László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Perger Gyula: Tatai harangláb (dokumentumok a Tóvárosi harangláb történetének két fejezetéhez)
KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 19. (2014) 117-126. TATAI HARANGLÁB (DOKUMENTUMOK A TÓVÁROSI HARANGLÁB TÖRTÉNETÉNEK KÉT FEJEZETÉHEZ) PERGER GYULA „Méltóságos Uram! A harangláb kulcsa a községházán van, található ott egy régi jegyzőkönyv is, amely a harangláb történetével foglalkozik. Itt sokat lehet kiolvasni, míg magában a haranglábban semmit, mert évekkel ezelőtt leégett és minden régi nyom elpusztult. (...) A jegyzőkönyvet leggyorsabban Horváth Károly pénztári ellenőr Úr tudja előadni.” A fenti - Komárom-Esztergom vármegye Törvényhatósági Iskolai Népművelési Bizottsága által - 1936. augusztus 17-én keltezett levél Révhelyi Elemér hagyatékában maradt fenn.1 A (...) állami iskolafelügyelő, vármegyei népművelési titkár által megfogalmazott sorok egyértelműsítik, hogy Révhelyi kutatásai során nem talált elegendő történeti forrást Tata mára szimbolikussá vált építményéről, a haranglábról. Révhelyi hagyatékának tanúsága szerint - sajnos - a levélben jelzett jegyzőkönyvet sem ismerhette meg.2 A haranglábra vonatkozó tucatnyi lapon csupán az ismert és nyomtatásban is megjelent munkákat,3 illetve vonatkozó sajtóhíreket tüntetett fel, jegyzetelt ki. Az egyetlen - az építésre vonatkozó - fontos adatokat is tartalmazó forrásból, „Tóváros jegyző könyvé”-bői, sajnos csak utalásokat hagyott hátra, így csupán annyit tudhatunk, hogy a jegyzőkönyvben melyik évben mely pont alatt, milyen tárgyszó kapcsolódik a harangláb építéséhez.4 Egyedül a harangokra vonatkozó adatokat jegyzetelte ki. Eszerint 1762-ben rendelték meg a harangokat Christelli pozsonyi harangöntőnél. Az áccsal 1763. február l-jén kötött szerződést a község, amelynek alapján Eder József ,.francia módon” építette meg a tetőszéket, amelyet fazsindellyel fedtek.5 (1. kép) A haranglábra vonatkozó 19. századi adatok közül csupán az 1834. június 13-i - nyilván egy bűnügyre vonatkozó - bejegyzés egy részletét jegyezte fel Révhelyi: „120. ügy. (...) és ezek ötét (részegek voltak) a haranglábba vinni akarták”.6 Az építmény elhanyagoltsága, leromlott állapota miatt a 19. század végére a helyi sajtó visszatérő témájává, céltáblájává vált. „Ott van mindjárt a harangláb, melyet az egyszeri csapók borsón akartak eltolni az almási utczára. Bárcsak megcselekedték volna. Minap különben rátettek egy táblát, melyre »éjjeli őrtanya« van írva. No, ennek meg már pláne alkalmatos, mert még ablak sincs rajta!” - írta 1885-ben „Nyugoti”.7 1893-ban arról számolt be a Tata-Tóvárosi Híradó, hogy „Tóváros dísze bomladozík. Köröskörül lehullott róla a vakolat, megrepedeznek a falai, s mikor az elkeseredett Zakara család belekapaszkodik a kötél foszlányokba, hogy elhúzzák a »kísérőt«, meginog a fal, mozog az állvány, s azokon siratják keservesen a régi jó időket a bús harangok. No hát ki ne találná el, hogy a tóvárosi díszes »haranglábról« van szó, mely már kezd életveszélyesen fenyegetővé lenni. Szólunk tehát az illetékes elöljárókhoz, hogy sürgősen intézkedjenek s eszközöljenek ki valami ügyes módot, a csúf alkot-1. kép: Tóváros vedutája a helyi mészáros céh tanulólevelén, előtérben a harangtoronnyal. 18. század vége Abb. 1: Ansicht von Tóváros auf dem Lehrlingsbrief der lokalen Fleischerzunft, im Vordergrund mit dem Glockenturm (Ende des 18. Jhs) ' KDM HGy Révhelyi-hagyaték. 2 KDM HGy Révhelyi-hagyaték. 3 KDM HGy Révhelyi-hagyaték. 4 Harangok: 1763. 105, 109, 115. Ácsmunkák: 1763.105, 106, 107. Feliratok: 1763. 107/a. Festés: 1764. 109,115. Építés: 1764.145. KDM HGy Révhelyi-hagyaték. Tóváros jegyző könyve. 1833. esztendő november 1-től 1836. esztendő augusztus 14-ig. Tata-Tóvárosi Híradó. 6. évf. 4. sz. 1885. január 24. 2. Az idézet „Nyugoti” „Kóborlások III. Tóvároson” című tárcájában olvasható. 117 I I
