Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Merczi Mónaika: Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből
Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből továbbá a Fertő-tó környékéről,291 amelyeknél a kengyel-lábrész határán két barázda húzódik. Egy Patek által bemutatott fibula292 a fejlap mérete alapján ugyancsak a 130. számú fibula megfelelője, díszítése azonban nem vehető ki, az általa felsorolt leletek között két további brigetiói fibula is szerepel. Ezen kívül Carnuntumban, Neviodunumban és Sisciában fordult elő, ez utóbbi lelőhelyen három példányban. A leletek többsége (egy brigetiói és carnuntumi fibula kivételével) méretben is megegyezik a 130. számú leletünkkel. A 131. számú fibula fejlapja téglalap alakú, a kismértékben elkeskenyedő fibulatestet a kengyel-lábrész határán három barázda tagolja. Párhuzamai Északnyugat-Pannoniából (Vindobona,293 Fertő-tó környéke294 ) ismertek. Egy a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban őrzött, ismeretlen lelőhelyű fibula29 ’ a kengyel hajlati részén volt facettált, de négyszögletes fejlapja és a szalagszerű fibulatest alapján ehhez a változathoz tartozik. Ugyancsak ide soroltuk azokat a budaörsi296 és Veszprém megyei297 fibulákat is, amelyeknél a kengyelhajlat felső oldalán X alakú bekarcolással díszített négyzetes mező emelkedik ki. E változatba sorolható leletek két darab kivételével Pannóniából, azon belül is a limes Vindobona-Carnuntum közötti szakaszáról, illetve Dél-Pannoniából származnak.298 Ez alapján feltételezhető, hogy a szalagszerű kengyel a fejlappal ellátott térdfibulák esetében pannoniai sajátosság, amelyet a felső húrozás kizárólagossága, illetve az ugyancsak pannoniai eredetű delfin alakú térdfibulákra emlékeztető, ívelten visszahajló lábrész is alátámaszt. A tartománytól nyugatra nem fordul elő, és egyelőre nem ismert Felső-Moesia és Dacia leletanyagából sem, feltűnik viszont Alsó-Moesiában. B/13 változat (Kát. Nr. 132-133) A 132. számú fibula téglalap alakú, három oldalán lesarkított fejlappal készült, amelyen más díszítést nem alkalmaztak. Rugója alsó húrozású. A fibulatest vaskos, de az előző változatéhoz hasonlóan S alakban ívelt, és közvetlenül kapcsolódik a fejláphoz, a kengyel és lábrész határát mindössze egy alig kiemelkedő keskeny borda meg egy barázda jelzi. A 29‘ Neusiedl am See: ADLER FÖ 28 (1989) 208, Abb. 591; Pöttsching: K LA DNIK-KLA DNIK FÖ 30 Ö99Ú 275, Abb. 571. 292 patek 1942, 238, XXII. 1.18. 293 SCHMID 2010,111, Taf. 22,196. 294 Schützen am Gebirge: NOWAK FÖ 28 (1989) 209, Abb. 608; Gattendorf: NOWAK-SCHM1DT-SCHMIDT FÖ 27 (1988) 293, Abb. 360. 295 CSIRKE-PALÁGYI2005, 84, Kat. Nr. 53.45. 296 MERCZI2011, 7. kép 11. 297 KOVRIG 1937, 66, XI. t. 121 (lelőhelye Veszprém vm.); CSIRKE-PALÁGYI 2005, 84, Kat. Nr. 53.47. (ismeretlen lelőhelyü fibula a veszprémi múzeum gyűjteményében). 298 MERCZI 2011,13/5. változat: a budaörsifibulákfeldolkengyel teljes hosszában azonos szélességű, a felső oldala a hajlat két oldalán félkör alakban lesarkított; a lábrész kismértékben elkeskenyedik. Az előző változathoz köti a láb végének alakítása is, amely a fej irányába ívelten visszahajlik, felső oldalát pedig keskeny barázdák kis négyzetes mezőkre osztják. A tútartó hosszirányú, magas és keskeny, a tűfészek csak a hátoldalon ugrik ki, a belső oldalon viszont nem erősítették meg. A fibulával néhány Nyugat-Pannoniában (Carnuntumban299 és a Fertő-tó környékén300 ) előkerült fibula állítható párhuzamba, amelyek mind az alsó húrozású rugót, mind a fibulatest felépítését tekintve nagy hasonlóságot mutatnak az északkeletpannoniai lelettel. Esetükben a fejlap inkább négyzetes, a kengyel hajlati része nem félkörívesen facettált, a tűfészek pedig a belső oldalon is megerősített volt. Közülük egy neckenmarkti fibula301 bizonyítja, hogy a rugót ennél a változatnál is rejthette egy vékony lemezből hajlított, különálló hengeres tok, amelyre már több változatnál is volt példa. Noha a 133. számú fibula az eddig bemutatott leletekkel ellentétben felső húrozású, de vaskos és a hajlatnál félkörívesen lesarkított kengyele alapján ugyancsak ebbe a változatban soroltuk. Ennél a fibulánál a fejlap négyzetes, három lesarkított peremén cikcakkvonallal díszített, további két cikcakkvonal pedig az elülső sarkokból a kengyelhez fut. A fibula lábrésze nem vizsgálható. Egy a révkomáromi múzeum gyűjteményéből származó felső húrozású fibula302 ugyancsak arra utal, hogy e változatba sorolható fibulák felső húrozással is készülhettek. Az eddig közölt darabok Pannonia területére (azon belül is elsősorban a határvidékre) korlátozódó formának mutatják a változatot, amelyet néhány korábban ismertetett, ugyancsak pannoniai eredetű változathoz hasonlóan többnyire alsó húrozású rugóval láttak el. B/14. változat (Kát. Nr. 134) A 134. számú kéttagú, alsó húrozású fibula ugyancsak S alakban ívelt, tagolatlan, téglalap átmetszett), szalagszerű testtel készült, a fejlap alakítása és a lábrész záródása azonban minden eddig bemutatott gozása során ehhez a változathoz soroltuk LAMIOVÁSCHMIEDLOVÁ 1961,132, Taf. XII, 17. ábrán bemutatott fibuláját is, ez azonban a hajlatnál félkörívesen lesarkított, vaskosabb kengyele alapján már a B/13 változat képviselője. 299 ADLER-SCHMELZEN BARTH FÖ 30 (1991) 302, Abb. 957-300 Neckenmarkt: SEYFRIED FÖ 26 (1987) 231, Abb. 392; Steinbrunn: ADLER FÖ 29 (1990) 231, Abb. 819 (a leírás szerintfelső, a rajz alapján viszont ugyancsak alsó húrozással készült); Strebersdorf: NOWAK-ROTH FÖ 32 (1993) 726-727, Abb. 548. 301 SEYFRIED FÖ 26 (1987) 231, Abb. 392. 302 LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1961,132, Tab. XII, 17. Lásd még a 298. számú jegyzetet. 43 i i
