Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Merczi Mónaika: Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből
Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből ges és rézsútos barázdákkal díszítették. Párhuzamai Pannóniában (Szombathely,372 Százhalombatta373), Daciában (Porolissum)374 és barbaricumi területeken375 egyaránt megtalálhatók, amelyek közül egy bernhardsthali fibula díszítése teljesen azonos a brigetiói leletével. A daciai fibulát magába foglaló változatot a germán térdfibulákból eredeztetik, amely egy másik tartományból kerülhetett Daciába,376 a morvaországi leletet ugyancsak provinciális készítménynek tekintik.377 A 151-153. számú fibulák egyszerű bordával lezárt, profilált kengyelhajlattal készültek. A fibulatest a 152. számú fibulánál a hajlat alatti és mögötti részen is D alakú keresztmetszettel jellemezhető, ezzel szemben a 151. számú fibulánál a hajlat alatti rész keresztmetszete háromszögletes volt. A 153. számú fibula a test teljes hosszában háromszögletes keresztmetszettel készült. A fibulák lábrészét egy vagy több egyszerű borda zárja le. A kengyelhajlat profilálása a derékszögben meghajlított kengyelű germán térdfibulák közül az A137- es formánál378 figyelhető meg, amely a Pannóniával határos barbaricumi területeken (Reinthal,379 Ringelsdorf380 ) is felbukkan. Lábrészük a 153. fibuláéhoz hasonlóan három gyűrűvel tagolt. A fejlap hiánya miatt azonban ezek a barbaricumi leletek nem tekinthetők a fejlappal ellátott északkelet-pannoniai fibulák legközelebbi párhuzamainak. Nagyon hasonló felépítésű fibulát mutat be Kovrig,381 ennél a fejlap közvetlenül a hajlat alatt helyezkedik el, a rugó tengelyét tartó lap pedig a tűtartóval azonos magasságú. Legtöbb képviselőjét Brigetióban találta meg,382 ahol gyakori változatnak tekinti,383 gyártását is feltételezi ott, ezt egy ottani öntőminta384 is megerősíti. A 152. számú fibulával való nagyfokú hasonlatossága alapján ugyancsak Brigetióból származhat egy poetovioi38" és egy noricumi (Flavia Solva) lelet, az utóbbinál közreadói is pannoniai eredetet tételeznek fel.386 Singidunum leletanyagában is megtalálható, 372 BUÓCZ1961, 235, 238, XXVII. sír, 9. kép 9 (hengeres tokkal). 373 TOPÁL 1981, 24, 93, 41. sír, Pl. XIV, 41/8. A 2. század végére keltezik. 374 COCIS 2004, 90-91, iga2ai típus, 191, Pl. LXIII, 935. 375 Berhardsthal: ADLER FÖ 30 (1991) 279, Abb. 586; ismeretlen lelőhely: PUSKA R 1972, 62, Tf. 17,11. 376 COCIS 2004,91. 377 peSkar 1972, 95. 378 ALMGREN1923, 69-70. 379 ALLERBAUER-JEDLICKA FÖ 39 (2000) 659, Abb. 764. 380 ALLERBAUER-JEDLICKA FÖ 39 (2000) 662, Abb. 807. 381 KOVRIG 1937, X. 1.104,104a. 382 KOVRIG 1937, 64, X. t. 104, 104a. Egy ismeretlen lelőhelyű, egy környei és három brigetiói leletet sorol fel. Az egyik brigetiói fibula a Kállay-gyűjteményhez tartozik, de méretadatai alapján egyik általunk bemüht azonban keresztben álló tűtartót alkalmaztak. '8 Két további darab már a birodalmon kívül, szarmata területeken (Endrőd-Szujókereszt-54. sír,388 Törökszentmiklós-10. sír389 ) került elő. Az e változatba sorolható fibulák provinciális (pannoniai) eredetét, noha a derékszögben meghajlított fibulatest és a leletek egy részénél megfigyelhető profilált kengyelhajlat az ún. germán térdfibulák hatására vezethető vissza, — a B/18. változathoz hasonlóan — a fejlap megléte és a tűtartó alakítása mellett a brigetiói öntőminta is igazolja. B/24. változat (Kát. Nr. 154-157) E változatba sorolt négy fibulát a felső-germán-raetiai rugótokos térdfibulákra jellemző, a kengyel teljes hosszában azonos szélességű és csak a lábrésznél kiszélesedő fibulatest köti össze egymással, amelyet rövidebb oldalára állított téglalap alakú 0hochrechteckig) keresztmetszet jellemez. A/i változatunk tanúsítja, hogy az ilyen felépítésű rugótokos térdfibulák Pannóniába is eljutottak, a 154-157. számú fibuláknál azonban ez a kengyelforma nem rugótokhoz, hanem fejláphoz kapcsolódik. A 154. számú felső húrozású fibula esetében a domború felső oldalú, keresztmetszetben félköríves fejlap a végek felé elkeskenyedik. Kengyelének oldalai felülnézetben párhuzamosak egymással, lábrésze kiszélesedik és barázdával tagolt félköríves talpban végződik. Keresztben álló tűtartója letört. A fibulához kengyelének alakítása és tűtartójának állása alapján egy lauriacumi fibula390 áll a legközelebb, ennél azonban a rugó alsó húrozású, és fejlapja, amelyet fejlap és rugótok közötti átmenetnek tekintenek, valóban téglalap alakú, továbbá egyszerűbb a lábrész kidolgozása is. A 155. számú fibula lábrész felé keskenyedő kengyele négyzetes galléron keresztül ugyancsak négyzetes, kisméretű fejláphoz kapcsolódik. Az előző lelethez hasonlóan felső húrozású rugóval látták el. tatott lelettel sem azonosítható. Továbbá: LAMIOVÁSCHMIEDLOVÁ 1961, 136, Tab. XVI, 12: Brigetióban vagy Leányváron került elő. 383 KOVRIG 1937, 20. 384 KOVRIG 1937, 91 XXVII. t. íb (egygombos erősprofilú fibula öntőmintájának gondolta); BÓNIS 1986, 301, Abb. 1,2. 383 MIKL-CURK1976,22,59, T. XXV, 47 386 KROPF-NOWAK1998-1999, 42-43,109, Taf. 38,188. Párhuzamát egy publikálatlan carnuntumi és egy magángyűjteményben levő, feltehetően Arrabona térségében előkerültfibulában látták. 387 BOJOV1C1983,58, 21/9. változat, 127, T. XXII, 209. 388 VADAY-SZŐKE1983, 86,115, 6. kép 13. A kengyelhajlat felső oldala hosszában barázdált. 389 VADAY 1988-1989, 80-81, 283, Abb. 13, i6=Taf. 131, 2. A fibulatest hajlat mögötti részének felső oldala facettált. 390 JOBST 1975, 63,158, Taf. 17,123. I
