Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Kemecsi Lajos: Tat-tóvárosi női hagyatéki leltárak elemzése (Esettanulmány)
Kemecsi Lajos KEMECSI 2004 Kemecsi L.: Hagyatéki leltárak Tatáról, a 19. század elejéről. In: (Szerk. Kisné Cs. J.) Arx - oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. (Annales Tataienses IV.) Tata 2004, 83-97. KEMECSI 2006 Kemecsi L.: Életutak - hagyatéki leltárak. Tata és Tóváros, 1768-1846. In: (Szerk. Mayer L.-Tilcsik Gy.) Személyes idő - történelmi idő. (Rendi társadalom - polgári társadalom 17.) Szombathely 2006,167-175. KLANICZAY 1984 Klaniczay G.: A történeti antropológia tárgya, módszerei és első eredményei. In: (Szerk. Hofer T.) Történeti antropológia. Budapest 1984, 23-60. KOCSIS 1988 Kocsis Gy.: Hagyatéki leltárak. Cegléd 1850-1900. Ceglédi Füzetek 24 (1988). KOCSIS 1993 Kocsis Gy.: Ceglédi háztartások tárgyi ellátottsága a 19. század második felében. Ceglédi Füzetek 28 (1993) 33-46. KOCSIS 1997 Kocsis Gy.: Hagyatéki iratok. Cegléd 1755-1820. Ceglédi Füzetek 33 (1997). KOCSIS 2010 Kocsis Gy.: Pest megyei közrendnek öröklése. Törvény és gyakorlat a kiegyezés évtizedében. In: (Szerk. Flórián M.) Életmód, szemléletmód és a módi változása a parasztság körében a 19-20. század fordulóján. Budapest 2010, 425-450. KÖRMENDI 1984 Körmendi G.: Tata története 1727-től a polgári forradalomig. In: (Szerk. Körmendi G.) Tata története II. 1727-1970. Tata 1984, 7-44. KRING 1937 Kring M.: A tatai csapómesterek. Helytörténeti adatok a magyar posztószövő ipar múltjából. Budapest 1937. PALÁDI-KOVÁCS 2005 Paládi-Kovács A.: Merre tart az európai néprajztudomány? In: (Szerk. Vizi E. Sz.) Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián, Társadalomtudományok. Budapest 2005,119-143. PALÁDI-KOVÁCS 2011 Paládi-Kovács A.: A néprajz időszemlélete és módszerei. In: (Főszerk. Paládi-Kovács A.) Magyar Néprajz I.i. Táj, nép, történelem. Budapest 2011, 26-28. SHULAMITH 2004 Shulamith S.: A negyedik rend. Nők a középkorban. Budapest 2004. SZILÁGYI 2000 Szilágyi M.: Törvények, szokásjogjogszokás. In: (Főszerk. Paládi-Kovács A.) Magyar Néprajz VIII. Társadalom. Budapest 2000, 693-759. SZULOVSZKY 2005 Szulovszky J.: A magyar kézművesipar története. Budapest 2005. SZULOVSZKY 2010 Szulovszky J.: A kézműves örökség, mint stratégiai eszköz. Feladatok és lehetőségek. Budapest 2010. SZŰCS 1995 Szűcs J.: Csongrád iparosainak szerepe a 19. századi mezőváros iparosainak társadalmában. In: IV. Nemzetközi Kézművesipartörténeti Szimpózium Veszprém, 1994. Budapest-Veszprém 1995, 216-226. SZŰCS 1998 Szűcs J.: Egy csongrádi tímár hagyatéki leltára. Ethnographia 109 (1998) 629-657. TÁLASI 1946 Tálasi L: Az Alföld néprajzi kutatásának kérdései és problémái. Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve I (1944-1945) 1-35. ANALYSE VON FRAUENNACHLASSINVENTAREN AUS TATA-TÓVÁROS LAJOS KEMECSI Der an der Alltagsgeschichte interessierte Forscher kann in erster Linie anhand der erhaltenen Spuren der in vergangenen Epochen gelebten Menschen deren Verhalten, ihre Lebensgewohnheiten verfolgen. Auf diesen Gebiet der Forschung bewahren wahrscheinlich die Nachlassinventare die wichtigsten Angaben für uns. Die Inventare und die Vermögenskonskriptionen sind solche ausführlichen Listen, wo die Mobilien und Immobilien, die finanziellen Aktiva je einer Person oder eines Haushaltes Stück für Stück aufgeführt sind. Die Tataer Nachlassinventare ermöglichen uns die soziale, etnische Untersuchung der Gemeinde und bekommen Informationen über die Ausrüstung der Haushalte, die etwas besser als die von Bauern war. Zu der Richtung der modernen sozialwissenschaftlichen Forschungen gehört die Untersuchung der Schichtung der Gesellschaft aufgrund von Fraueninventaren. Die thematische Analyse beinhaltet in erster Linie die Forschungen bezüglich der Wohnkultur. Mit der Hilfe der Inventare können auch die zu den einzelnen gesellschaftlichen Gruppen anknüpfbaren Wohnungseinrichtungstypen untersucht werden. In meinem Artikel trachtete ich auf dem Beispiel der Tataer Inventare die vielseitige Benützungsmöglichkeit der Erforschung der Nachlaßinventare neben der Volkskunde auch der Wirtschaftsgeschichte, Agrargeschichte, Sozialgeschichte, Kunstgeschichte sowie dem Gebiet der Materielkultur und Kulturgeschichte näherzubringen. Übersetzt von Lajos Kemecsi 170
