Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Muskovics Andrea Anna: A filoxéra és hatása Esztergomban
A FILOXÉRA ÉS HATÁSA ESZTERGOMBAN 1883. augusztus végére a filoxéra elérte Nagysápot, szeptemberben Gyiván és a szomszédos Párkányban, a következő év júliusában pedig Táton is kimutatták.16 Annak ellenére, hogy Esztergomot már minden oldalról fertőzött települések vették körbe, az itteni szőlőhegyek még mentesek voltak a vésztől. Ezért is hangsúlyozták egyre gyakrabban, hogy szükség van az óvintézkedésekre, amelyek által megőrizhető lehet ez az állapot. A megelőző és óvintézkedésekkel azonban nem lehetett megakadályozni a katasztrófát, csak késleltetni. Jelentős problémát okozott az is, hogy nem volt elég csak a helyi gazdákat meggyőzni a veszély fontosságáról. Mellettük nagy veszélyt jelentettek a felelőtlen, a helyzet komolyságát semmibe vevő idegen munkások is. 1885 márciusában például egy sárkányi szőlőmunkást tartóztattak le, aki inficiált szőlővidékről jött munkára.17 1884-től az Esztergomi Borászati Egylet ülésein is egyre gyakrabban került napirendre a filoxéra ügye. Az elnök november 20-án indítványt terjesztett az igazgatótanács elé, amelyben kijelentette, hogy célszerű lenne, ha az egylet legalább egy holdon magról vetett amerikai szőlővesszőket termelne, így abban az esetben, ha a vész itt is bekövetkezik, az egylet tagjainak jutányos áron biztos alanyokkal szolgálhatnak. Az ügy megtárgyalása után a vezérigazgatót kérték fel, hogy a következő ülésre dolgozza ki az ezzel kapcsolatos részletes költségvetést.18 Végül a tervtől elálltak, mert a város a gazdasági egyesülettel már teljesítette az amerikai szőlőalanyok termelése körüli teendőket. Bár a hatóságok igyekeztek mindent megtenni, a katasztrófát nem lehetett elkerülni. 1885. augusztus 20-án az Esztergom és Vidéke értesítette a lakosságot a betegség megjelenéséről. „Esztergom szőlővidékének vésze, a phylloxéra belepte borágas hegyvidékünket s megkezdte pusztító munkáját. (...) Mostani szőlővidékünknek menthetetlen el kell pusztulnia. Körülbelül tiz esztendő után a mostani tőkék kivesznek.”'9 A kőaljai szőlők között Gálicz Józsefnél a Kaán Jánosból, Takács Gézából, Horváth Mihályból és Schwarz Józsefből összeállt vizsgálóbizottság konstatálta a filoxérát.20 1886 júliusában Szentgyörgymezőn is kimutatták.21 Annak ellenére, hogy a filoxéra híre már évekkel megjelenése előtt eljutott a városba, s a lakosságot figyelmeztették annak veszélyére, mégis váratlanul érte a gazdákat, jelentős pusztításnak kellett addig történnie, amíg mindenki komolyan vette a veszélyt. AZ ELSŐ REAKCIÓK A betegség megjelenését követő újságcikkek jól mutatták a hitetlenséget, a bizonytalanságot, s ennek következtében egymásnak ellentmondó hírek jelentek meg. 1885. augusztus 27-én az alábbi írás látott napvilágot: „A phylloxéra kártékony pusztításáról akár állandó rovatban is szólhatnánk, ha az a lassú munka, melyet pusztulásunkra végez, oly elszomorító nem lenne. Jobb hát ha minél kevesebbszer emlékezünk meg róla s ha mentői ritkábban figyelmeztetjük szőlősgazdáinkat kipusztulásukra.”22 Ennek ellenére az ezt követő hetekben többször is pozitív hangvételű írások jelentek meg. Ezek egyike beszámolt arról, hogy a szüret hamarosan megkezdődik a szépen termő szőlőhegyeken, valamint kitűnő termésű csemegeszőlőről beszélt.23 A teljes bizonytalanságot és ellentmondást mutatta azonban, hogy Esztergom és Vidéke V. évf. 70. sz. 3.1883. augusztus 30.; Esztergom és Vidéke V. évf. 73. sz. 3.1883. szeptember 8.; Esztergom és Vidéke V. évf. 77. sz. 3.1883. szeptember 23.; Esztergomi Közlöny VI. évf. 28. sz. 4. 1884. július 13. J Esztergom és Vidéke VII. évf. 24. sz. 3.1885. március 22. 18 Esztergomi Borászati Egylet...: 1884. november 20. 19 Esztergom és Vidéke VII. évf. 67. sz. 2.1885. augusztus 20. 20 Esztergom és Vidéke VII. évf. 67. sz. 3. 1885. augusztus 20. 1885. október 25-én, a szüretet követően már azt jelentették, hogy minőségre nézve a termés a múlt évinél jobbat ígért, mennyiségre is megállta helyét, de az ár kétségbeejtő.24 A terméseredményben a filoxéra még nem éreztette hatását, de a jelentés többi részéből kiderült, hogy kedvező jövőre nem láttak esélyt, illetve a kezdődő pusztulás az emberek hangulatára is rányomta már bélyegét. Mindezek azt bizonyítják, hogy a megjelenést követő néhány hónapban a gazdák és a hatóságok még nem teljesen voltak tisztában azzal, hogy a filoxéra milyen pusztításokat végezhet. Részben szintén ezeket a kezdeti pánikszerű, nem megalapozott, hirtelen döntéseket mutatja, hogy több olyan cikk is megjelent, amely különböző, sok esetben még csak kísérleti fázisban lévő, de biztosnak beállított védekezési módot kínált.25 Meg kell Esztergom és Vidéke VIII. évf. 58. sz. 3. 1886. július 22. Esztergom és Vidéke VII. évf. 69. sz. 2.1885. augusztus 27. 23 Esztergom és Vidéke VII. évf. 73. sz. 3.1885. szeptember 10.; Esztergom és Vidéke VII. évf. 74. sz. 1. 1885. szeptember 13. 24 Esztergom és Vidéke VII. évf. 86. sz. 3.1885. október 25. 25 Kísérletező kedvű gazdákkal az esztergomiak közt is találkozhatunk, erre példaként lásd: Esztergom és Vidéke VII. évf. 29. sz. 3. 1885. április 9.; Esztergomi Közlöny IX. évf. 18. sz. 4.1887. május 1. 183 I
