Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Dévai Kata - Gelencsér Ákos: Római kori lakóépület és üvegműhely Brigetióból
Dévai Kata-Gelencsér Ákos 20. kép: Facettált díszítésű tál aljtöredéke (fotó: Bartus Dávid) Fig. 20: The base of a bowl withfacett-cutting decoration végtől, 70-es évek elejétől figyelhető meg Italia területén. Általában tálakat és poharakat díszítettek így, és hamar nagy népszerűségre tettek szert az ily módon megmunkált edények. A díszítésmód alkalmazása a Kr. u. 2. század második felében vált gyakorivá, elsősorban a félgömb alakú tálakon használták, ahol az edény teljes felszínét fedő, gondosan kidolgozott séma szerint készültek.125 A motívum eredetére vonatkozóan több nézet ismert. Tény, hogy maga a motívum már a Kr. u. 1. századi terra sigillata edényeken a perem alatti sávban felbukkan, azonban az üvegeken más méretben, komplex díszítőrendszert képezve jelenik meg, és más motívum ezeken a facettált díszítéseken kívül nem szerepel, míg a terra sigillata tálakon ellenben gyakorta. Ezenkívül az edények formája is különböző, tehát csak a motívum hasonlóságáról beszélhetünk.126 Bizonyított, hogy az ezt a fajta díszítést végző műhelyek, mesterek szorosan együttműködtek az üvegfúvókkal. Az ekképp díszített tálak, poharak a Kr. u. 2. század végén—3. század első felében egész Nyugat-Európában elterjedtek, Skandináviától Britanniáig, Galliától, Germaniától kezdve Hispániáig és Italiáig. Megállapítható azonban, hogy Köln környékén nagyobb számban vannak jelen. A keleti területeket illetően Pannóniát, a syriapalaestinai területeket, Egyiptomot és a Pontusvidéket kell megemlítenünk. Ha a típus elterjedési területét és sűrűsödési pontjait nézzük, megállapítható, hogy négy zónában gyártották ezeket: a Rajna-vidéken (talán Kölnben), Pannóniában, Syriában (lehetséges, Dura Europosban), ezen kívül a Pontus-vidéken, Tanaisban. Népszerűségüket mutatja, hogy a díszítőtechnika megjelent ezüstedényeken is, amelyek a tálkaformát is átvették (Isings 96), amely egyébként hiPAOLUCCI1997, 63. PAOLUCCI1997, 63. STERN 2001,137; PAOLUCCI 1997, 68. ányzott az ezüstedények közül.127 A gyártás csúcspontja a Kr. u. 2. század második felére-3. század elejére tehető, ezen időpont után megszűnt gyártásuk a Pontus-vidéken, Syriában és Pannonia területén, azonban nyugaton tovább készítették ezeket az edényeket, egészen a 4. századig, egyre bonyolultabb, összetettebb geometrikus mintákat alkalmazva.128 Viszonylag nagy számban maradtak fenn talpgyűrűs aljtöredékek, amelyeknek legtöbbször az átmérője kiszerkeszthető, azonban még csak funkciókategóriába sorolásuk sem lehetséges. Ennek oka az, hogy ezek az aljak majdnem azonos méretben és színben szinte minden funkcióbeli edénykategóriához tartozhattak (tálak, poharak, tálkák, korsók, kannák).124 Többségükön megfigyelhető a tartórúd nyoma, tehát az edényt a fúvási szakasz után, a száj befejezése végett tartórúdra helyezték át. Síküveg töredékek Ablaküveg töredékek is viszonylag nagy számban kerültek elő (SE 14, SE 15, SE 16), amelyek könnyen azonosíthatóak. (21. kép) Az üveg egyik oldala fénytelen és egyenetlen, a másik sima és fényes. Gyártásakor egy keret által határolt lapra forró üvegmaszszát öntöttek és ezt belesimították a keretbe, ennek 21. kép: Ablaküveg töredéke (fotó: Bartus Dávid) Fig. 21: Fragments of windowpane köszönhetően a szélein vastagabb lett. A mintát finom homokkal vagy apró üvegszilánkkal szórták be, hogy az üveglap ne ragadjon a kerethez. Ennek köszönhető az ablaküveg egyik felének érdessége. Ezeket valószínűleg helyben, a helyi igényeknek megfelelően gyártották (az ablak méretének is meg kellett felelniük). Színük általában természetes kékeszöld árnyalatokban játszik. Kerülhettek fa vagy bronz keretbe, illetve közvetlenül be is falazhatták őket a kívánt nyílásba.13" Nagy részük előkerülésük helye miatt a műhelyhez köthető, itt gyártották őket vagy beolvasztásra gyűjtötték össze a töredékeiket. STERN 2001,137. PÁNCZÉL-LÁZOK 2003,196. PÁNCZÉL-LÁZOK 2003,179-181. 76
