Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)

Dévai Kata - Gelencsér Ákos: Római kori lakóépület és üvegműhely Brigetióból

Dévai Kata-Gelencsér Ákos tételesen szerkeszthető meg. A ház déli zárófalának nyomvonala szinte teljesen elpusztult az újkori épí­tési tevékenység következtében. A bolygatás ellenére az A2 szelvény területén az említett fal nyomvonalá­ban egy későbbi periódushoz tartozó falszakasz ke­rült elő, amely alapján feltételezhető, hogy az elpusz­tult falszakaszok az egyes építési fázisok során ezen a nyomvonalon futhattak. Ez a megfigyelés támaszt­hatja alá azt a feltevést, hogy a déli zárófal az épület későbbi időszakaiban is mindig ezen, az első perió­dus fala által meghatározott vonalon helyezkedett el. A feltárt falmaradványok szerint nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy már az első periódus idején az épület elnyerte a katonai kaszárnyaépüle­tek mintájára kialakított „szalagház” formát,6 a ké­sőbbi átépítések során kisebb átalakításokon esett át és alapvetően meghatározta a polgárváros ezen rész­letének arculatát. A városok, vicusok és canabaek területén is fellelhető „hosszúházak” hasonló ala­kú, esetenként 10 méter széles és 40-80 méter hosz­­szú telkeken helyezkedtek el. A hosszúkás parcellá­kon felépített házak egymás mellett szorosan, pár­huzamosan álltak, ezeket az idő múlásával átépítet­ték kőből anélkül, hogy az alapkoncepció megválto­zott volna.7 2. periódus Ebben az időszakban egy kismértékű, eltolá­­sos átépítés figyelhető meg az épület szerkezeté­ben. A lakóház északi és déli falai az első periódus zárófalainak nyomvonalán maradhattak, és meg­jelent egy középső osztófal (SE 74, SE 75) a B1-B2 szelvények területén. Jelentős változás az építmény struktúrájában az, hogy a korábbi észak-déli tartófa­lakat visszabontották és 20 cm-es keleti, illetve nyu­gati irányú eltolással átépítették. (2. tábla) Az emlí­tett falazatok jelentős része falkiszedés formájában, kisebb hányada az A2 és Bi szelvényekben lábaza­tig eredeti állapotban marad meg (SE 54, SE 72). Az SE 54 kőfal alapozásának a tövéből egy Lucius Verus érme került elő,8 amely támogathatja azt a feltevést, hogy Brigetióban a Kr. u. 2. század közepe táján in­dult meg a kőépítkezés, és az insularendszer kitű­zése is ebben az időben kezdődött meg, hasonlóan Aquincum polgárvárosához.9 Az Antoninus-korra datálható átépítés falai is 1,5 római láb vastagságúak voltak, viszont, eltérően az első periódus falazatszerkezetétől, mészhabarcsba rakott kőalapozással és lábazati résszel rendelkeztek. (2. kép) A csekély mértékű eltolás talán azzal magya­rázható, hogy a korábbi falak alapozása helyenként 6 NAGY 1973,154. 7 KORTÜM 2005a, 163. A feltáráson előkerült érméket Vida István határozta meg. 9 LÁNG 2007,122-123. 2. kép: Római lakóház kőből épült lábazata. 2. periódus (fotó: Gelencsér Ákos) Fig. 2: The lower section of a stone wall, 2nd period csak agyagba döngölt építési törmelékből állt, így az nem jelentett kellő stabilitást az újonnan húzott fa­laknak. A megmaradt szakaszokon mészhabarcsos simítás képezte a felmenő falazatot alkotó vályogtég­lasor kiegyenlítő rétegét, amely falazási mód a pol­gárváros más részein is megfigyelhető volt.10 Az eh­hez az időszakhoz köthető rétegek több ponton a lá­bazatról ledőlt, sárga agyagos vályogtéglafal-marad­­ványokat tartalmaztak. Az átépített teherhordó fa­lak és az újonnan beiktatott osztófal következtében a korábbi elrendezéstől eltérően az épület keleti trak­tusa ebben az időszakban négy kisebb helyiségre ta­golódott," amelyek közül a délkeleti helyiség döngölt agyagpadlójának egy kis részlete megmaradt. Az em­lített padlómaradvány alapján feltételezhető, hogy ezek a helyiségek ebben az időszakban még csak dön­gölt agyagpadlóval rendelkeztek. A helyiségek falai festett vakolatúak voltak, ennek töredékei a későb­bi átépítés során az elplanírozott rétegekbe kerültek, töredékek formájában. A Kr. u. 2. század első felé­ben kiépített és feltehetőleg a markomann háborúkig használatos periódushoz kapcsolhatók azok a meszes kötőanyagú és agyagos falmaradványok (SE 10, SE 11) is, amelyek a B4-B5 szelvények északi felében és a B5-A5 szelvények nyugati szélén kerültek elő. (2. táb­la) Ezek a falszakaszok már nem az épület tartófalai lehettek, hanem az ahhoz tartozó telekhatár és hátsó udvar kerítőfalai voltak. A provincia más települése­in is, mint például Carnuntum polgárvárosában vagy más északi provinciák területén ugyancsak fellelhe­tő az ilyen, hátsó kerttel ellátott hosszú háztípus.12 A brigetiói épület - más példák alapján - feltehetőleg 10 BORHY-SZÁMADÓ 2001, 85, 5. kép. 11 14x14 római láb-17,64 m2. 12 CENCIC 2003, 60-61, Taf. 5; HAJNÓCZI1988, 66- 68, Abb. 5-6; RABOLD 1992,149-152, Abb. 103. 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom