég érdekes dologra jöttem rá a Geodéziai Közlönyben. Egy évszázaddal ezelőtt élt Tatában egy mérnök: Gáty István. Ennek 1835-ben a »Társalgó« mellékletében írt cikkét közli Oltay. Ez a cikk olyan, hogy még mai nap is legnagyobb része mondhatni csaknem az egész, tökéletesen helytálló. Szinte megdöbbent csodálkozással olvastam, mert a legtöbb állam felmérése még 1-2 évtizeddel előbb is nagyon messze volt attól a nívótól, amelyen ez a Tatában működő magyar mérnök 1835-ben volt. Oltay sorozatos közleményeket kezd a közlönyben közölni: »Adatok a magyar geodézia történetéhez.« címmel. A bevezetésben ezeket írja: »A most meginduló sorozatos közleményekben egymással való szerves összefüggés nélkül óhajtunk ismertetni egyes jellemző epizódokat, jelentős vagy karakterisztikus felfogásokat a magyar geodézia történetéből. Szándékunk evvel igazolni azt, hogy a geodéziai tudománynak nálunk mély gyökerei vannak, melyek visszanyúlnak oluan régi időkbe, amikor méa a kulturáltabb nyugati nemzetek sem tudtak jobb eredményeket felmutatni. Gátu István értekezéseivel kezdjük a sorozatot, - avval, amely 1835-ben, mint a „Társalgó” különös toldaléka jelent meg. Ennek olvasása adta mea az impulzust e cikksorozat megindítására. Fakult sárga papíroson van előttem már régen porladó mérnök elődünk munkája s magyar büszkeséggel olvasom mély gondolkodású s éles megfigyelésre valló fejtegetéseit. Voltaképen egy magánmérnöknek propaganda irata ez melyben árjegyzék közlésével is fel akarja hívni a figyelmet az ő legújabb „rend- és műszer felfedezésére”. Az utóbbi lényegéről itt keveset közöl, csupán sejteti hogy sextans-szerű tükrös műszerrel - főleg előténete” címen írt összefoglaló visszaemlékezést. Tata- Tóvárosi Híradó. 50. évf. 1. sz. 1929. január 5. 4-5. 159
