Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy különleges császárrkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum Auxiliáris Castellumából (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye)
Egy különleges császárkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum auxiliáris castellumából tott a porticus tetőzetéről lehulló esővizet elvezető nyitott csatorna, amely arra utal, hogy annyira a tér szélére helyezték a szobrokat, amennyire csak lehetetett. Az 1980-ban előkerült, két nyugati szoborbázis között a mögöttük húzódó porticus szegélyköveiben egy lépcsőt alakítottak ki. A lépcső egy porticusba vezető feljáratot feltételez, amely nem pontosan a forum észak-déli középtengelyében, hanem attól valamivel keletebbre eltolva helyezkedett el. Ennek a lépcsőnek a nyugati oldalán állt egy, keleti oldalán pedig két azonos méretű és kialakítású, lovas szobrot hordozó talapzat. A scarbantiai lovas szobrokat a tér capitoliumi templommal szemközti, déli oldalán találjuk, amely máshol is a lovas szobrok felállításának leggyakoribb helyszíne.120 A téren ez lehetett a feliratokon oly sokszor említett celeberrimus locus egyike. Leírás: A talapzatnak csak a középső rész alatti, lépcsőzetesen kialakított lábazati része maradt meg. Tagozatait fertőrákosi mészkőből faragták. A több mészkőlapból összeállított, függőleges oldalfalú alsó lábazatot közvetlenül a tér burkolólapjaira építették, külön alapozást nem készítettek. (Mindez arra utal, hogy a lovas szobrok a tér burkolásánál későbbiek lehetnek.) A szobrokhoz tartozó nagybronz töredékek eddig nem kerültek elő. Keltezés: A lovas szobrokkal megtisztelt császárok személye egyelőre ismeretlen, de amennyiben a három talapzat azonos vagy közel azonos időszakban létesült és kialakításuk is megegyezik, úgy egy olyan szoborcsoportot alkothattak, amelyek három császár, leginkább Septimius Severus és két fia lovas szobrából állhatták. Ez a javaslat ugyan a farum kronológiájával és a város történetével is összhangban van, de csak a harmadik szobortalapzat közlése, illetve feliratos középső részük előkerülése után lesz bizonyítható. A fórumon Septimius Severus alatt, nem sokkal Kr. u. 195 után Divus Commodus szoborbázisa is felállításra került.121 Irodalom: GÖMÖRI 1986, 348, 366, Abb. 23; GÖMÖRI 1991, 39, 73/2; GÖMÖRI 1993, 2-3; GÖMÖRI 2003, 83; MRÁV 2003, 343. 6. Nagyméretű falazott maggal épült szoborbázis(?) Savariában Méretek: alapterülete megközelítőleg 1,6x1,6 méter; m=2 méter körüli. Lelőhely: A talapzat 1893-ban Szombathelyen (Vas megye), a Kőszegi utca és a Fő tér találkozásánál, tehát Savaria központjában, talán az egykori fórum területén került elő egy ház lebontása során (1443 hrsz, ma Gyöngyös u. 15).122 Leírás: Falazott maggal („betonépítmény”) készült szoborbázis, amelyet fehér márványlapokkal burkoltak. Ezek közül a talapzat megtalálásakor a falmagjának tetején fekvő lapok még eredeti helyzetükben 120 BERGEMANN 1992,316. 121 SZABÓ 2009, 213-222. 122 BUOCZ1967,100,355. j. voltak. („Felső részét több vastag márványlap borította.” 123) A talapzat kicsi egy big a vagy quadriga számára, viszont túl széles egyetlen lovas szobornak, ezért valószínűleg két lovas szobrot (társcsászárok?) hordozhatott. Közelében ,,gránit”(?!) szobortöredékeket találtak, amelyeket emberi hüvelykujjként és lábszárként határoztak meg (elvesztek). Egyelőre nem dönthető el, hogy ezek a bázis által hordozott vagy más szobrokhoz tartoztak. Irodalom: KÁRPÁTI 1894, 166; BUOCZ 1967, 62; MRÁV 1996-1997, 224 (téves lelőhellyel); MRÁV 2003, 343, Anni. 80. II. Szobortöredékek a. Lovak Az egyértelműen lovak testrészeivel azonosítható töredékek képviselik a lovas szobrokra utaló forrásaink legnagyobb csoportját. Ezek a töredékek nagy valószínűséggel császárok lovon ülő vagy esetleg diadalkocsin álló szobrait feltételezik. (Önálló nagybronz lószoborral, mint amilyen például a Róma városi equus Severi volt,124 a pannoniai tartományokban aligha számolhatunk.) 1. Ágaskodó ló lobogó farka (1-2. tábla) Lelőhely: Odiavum (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye). Irodalom: Itt közölve. 2. Lópata töredéke Brigetióból (8. tábla) Őrzési hely: MC, ltsz.: 11975. Méretek: m=n, 7 cm; ápata=n,6 cm. Lelőhely: Brigetio (Komárom-Szőny, Komárom-Esztergom megye). Nem dönthető el, hogy ezen belül a polgárvárosban, a canabaeban vagy a legiótáborban találták. Leírás: Életnagyságú bronz lovas szobor egyik patájának és pártájának töredéke, a csüd egy kis részletével. A ló lába szabálytalan törésvonal mentén közvetlenül a boka alatt törött el. A pata talpa hiányzik, ezért a töredék a lónak egyik talapzaton támaszkodó lába lehetett. Belsejét eredetileg ólommal öntötték ki, amely egy vastüskét rögzített, de ez kiesett. A töredékre különösen jellemző a párta hangsúlyos és az átlagosnál hosszabb szőrzete, amelynek rendezett sarló alakú fürtjei hátulról előre ívelnek, majd oldalt egy spiccovális felületet közrezárva találkoznak. A pata teljes hátsó magasságán egy függőleges horpadás fut, amely a középső nyírbarázdát jelöli. A szarufal irhájának vízszintes középvonalában egy körbefutó barázda látszik. Irodalom: KUBITSCHEK-FRANKFURTER 1923, 49, 103; GAMER 1968, 68; CARNUNTUM 1992, 236, Nr. 7; MRÁV 2003, 344, Anm. 86. ,23 KÁRPÁTI 1894,166. BERGEMANN 1990,167; THOMAS2004,30-32. 97
