Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Muskovics Andrea Anna: A filoxéra és hatása Esztergomban
A FILOXÉRA ÉS HATÁSA ESZTERGOMBAN meretek egy része felett. A gazdák meggyőzése azonban így sem volt egyszerű, ezt jól mutatta, hogy 1895- ben például arról keseregtek, „a nép éppen nem akar tanulni s semmi hajlandóságot nem mutat a szőllőkultúra iránt.”98 99 A hegyi talajokon a kadarka továbbra is alkalmas volt, homokon viszont a kis- és nagyburgundival, kisebb mennyiségben oportóval kellett pótolni. A hegyi területeken visszaszorult a budai és a rácfekete. Támogatták a fehér dinka elszaporítását, amely jó és rossz időjárási körülmények közt egyaránt jó termést hozott; kedvelt lett a saszla is. Homokra még a rizling lett volna alkalmas, de a gazdák még mindig az itteni rövidmetszést alkalmazták rá, ami nem volt megfelelő." Ez jól mutatta, hogy az újabb ismeretek meghonosításához időre volt szükség, hosszú éveknek kellett eltelnie, mire a művelési módokban lezajlott a váltás. Később viszont elsajátították a megfelelő ismereteket, Osváth Andor a Szamárhegy rizlingjéről ugyanis már elismerően szólt: „Úgy bevált, a hogy talán sehol az országban.” Emellett a fehérborok még a kusztusi, a Szent Jánoskúti területen, valamint a Seemani-, Világosi-, Borzés Ispita-hegyi-dűlőkben voltak a legjobb minőségűek.100 Mint a filoxéra megjelenésekor és pusztításakor, úgy az 1890-es évek végén, a 20. század elején, most is a helyi sajtó adott közléseket, emellett előadásokat is tartottak. Előbbiek közül érdemes kiemelni Kiinda Károly „Az okszerű szőlőművelés” című munkáját, amely „füzetben van előadva mindaz, amit a modern szőlőmüvesnek tudnia kell.” A szerző munkája elején beszámol arról, hogy „a szőlőművelés ma már egész tudomány. Ha valaki szőlőt akar termelni, az csak úgy fog boldogulni, ha ezt a tudományt alapjától kezelve végig elsajátította. A szőlőművelés tudománya van itt egybefoglalva, nemcsak az, mit kell tenni, de részletesen leírva mikép kell az egyes munkákat végrehajtani.”101 A gyakorlati oktatások közé tartozott a gazdasági egylet által továbbra is megrendezett oltási tanfolyam, valamint az 1900-tól működő szőlőtelep is egyre több munkást képzett. A sikeres alkalmazkodást mutatta, hogy Osváth Andor 1910-ben a változásokról így számolt be: „A phylloxera-pusztításig is jó bor termett Esztergomban, azonban nem mondhatni, hogy nagyon keresték, számos kitűnő pinczésgazda volt bár, a borkezelés áltálban igen primitiv volt. Az egyszerű szőlőmíves keveset adott arra, hogy borait jól kezel-98 Esztergomi Közlöny XVII. évf. 39. sz. 3. 1895. szeptember 22. 99 Esztergom és Vidéke XIX. évf. 88. sz. 2.1897. november 4.; HETVESNÉ BARÁTOSI é. n., 33. 100 OSVÁTH 1910,57 101 Esztergom VI. évf. 51. sz. 6.1901. december 15. je. Rendszerint must alakjában adta el termését, ha pedig ez nem sikerült, elszűrte azt jól-rosszul gondozott edényeibe. Most már mindez másként van. A boredények tisztántartására mindenfelé vigyáznak, a különféle fajborokat külön és tisztán kezelik s épen ennek köszönhető hogy az esztergomi bort különösen a felvidék és Ausztria igen keresi.”102 A szőlőhegy társadalmi életének átalakulása A filoxéra szőlőhegyi életre gyakorolt hatásával kapcsolatban kevés információval rendelkezünk. A legszembetűnőbb változás a szüret kapcsán ment végbe, a leírások jól mutatják, hogy a régen vidám hangulatú esemény gyásznappá változott a gazdák életében. Évről évre arról számoltak be, hogy mi lett az egykor vidám hangulatból. Ezt szemléltetve emeljünk ki egy leírást: „A termés vajmi kevés, a munkát sok helyen fél nap alatt elvégezhetik. Szomorú nagyon az idei szüretelés képe. A bánat barázdái ülnek a gazda homlokán, a szedőlányok torkán forr az azelőtt vidám dal, tompán puffan el a pisztoly, melyet a komoly arczu puttonyos már csak régi szokásból húz elő, a pásztor is gondolkozva lép közelebb: nem követ-e el avval is bűnt, ha a gazda borát az odanyujtott pohárnyival is kevesbíti. A régi muzsikaszónak, táncznak, dinom-dánomnak nyoma sincs, mintha csak gyászszertartást végeznének. Lehet, ha a tőkék termőereje kihal, jövőre talán ötödrésznyit sem szüretelhetünk. Siralmas egy állapot.”103 A reakciók kapcsán érdemes megfigyelni azt is, hogyan viszonyultak a gazdák a szőlőhegyek védőszentjéhez. 1891-ből ezt olvashatjuk: „Orbán napján, hétfőn, daczára a reggeli esős időjárásnak, a szokásos processiót szt. Urbán kápolnájához megtartották. A szőlőtermés megtartásáért szoktak ott az esztergomi kath. hívők könyörögni, sajnos, hogy a szent pápa és vértanú minden jóságos protekcziója daczára sem bir elpusztulni az egész szőlővidék vésze: a pusztító phylloxéra.”104 Ez az írás, amely a pusztulás első éveiből való, amikor még a kétségbeesés uralkodott, jól szemlélteti a védőszent erejébe vetett bizalmat, amely azonban már kezdett alábbhagyni a hiábavaló könyörgések miatt. A helyzet jobbra fordulásával viszont a szenthez való viszony is változott. Egy 1897. májusi jelentésből tudjuk, hogy a fagyoktól való megmenekülés és a homoki szőlők első termését kö-102 OSTVÁTH1910,57. 10:1 Esztergom és Vidéke XII. évf. 79. sz. 2.1890. október 2.; erre vonatkozó további leírás: Esztergomi Lapok I. évf. 1. sz. 5.1892. október 1. 104 Esztergom és Vidéke XIII. évf. 43. sz. 3.1891. május 28. 193
