Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Kemecsi Lajos: Tat-tóvárosi női hagyatéki leltárak elemzése (Esettanulmány)
Kemecsi Lajos szeként. A második házasságba hozott vagyon összeírásánál az asszonyok ügyeltek az ágyneműk, bútorok, használati eszközök mellett a szőlő vagy a zöldséges értékének pontos szerepeltetésére is.39 A háztulajdon alapvető jellemzője a tatai és tóvárosi lakosságnak. Nem alakult ki a nagyobb városokra jellemző széles körű lakó-, albérlőréteg. A házakat osztályokba sorolták. Első osztályúvá minősítették azokat a házakat, amelyekben albérlő is lakott, tehát házbérjövedelmet is hoztak. Másodosztályú volt a kéményes-konyhás ház, harmadik osztályú a szabadkéményes. A házak osztályozása önmagában nem alkalmas az értékbeli különbségeknek, illetve azok változásának megközelítésére. A ház nagyságát és berendezését értelemszerűen a lakók anyagi helyzete alapvetően meghatározta.40 * A tatai és tóvárosi lakóházak alaprajzi tagolódása hasonló a korabeli parasztházakéhoz. A legtöbb esetben négyhelyiséges házat írtak össze: elülső ház, konyha, hátulsó ház, kamra. Az iparos özvegyek között találhatóak olyanok, akiknek összeírásaiban szegényes, kisszámú tárgyi világ szerepel. Ezek közös jellemzője, hogy vagyonuk legértékesebb részét a mesterségekhez szükséges szerszámok, esetleg nyersanyagok jelentették. Sajátos helyzetet rögzített az egyik fönnmaradt inventárium. A tóvárosi csapómester özvegyének, Polák Andrásnénak 1846-ban férje halála után a lista alapján a házán kívül csak egy ládája, egy nyoszolyája maradt, illetve a mesterség műveléséhez szükséges eszközök, nyersanyag és késztermék. Ahogy az irat fogalmaz: „házi bútorai nintsenek, mint a mestersigbeli szerszámja egy ládája es egy nyoszolyaja a ház elkelt 740 for, a gyapjú nemük ossz ára: 264 f 26 fa' Az iparos feleségek és özvegyek zöme a hagyatéki leltárak tanúsága szerint a parasztias lakáskultúrájú, vagyonosabb polgárok közé tartozik.42 A korabeli polgárok műveltségére következtetni engedő könyvek értékét nem minden tatai öszszeírás tartotta szükségesnek részletesen felsorolni. Erről árulkodik Lauka Jánosné hagyatéka, ahol a „könyvek” értéke nem érte el a „mosogató dézsa” árát sem.44 Szintén a művelődéshez kapcsolható tárgy, az egyébként a tatai kézművesek leltáraiban rendszeresen szereplő „kalamárisA sokkal szegényebb, házatlan zsellér Pintér Antalné Dobos Terézia 1843-as hagyatékában viszont megbecsültebb helyzetben voltak a könyvek: 1 imádságos könyv, 1 magyar gramatika, 1 álmoskönyv, 2 kisebb könyv.44 Igen tanulságos lenne a mentalitástörténészek számára 39 Ezt igazolja Huszár Éva hozományként rögzített 1808-as leltára, amelyben a pléhes pinceajtó(!j, a kard(!), az aranyos keretű tükör mellett szerepel 19 ágy őszi fokhagyma is. (NMIGy 1379. sz.) 40 Egy korabeli ház építésének költségei kiválóan megismerhetőek Betzkó Jánosné 1820-as inventáriumában. (NMIGy 4030. sz.) Lásd a 3. függeléket. a zsellérasszony tulajdonában volt álmoskönyv fejtegetéseinek megismerése. Szintén izgalmas a francia könyvek szereplése Letkovics Ambrózia asszony 1832-ben készült tatai inventáriumában.45 A tatai női hagyatéki leltárak szerencsés esetben tartalmaznak olyan tárgyakat is, amelyek segítségével egykori tulajdonosaik, használóik személyes jellemzőiről is nyerhetünk képet. Többük hagyatékában is megmaradt néhány olyan személyes tárgy, amely alapján egyéniségére vonatkozó következtetéseket is megkockáztathatunk. A hagyaték részeként összeírt vallásos jellegű tárgyak és könyvek arra engednek következtetni, hogy mélyen hívő volt az elhunyt. A tatai és tóvárosi 18. század végi hagyatéki leltárak többségében megtaláljuk az összeírt szakrális jellegű tárgyak (feszület, szenteltvíztartó, térdeplő, olvasó stb.) többségét. Özvegy Lauka Jánosné inventáriumában több, mint 30 különböző kép, „képetske” szerepel. Igaz, hogy ezek között világi minősítéssel találunk 13-at.46 A papírképek egy szegényes háztartásban is jellemzői voltak a lakás berendezésének, Héring Pálné 1806-os hagyatékában például 25 darab szerepelt.47 Megállapítható, hogy bizonyos kutatáselméleti koncepciók hatására korszakonként változó intenzitással jelennek meg a hazai tudományos kutatásokban az innovációk, a modernizálódás folyamataira felfigyelő elemzések. A polgárosodás komplex folyamatait feltárni igyekvő, széleskörű kutatási programok új lendületet adtak az ilyen irányú tudományos munkáknak. Szintén elemezhető az, hogy a lakáskultúrában megfigyelhető innovációk milyen ütemben és milyen intenzitással tűnnek fel a mezővárosi különböző foglalkozást űzők özvegyeinek háztartásaiban. Az iparosok és különösen a kereskedők működésükből fakadóan a helyi véleményformáló, információcserélő szereppel is rendelkeztek, s a távolabbi vidékről érkező hírek közvetlen befogadóiként is működtek. Tanulságos tehát a divatkövetés, -formálás szempontjából elemezni a női leltáraikat. A mezővárosi kulturális különbségek a tárgyi világban is érzékelhetőek. Miként a különböző szőlőkapák, borűrmértékek, puttonyformák, kád- és hordótípusok egyaránt jellemzői a településnek, úgy a bútorok, a kerámia- és üvegedények gazdag és értékes változatai, illetve a textíliák (függönyök, szőnyegek, asztal- és ágyneműk stb.) egyaránt jelzik a környező falvaktól eltérő mezővárosi életmódot. Az ismert inventáriumokban rendszeresen felbukkannak a különböző órák, például Éder Józsefné leltárában NMIGy 1534. sz. 42 Vö. : KEMECSI 2001. 43 NMIGy 988. sz. 44 NMIGy 1025. sz. 45 NMIGy 4060. sz. 44 NMIGy 988. sz. 4 NMIGy 1369. sz. 164
