Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Merczi Mónaika: Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből
Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből egybeöntöttek a kengyellel. A fejlapos térdfibuláknál alkalmazott kis hengeres tok révén ezek a fibulák tulajdonképp már nem két-, hanem háromtagúak. A fejlap alakja többféle lehet, de birodalomszerte legnépszerűbb a félköríves forma,72 a négyszögletes fejlap gyakorisága területenként változó. Gyakran egy vagy két sorban elhelyezkedő' cikcakkvonallal díszítik, de ettől eltérő mintázatra is van példa. A szerzők egy részénél (Böhme, Jobst, Riha, Coci§) a tipologizálásban a fejlap alakja és díszítése kap fontos szerepet, más szerzők (Bojovic, Kropf- Nowak) a fejlap alakja mellett a fibulatest keresztmetszetét is figyelembe veszik. Az általunk használt csoportosításban is a fibulák szerkezeti elemeinek (fejláp alakja, kengyel-lábrész keresztmetszete és tagolása) jut kiemelkedő szerep, a díszítőelemek meglétét vagy hiányát másodlagos szempontnak tekintettük.73 A rugótokkal készült térdfibulákhoz hasonlóan a fejlapos térdfibulák felépítésében is felfedezhetők területi eltérések. Felső-Germaniában és Raetiában74 ezeket a fibulákat — fejlapformától függetlenül — alsó húrozású rugóval látták el, kengyelük pedig közvetlenül kapcsolódik a fejláphoz. A fibulatest alakját tekintve is eltérést mutat a rugótokkal készített változatoktól: keresztmetszete a félköríves fejlapunknál minden esetben D alakú, a négyszögletes fejlapunknál facettált is lehet. Oldalnézetben alig vagy enyhén ívelt, feliilnézetben a lábrész felé fokozatosan elkeskenyedik, de a lábrészen kismértékben ki is szélesedhet, amely többnyire vízszintes állású, egyszerű vagy tagolt gombban végződik. A tűtartó alacsony vagy középmagas, közepesen széles, a tűfészek egyszerűen visszahajtott. A noricumi-pannoniai térség73 76 77 78 félköríves fejlappal rendelkező térdfibuláinál többnyire ugyanazt az oldalnézetben magasan boltozott, S alakban ívelt; feliilnézetben pedig a kengyelhajlatnál és a lábrésznél kiszélesedő, középtájt beívelő formát lehet megfigyelni, amit a rugótokkal rendelkezőknél is. A négyszögletes fejlappal jellemezhető változatok egy része azonban oldalnézetben ugyancsak S alakban ívelt, de felülnézetben fokozatosan elkeskenyedő fibulatesttel is készülhetett, mely rézsútos állású, tagolt gombban végződik. A félköríves fejlappal ellátott térdfibuláknál uralkodóvá válik a felső húrozás, de néhány ritkább változatnál és a négyszögletes fejlapúak jelentős részénél ezen a területen is az alsó húrozást alkalmazták. A fejlap és a kengyel határán gyakran 72 JOBST 1975, 65. 73 DONDER 1994,115. 74 BÖHME 1972,18-20; SEDLMAYER 1995, 43-44. 73 JOBST 1975, 63-64; DONDER 1994, 115; SEDLMAYER 1995, 43-45; SCHMID 2010,36. 76 PESKAR 1972, 95. 77 BOJOVIC 1983,54-78 A Gencseva által közzétett leletegyüttesben arátalálható egy gallérszerű kiemelkedés, amelynek alakja általában megegyezik a fejlap alakjával, és ettől csak kevés esetben mutatkozik eltérés.7'’ A kengyel D átmetszetű vagy facettált (általában trapéz keresztmetszetű), kisebb részüknél a keresztmetszet háromszögletes. A lábrész többnyire egyenesen elvágott, szélesebb, félköríves talpban végződik, amelyhez kapcsolódhatott egyszerű (hengeres vagy háromszögletes) gomb. A tűtartó a germaniai és raetiai formákénál keskenyebb és magasabb, téglalap vagy trapéz alakú; a tűfészek a hátoldalon kiugró, a belső oldalon megerősített, a kengyel hossztengelyével megegyező irányban helyezkedik el, keresztben álló tűtartót csak ritkán alkalmaznak. Noricum, de különösen Pannonia területén a térdfibulák közül a fejlappal készült formák váltak igazán kedveltté: míg Saalburgban és Zugmantelben részarányuk 50,4% (59/117), addig Lauriacumban a leletek 67,0%-ánál (59/88), az általunk vizsgált anyagban pedig 93,8%-ban (152/162) alkalmazták ezt a megoldást. Noha a felső-moesiai fejlapos térdfibulák felépítésüket tekintve a noricumi és pannoniai leletekhez állnak közel, a térdfibulák alig fele (46/103=44,7%) sorolható ebbe a csoportba. A fejlapos térdfibulák aránya Daciában (184/ 438=42,0%) és Alsó-Moesiában (46,2-67,4%) 9 is alacsonyabb, mint térségünkben. B/i. változat (Kát. Nr. 6-28.) A változatba sorolt fibulák közös jellemzője a félköríves fejlap és a D átmetszetű fibulatest, amelyek közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz.79 A 6-14, 16-17. számú leletek fejlapja díszítetlen, a 15,18-28. számúaké díszített. A fibulák a 13. számú lelet kivételével felső húrozásúak. A rugót többnyire úgy készítették, hogy a fejlap csaknem teljesen elfedje, kivételt a 15, 18. és 22. számú fibulák képeznek, amelyeknél a trombitafejes fibulákra emlékeztető, sok csavarulatos rugó túlnyúlik a fejlapon. Az ép fibulák többségénél (Kát. Nr. 10-14,18-20, 26, 28) a noricumi-pannoniai térségre jellemző, magasan boltozott, S alakban ívelt, felülnézetben a kengyelhajlatnál és a lábrésznél kiszélesedő, középtájt beívelő, egyenesen elvágott, félköríves talpban végződő fibulatest figyelhető meg, amelyhez egyetlen esetben sem kapcsolódott gomb. Tűtartójuk magas, keskeny, a tűfészek egyaránt lehetett egyszerűen visszahajtott és megerősített. A 9. számú, kisméretű fibula esetében az ugyancsak kiszélesedő nyuk Daciához hasonlóan alakult (12/26=46,2%), Haralarnbieva leletei viszont népszerűbbnek mutatják (31/46=67,4%). 79 Nem azonosítható JOBST 1975, 65-67, 13/C-D félköríves fejlappal készített változataival, mert ezekben gallér nélküli és galléros formák egyaránt megtalálhatók, továbbá nem vette figyelembe a fibulatest keresztmetszetét sem. 29 ; i
