Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Fülöp Éva: 60 éve történt - Az 1950/34. számú rendelet (A szerzetesrendek működési engedélye megvonása) gazdasági hatása a magyarországi bencés kongregációra
Fülöp Éva Mária Birtokos Összesen (kát. hold/öl)Szántó (kát. hold/öl) Érsekségek és püspökségek 275 296/29 89 996/382 Káptalanok 190 803/912 80 897/629 Szerzetesrendek, prépostságok, apátságok 203 756/903 86 004/297 Papneveldék 29 340/430 8 709/1013 Összesen 699 195/2274 265 603/2321 1. táblázat: 1945. évi 600/ M. E. sz. rendelet végrehajtása során megszüntetett katolikus egyházi birtok8 Table 1: Roman Catholic Church estates dissolved in the prosecution of the decree 600/1945 Az egyház felszámolására törekvő diktatórikus államhatalom következő támadása az egyházi iskolák ellen irányult. 1948. június 16-án az országgyűlés 230:63 arányban megszavazta az 1948. évi XXXIII. törvényt „a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal öszszefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában”. Az iskolák államosításával kapcsolatban a tanító szerzetesrendek június 23-án kérték a Magyar Katolikus Püspöki Kar hozzájárulását, hogy tárgyalásokat folytathassanak a kultuszminisztériummal iskolaügyben. A püspöki kar e hozzájárulást megadta, de a Sárközy Pál pannonhalmi kormányzó apát, Sík Sándor piarista rendfőnök, Borbély István jezsuita provinciális és Endrédy Vendel zirci ciszterci apát vezette küldöttség eredmény nélkül fejezte be a tárgyalásokat. A magyarországi katolikus egyházszervezet vezetőjének, Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érseknek letartóztatása 1948 Karácsony másnapján következett be. 1949-ben megjelent az Elnöki Tanács 1949:5. számú törvényerejű rendelete, amely eltörölte a kötelező és bevezette a fakultatív hitoktatást. Ugyanezen évben államosították a szerzetesrendi nyomdákat, 1950-ben pedig az egyházi kezelésben lévő kórházakat és szociális létesítményeket. Mindezen, a magyarországi katolikus egyház autonómiáját, egyházszervezetét, gazdasági alapját és hitéleti tevékenysége, valamint vállalt feladatai (szociális, karitatív munka, közoktatási és kulturális tevékenység) ellátását ellehetetlenítő politikai lépések sorába illeszkedett 1950-ben a szerzetesrendek működési engedélyének magyarországi megvonása.9 Az Elnöki Tanács 1950. évi 34. számú törvényerejű * GERGELY 1987,111. 9 Valamely római katolikus szerzetesrend működési engedélyének megvonása adott állam területén (hasonlóképp a 18. századi, II. József-féle rendelkezéshez) természetesen nem jelenthet feloszlatást, hiszen arra csak a Szentszéknek van joga. 10 Veres augusztus 29-én szigorúan bizalmas utasítást adott ki a szerzetesrendek működési engedélye megvonása esetén végrehajtandó feladatokról. Ebben még szeptember 1. körüli időpontot jelöltek meg a hatálybalépés időpontjaként. rendelete szeptember 7-i hatállyal lépett életbe, Veres József belügyminisztériumi államtitkár szeptember 4-én szigorúan titkos rendelkezésben adta meg a pontos dátumot.10 A rendelet11 szerint: „A Magyar Népköztársaság területén a szerzetesrendek működési engedélye ennek a törvényerejű rendeletnek hatálybalépésével megszűnik. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a katolikus egyházi iskolákban a tanítás ellátására szükséges megfelelő számú férfi és női tanító rend működési engedélyére. Mind azok a szerzetesrendek, amelyek működési engedélyeinek hatálya az 1. §-ban megszűnik, kötelesek működésüket a Magyar Népköztársaság területén ennek a törvényerejű rendeletnek hatálybalépésekor megszüntetni.” 12 A Magyar Katolikus Püspöki Kar tanácskozásainak jegyzőkönyveiből ismert,13 hogy a rendi elöljárók jelentései alapján 1950. február 16-án volt először szó a szerzetesek deportálásáról az ülésen. Áprilisban a rendi elöljárók a püspöki kar tudtával memorandumot intéztek a kormányhoz, tárgyalni kívántak a kérdésről. Tiltakozásukban megfogalmazták, hogy az alkotmányba foglalt vallásszabadság ellenére a szerzeteseket elzárják az ifjúsággal való foglalkozástól, szabad mozgásukban korlátozzák őket, részükre polgári személyek számára megengedett foglalkozásokat megtiltanak. A püspöki kar május 31-i ülésén azonban már az első rendház, a jezsuiták budai lelkigyakorlatos háza, a Manréza hatóságok általi kiürítését rögzítették.14 A június 11-én kibocsátott püspökkari körlevél tiltakozott a vallásszabadság törvénye figyelmen kívül hagyása miatt a szerzetesek elleni eljárások során. Ezért 10 tagú bizottságot kívántak felállítani és tárgyalásokat kezdeni a kormánnyal, Sárközy Pál pannonhalmi kormányzó apát vezetésével.15 " Lásd: BORSODI 2000; GERGELY 1985,113-122. 12 GERGELY 1985,118. 13 Lásd: BALOGH 2008. PL1CHTA 2010. 15 Sárközy Pál 1929-1938 közt főmonostori perjel, közben 1930-tól 1933-ig rendi főigazgató, majd 1931-1938 közt főiskolai igazgató is. 1938-1952 között bakonybéli apát volt. 1947 márciusában kormányzó apátként lépett a külföldre távozó Kelemen Krizosztom főapát helyére. 1952-1957 között főapát. (NÉVTÁR 1987,151.) 246
