Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Fülöp Éva: 60 éve történt - Az 1950/34. számú rendelet (A szerzetesrendek működési engedélye megvonása) gazdasági hatása a magyarországi bencés kongregációra
Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17 (2011) 245-252. 60 ÉVE TÖRTÉNT — Az I950/34. SZÁMÚ RENDELET (a SZERZETESRENDEK MŰKÖDÉSI ENGEDÉLYE MEGVONÁSA) GAZDASÁGI HATÁSA A MAGYARORSZÁGI BENCÉS KONGREGÁCIÓRA Fülöp Éva Mária A KOMMUNISTA ÁLLAMHATALOM TÁMADÁSA A KATOLIKUS EGYHÁZ ELLEN MAGYARORSZÁGON A történelemkutatás folyamatokban gondolkodva, egységben szemléli a politikai-társadalmi-gazdasági változások szoros összefüggéseit. Magyarországon a II. világháború után kibontakozó kommunista államhatalom katolikus egyház elleni, szisztematikusan felépített támadásának folyamatába illeszkedik az Elnöki Tanács 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelete a szerzetesrendek működési engedélyének megvonásáról. „A Magyar Katolikus Egyház 20. századi történelmének egyik legválságosabb időszaka volt — működését tekintve —, az 1944-1989-ig terjedő korszaka. Különösen az 1950-es esztendő hagy maga után sötét foltot, ugyanis ekkor vonta meg az állam a szerzetesrendek működésének jogát.” * 2 3 Az egyház (és a lelkiismeretük által vezérelt, szilárd erkölcsi értékrenddel rendelkező állampolgárok) elleni támadás nyilvánvaló és várható volt ideológiai okokból, s az egyház mint közösség ellen (sem az önállóan építkező szerveződések, sem az önállóan cselekedni és önállóan gondolkodni tudó egyének nem kívánatosak diktatúrákban). A hitoktatás, az egyházi iskolák, a tanító rendek elleni brutális harc az ifjúság nevelésétől kívánta elzárni az egyházat, az oktatás államosításával.1 Az első támadás az egyház ingatlanvagyonán belül meghatározó súlyú földbirtokot érte. Az egyházi birtok jogi helyzetét tekintve a kötött vagy korlátolt forgalmú birtokok közé tartozott. Nem személyhez, hanem javadalomhoz kötődött, így a javadalmasok nem rendelkeztek vele szabadon. Az egyház ingatlanvagyonán belül a legjelentősebb célvagyonként alapul szolgált — az elsődleges vallási célokon és az egyházszervezet fenntartásán túlmenően — az egyház vállalt feladatai megoldásához. Az ilyen jellegű birtokkal rendelkező egyházi javadalmasok (érsekségek, püspökségek, káptalanok, szerzetesközösségek) célvagyonukkal az adott kor követelményeihez igazodva vállaltak részt a társadalmi feladatok megoldásában.4 1945. március 18-án tették közzé a Magyar Köz' Az előadás elhangzott a III. Komárom-Esztergom Megyei Napok keretében, az „1950: Célkeresztben a szerzetesrendek” címmel, a 34/1950. sz. tvr. 60. évfordulója alkalmából Esztergomban 2010. szeptember 18-án szervezett konferencián. 2 GALCSIK1996,11. 3 VÁRSZEGI 1990,313; VARGA 1996, 49-51. lönyben az Ideiglenes Nemzeti Kormány „a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról” szóló 600/1945. M. E. számú rendeletét. A földbirtokreform-rendelet, melyet az év őszén a Nemzetgyűlés törvényerőre emelt, köztudottan minden 1000 kataszteri holdat meghaladó mezőgazdasági birtok (az összes földterület több mint harmada) teljes egészében, az ingatlanhoz tartozó élő és holt felszereléssel, gazdasági épületekkel együtt történő igénybevételéről szólt (11., 25. §). Az erdőket állami kezelésbe vették. Talán kevésbé közismert, hogy eredetileg a törvény kártalanítást helyezett kilátásba a volt birtokosoknak (39. §). A kártalanítás alapvetően az állam feladata lett volna, de a földhöz juttatottaknak is kellett megváltási árat fizetniük a Földbirtokrendező Alap javára (a kataszteri tiszta jövedelem húszszorosát, 10, illetve az új gazdák esetében 20 év alatt). A katolikus egyház 862 704 kh’ földingatlanából mintegy 700 000 kataszteri holdat sajátítottak ki, valós értékű kártalanítás nélkül. Kivételes elbánás alapján egyes püspökségek, birtokos szerzetesrendek stb. 100 kh-t megtarthattak (amint a törvény az 1000 kh alatti „úri birtok” esetében is lehetővé tette 100 kh meghagyását).11 Amint az ismeretes, a politikai fordulat éve után az 1945-ben meghagyott földek birtokosai hamarosan kuláklistára kerültek, s arra kényszerültek, hogy e földterületeket előbb-utóbb felajánlják” az államnak, az egyházi birtokok felszámolásának utolsó mozzanataként. Ez a folyamat országosan az 1945- 1949 közti esztendőkben ment végbe, 1951. szeptember í-ig megtette ezt valamennyi egyházi birtokos, összes mezőgazdasági és erdészeti ingatlanjaikkal. Megtarthattak az egyházi épületekhez kapcsolódó, ún. „háztáji földet” maximum 800-1600 oöl nagyságban. Az átadott javadalmi földek (a katolikus egyház részéről 76 968 kh) kataszteri tiszta jövedelmének hatvanszorosát számították be a november 15-én felállított Vallásfelekezeti Alapba, s itt ezt továbbra is elkülönítve kezelték. (1. táblázat) 4 FÜLÖP 1993, 862; FÜLÖP 2002,263. 5 1 kataszteri hold=ióoo aöl. 6 PBFL FIT 166/45. A Pannonhalmi Főapáttól. Az összes jószágkormányzó, plébános és gazdaságvezető uraknak. Pannonhalma, 1945. április 7.; FÜLÖP 1998, 8. 7 GERGELY 1985, 24-25; GERGELY 1989,110-111; GERGELY 1991a, 13, 15. 245
