Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)

Muskovics Andrea Anna: A filoxéra és hatása Esztergomban

Muskovics Andrea Anna

A VÉSZ TERJEDÉSE ÉS MEGJELENÉSE ESZTERGOMBAN

A helyi sajtóban a filoxérával (1. kép) kapcsolatos első írások már évekkel a vész esztergomi megjelenése előtt olvashatóak. Az első konkrét közlés arra vonatkozóan, hogy a veszélyt komolyan kell venni, s fel kell rá készülni, 1880. június 17-én jelent meg, amikor Veszprémben is megállapították a filoxéra megjelenését.9 Szükségesnek tartották minden gazda számára a filoxéra ismeretét, annak felismerését, illetve mindenkinek kötelessége volt, hogy az óvintézkedéseket betartsa. A gazdák felvilágosításában az előadásoknak nagy jelentőséget tulajdonítottak. A megelőzésben nagy szerepet szántak a helyi gazdasági egyletnek és a szőlősgazdáknak.

1880 nyarától a vész egyre gyorsabban közeledett Esztergom felé. Június 24-én jelentették, hogy elérte Tahitótfalut és Dunabogdányt. Figyelmeztették a szőlősgazdákat, hogy akik ezen településekről szereztek be szőlővesszőket, vizsgáltassák meg azokat a filoxérabizottsággal.101882 nyarán a kártevő elérte Nagymarost, Kismarost és Verőcét is, így július 30-án miniszteri rendeletet adtak ki, hogy a vész továbbterjedését megakadályozzák.11 Mindezek ellenére még ez év szeptember 10-én a szomszédos Tokodot is elérte a pusztítás, de a vizsgált településre nem terjedt át.12 Ennek ellenére a kormány a bortermő vidékekre próba gyanánt amerikai szőlőfaj magvakat küldött. Esztergomban Kaán János filoxérabiztost13 bízták meg ezek elültetésével, amelyre áprilisban került sor a városi faiskola kertjében.14 Emellett a földművelésügyi miniszter 1883 nyarán valamennyi szőlőműveléssel bíró vármegye és város törvényhatóságához felhívást intézett, amelyben elrendelte, hogy június hó elejétől július hó végéig a községek határában levő összes szőlőt, valamint a szőlőtőkékkel beültetett kerteket egy községi tanácstagnak, a hegymesternek és a község egy másik értelmesebb szőlőtulajdonosának kötelessége bejárni, s arról az illető szolgabírónak legkésőbb augusztus 10-ig jelentést kell tenniük. A vizsgált település jelentése augusztus 7-én készült el, s arról számolt be, hogy Esztergom határában nincs filoxérával fertőzött szőlőtőke.15

9 Esztergom és Vidéke II. évf. 49. sz. 1.1880. június 17.

10 Esztergom és Vidéke II. évf. 51. sz. 3.1880. június 24.

11 Esztergomi Közlöny IV. évf. 31. sz. 3.1882. július 30.

Esztergomi Közlöny IV. évf. 37. sz. 3. 1882. szeptember 10.

13 Kaán János filoxérabiztos, az Esztergomi Borászati Egylet alapító tagja volt egyik vezéregyénisége a filoxéra elleni küzdelemnek, valamint az azt követő rekonstrukciónak. Szintén nagy szerepe volt Wimmer Ferencnek, az egylet első vezérigazgatójának, aki már 1883-ban, amikor a vész még el sem érte Esztergomot, kijelentette, hogy minden védekezés hiábavaló, az egyetlen út, ha amerikai alanyokat nemesítünk. (Esztergom és Vidéke V. évf. 22. sz. 3. 1883. március 15.)

14 Esztergom és Vidéke V. évf. 14. sz. 3.1883. február 15.;

1. kép: A filoxéra alakjai (a: gyökérlakó szőlőtetű, b: a tojása, c: a tojásból kikelő lárva, d: a porontya, e: a szárnyasa, f: a hímje, g: a nősténye) (VEZÉRFONAL 1917, 7.) Abb. 1: Die Formen der Phylloxera-Trauben-Wurzellaus/ Reblaus (a: wurzelbefallende Reblaus, b: die Eier, c: aus den Wintereier schlüpfende Larve, d: die Nymphen, e: geflügelte Reblaus, f: männliche Reblaus, g: weibliche Reblaus)

Esztergom és Vidéke V. évf. 32. sz. 3.1883. április 19. „Hivatkozással a folyó évi 1816 számú kiküldetésre van szerencsém hivatalosan jelenteni hogy folyó évi augusztus hó 2. 3. napjain Kaan János és Horváth Mihály képviselő nem különben Kecskeméti Ignácz hegymester urakkal az esztergomi szőllő hegységet átvizsgáltuk, s mind azon pontoknál, mellyek a szőllő tökéknek beteges külsejét árulták el, a kellő óvatosság mellett vizsgálatot tartottunk nem csak vízszintes, hanem egyszers mind a függélyes szőllő gyökereken is és azt a tapasztalást merítettük hogy Esztergom szőllő hegysége teljesen phylloxera mentes.” (KEML Esztergom város képviselőtestületi iratai. V-i-c. 1883-1-87.)

182