László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Perger Gyula: Rédey Miklós levelei Mohl Adolfhoz
RÉDEY MIKLÓS LEVELEI MOHL ADOLFHOZ megerősítés pláne még a pápához is, ha ahoz kétely nem fért? Érdekes különben, hogy ezt a pápai megerősítő oklevelet sehol se találom megemlítve - hallgat róla mindenki - Sörös Pongrác is, akinek az elenyészett apátságokról írt kötetét olvastam (t. i Tatáról) két nagy hibát becsúsztat megint a végén, azt, hogy Tatát ínyben „Esterházy Károly, királyi adományként kapta. Se Károly se fcir.(ályi) adomány - nem igaz egyik se. Ezek a tisztelt akadémikusok beleértve Wenczellt és Salamon Ferencet nagyon sok dolgot adtak már nekem az ő csalhatatlan kijelentésű - tévedéseikkel, mondhatnám felületességükkel. Pedig hát egy Rohrbacher II. éves jogásznak szabad volt tévednie néha - de akadémikusnak már nem is illik. Most Tata várának képeit nyomozom kutatom, a 32iknél tartok. Isten velünk Nagy tisztelettel Rédey” „Hosszú idők óta elmaradtam az írásommal s hogy most újra felveszem a tollat, Tata története végett teszem” - kezdi dátum nélküli, feltehetően 1927- ben kelt levelét Rédey.* 12 Jellemző ez a bevezető, hiszen mind a fentebb közölt két levél, mind az 1927- ben írottak alig tartalmaznak személyes vonatkozásokat. A levelezés alapja és lényege a Tata történetére vonatkozó források minél pontosabb feltárása, a történeti adatok ellenőrzése, egyszóval a szeretett város históriája. E levél azt is igazolja, hogy a levelezés, ha nem is rendszeres, de kétoldalú volt. Mohi válaszlevelei - sajnos - eleddig még nem kerültek elő. „Nagyságos Uram. Hosszú idők óta elmaradtam az írásommal s hogy most újra felveszem a tollat, Tata története végett teszem. Méltóztatik tudni, hogy 1926 végén - teljes 35 évi szolgálattal 100% nyugdíjjal - oda hagytam a rendőrséget s egy évi absolut pihenés után újra írom Tata történetét. Immár az első kötet vége felé járok. Miközben a Tata tört.(énetére) vonatkozó levelezésemet nézem, éppen kapóra találom Nagyságod egyik régi levelét, a melyben a vámhivatalt és a sóhivatalt méltóztatik említeni a topográfia szempontjából. Ez az amiért most lV(a)p(yságo) s Uramhoz fordulok és becses informátióját kérem, amit annak idején méltóztatott kilátásba helyezni, de akkor én maradtam el, elfoglaltságom nem engedett íráshoz. T!(udni) í.(llik) ö.(ecses) levelében két hivatalkép szerepel a só- és vámhivatal, holott egy - a sót is a tricesi mator kezelte meg a vámot is. De lehetA levél dotálása, az utóirataként, a Rédey név y-os használatára vonatkozó megjegyzése alapján. Rédey tek külön épületben. A harmincadhivatal kétségtelenül a kaszinó melletti oszlopos, magas nyeregtetejű ház, a melynek egész építése a XVII. századra vall. Ez volt az árumegállító, vám szedő hely. A só kezelés és a tulajdonképi vám hivatal lehetett másutt, - ezt nem tudom és erre vonatkozólag instanciázok N(agysá)godnál, ha tudni tetszik velem is közölni. A harmincadhivatal a hódoltság idejében szerepelt csak, amikor országhatár voltunk s megvámolták a szomszédos szandsákságokból jövő török területre irányítottakat. Buda visszavétele után szűnt meg, 1690-én ugyan még volt itt harmincados: »Tárnoki György alias Szabó, Kegyelmes Urunknak ő felségének tatai harmincadosa«, - a /nu.fatal) azonban már megszűnt. Hol volt a sóhivatal és hol a vámhivatal? Kérném erre b.(ecses) válaszát. Hogy egy lehetett a kettő, azt az a rendelet igazolja, amely tiltja tricesi mátorokat attól, hogy a só vámját - sóbul vegyék ki. Azt már biztosan méltóztatik tudni, hogy a ferenceseket már 1598-ban vissza akarta hozni Tatába galánthai Halach István, aki Pálffy visszafoglalása után — Pogrányi ideiglenes őrségének távozásával - lett Tata várkapitánya - 1640-ig közben néhány rövid idejű intervallummal. Ő a várbeli kápolna és a népiskola fundálója is. Magát a vártemplomot már alig használták akkor, de még feni n) állott. Valamennyi régi látképen rajt van, egyiken csonka toronnyal, másikon a nélkül, közvetlenül a várkastély mellett, a nyugati oldalon. Az a sok pusztítás, amiről a német krónikák Írnak, feliben sem igaz. Pláne, amit a Törökre fognak. A hoszszú háború alatt »Őfelsége katonái« az embertelen, vandál vallonok csinálták a legtöbb kárt, az örökös gyújtogatásaikkal és rablásaikkal. Szent Iván hegyével azonban még most sem vagyok megnyugodva. Minél több adathoz jutok, annál kevésbé. Mért administrálják folyton »rector ecclesie«-k? Az első János, akit ismerünk az is az volt. A plébánus elnevezés csak egyszer fordul elő, másutt mindenütt rector. S mért igénylik a házát a pálosok és a ferencesek? Mit keresnek azok Szent Ivánon? És a látképek? Azokon nem csak templom van, némelyiken hosszú bekerített épület. Jó egészséget kívánva vagyok és maradok Magysájpod nagytisztelő híve Rédey Miklós Sic »y«nal, nemességet nem adhatott a kormányzó úr mert nincs joga hozzá, a /J(elügy) m(inisztérium) legalizálta az írói nevemet. Az 1927. december 3-án írott leveléhez Rédey a „Tata története” javított, bővített változatának kéziratából is mellékelt két lapot. 1927-ben kapta meg a belügyminisztérium engedélyét nevének hivatalos, y-os írásmódjára. 155 r
