Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Lakatos Bálint: Haag, Mrakes, Cuspinianus és Hellianus. A német és francia követek tárgyalásai a magyar elittel az 1510-es tatai országgyülés idején
A NÉMET ÉS FRANCIA KÖVETEK TÁRGYALÁSAI A MAGYAR ELITTEL AZ I5IO-ES TATAI ORSZÁGGYŰLÉS IDEJÉN követektől az I. Miksa kezén lévő Varasd megyei Császárvár (Kaisersberg) kieszközlését a maga számára, amit persze Haagék, indokolatlannak tartva a kérést, elutasítottak; ezen azonban a jelentés szerint a kérést előterjesztő Szatmári György nem szomorkodott különösebben. 0 A pécsi püspök és kancellár egyértelműen németpárti, ennek Haagék szerint tanújelét is adta, amikor a császári megbízólevél megszólításán felhördülő urakat lecsillapította az országgyűlésen. Ettől függetlenül a velencei követtel szemben nem ellenséges, bár Pasqualigót igyekezett mindig sarokba szorítani és hazája nevében ajánlatokat kicsikarni belőle. Mindkét fél inkább gyakorlatias személyiségnek láttatta, ami kancellári szerepével is összefügghetett. Kancellárként teljes rálátása volt az ügyekre, hozzá futottak be a különböző külpolitikai értesülések, továbbá feladatához tartozott a követek hivatalos tájékoztatása is. Olyan kulcsfigura, akinek a véleménye sokat számított, illetve, aki — legalábbis a németeknek — „súgott”: tolmácsolta a nádor véleményét, Bakócz kérését, tanácsot adott, hogy Haag a megbízólevél hiánya és a rossz benyomásai ellenére beszéljen „egy jó szót” Buzlai udvarmesterrel is. ' Az egyeztetés során természetesen nem mulasztotta el saját személyét és szerepét kidomborítani: érzékeltette, hogy főleg az ő szorgalmas, elkötelezett munkájának köszönhető a magyar fél megpuhítása, a német követek számára kedvező tárgyalási pozíció és a karnyújtásnyira lévő siker. Bizalmasan megüzente a császárnak — a követek is értsenek belőle —, hogy a követjárást gyorsan zárják le, kihasználva az éppen megfelelő helyzetet. Érzékeltette velük azt is — miután elmesélte Helianus kollégájuk makacs maradni akarását, illetve a neki ,folyósított” (és egyébként irreálisan nagynak tűnő) ezer forint elpazarolását —, hogy a császár számára is „jó és sokkal hasznosabb lett volna, hogyha [Helianus] be sem jött volna soha ebbe az országba: már minden dolog el lenne intézve”.70 71 72 Teljesen hasonlóan nyilatkozott Haagéknak a szintén németpárti Perényi Imre nádor (Grossgraf ) is. Egyrészt bíztatta őket a tárgyalások gyors lezárására, másrészt kellő részletességgel ecsetelte az „orator fantasticus” esetét. Helianus ugyanis járt nála, és „írást kért tőle, hogy azt királyának adja, arról, hogy feladatát jól végezte. Erre azt felelte 70 3. sz. mr-v. 71 3. sz. íogv-nor, mr. 72 3. sz. íogv-iior. 73 „...war ser zornig auff Helianum, nennt in oratorem fantasticum unnd sagt wie er pey im gewesen wer: in wnb für schrifft gepetten im die an sein kunig zu geben, das er sein sach woll gehanndelt het. Darauffhet er im die anntburt geben, er wolt im nichts schreiben, dan er het nichts guets gehanndelt sich mit wortten hocherpotten unnd auff das lest als nicht gewest wer nur schanndt dan er erlanngt, er wolt auch das in der tewffl nye in disen regkisch gefuert het, wem alle neki, hogy semmit sem akar írni neki, mivel semmi jót sem intézett a felettébb indulatos szavaival és mintha semmi sem történt volna végezetül — csak szégyenkezhet. Ő maga is azt akarta, hogy bárcsak sohasem hozta volna ide az ördög a rákosra...” 73 Mindez persze találkozott Haag Helianus iránt táplált ellenszenvével, így nem mulasztotta el mindkét véleményt feljegyezni. Bár Szatmárihoz képest Perényit valamivel kevésbé ítélhette fontosnak. A nádor meg is volt sértődve, hogy érdemeihez képest Miksa császár miért nem tüntette ki eddig jobban kegyével és fogadkozott, hogy a császár meg fogja ismerni „karjának szolgálatát” is.74 Haag beszámolójában érdemesnek is ítélte a császár kegyére és bizalmára, mivel „minket titokban tanácsokkal segített és mindent jóhiszeműen jelentett” Azt persze nem tudta, hogy ugyanezekben a napokban Perényi Pasqualigo felé jóindulattal nyilatkozott, és a németek Tatáról való távozása után Bakóczon keresztül szeretett volna pénzt kapni a velenceiektől.75 * * Az udvarmester, Buzlai Mózes (Hoffmaister Moyses) a katonabárók közé tartozott. Alapvetően háborúpárti, indulatos és nem különösebben taktikus egyéniség. Viszonyulása ennek megfelelően nem egyértelmű egyik félhez sem, mivel a másik félnek is odacsapott, ellenérzései voltak: Miksa levelének megszólításán felhördült, a francia követet az audiencián rendreutasította, a velencei követtel a bizottsági meghallgatáson kiabált és megfenyegette. Pasqualigo nem tudott sokat kezdeni vele: még az országgyűlés előtt, június 16-án próbálkozott nála, de aztán csak az egyes megnyilvánulásait jegyezte fel/6 A német követek Szatmári tanácsára igyekeztek jó viszonyt kiépíteni vele, és ez nem is volt sikertelen. Buzlai jól fogadta a közeledést, és ajánlotta magát a császár jóindulatába. Ezt Haag is értékelte, megjegyezve, hogy az udvarmester a nádor befolyása alatt áll. Gosztonyi János frissen kinevezett győri püspök mindkét fél szempontjából jóindulatúnak tűnt, bár egyikük sem foglalkozott vele részletesen, tehát kevésbé ítélhették befolyásosnak. Pasqualigo még korán, az országgyűlés előtti hetekben beszélt vele, amikor misét tartott a ferences kolostor kertjében. Akkor Gosztonyi a hadjárat valószínűtlenségéről nyilatkozott.7' Német részről csak annyit tudunk, hogy Haag a császári köszönőlevélre méltó személyek kö-sachen nun beslossen. Sölichen abschid hat gewislich Helianus vom grosgrafen emphanngen.” (3. sz. liivii2r.) 71 3. sz. 112T. A nádor lett volna a dalmáciai hadjárat vezetője. (FRAKNÓI1883, 49.) 73 PASQUALIGO 114V (július 11.); FRAKNÓI 1883,51. 76 PASQUALIGO 85r-87r (június 18-i jelentése), mr (július 10-i első jelentés): ajánlják neki, hogy Buzlait is vesztegesse meg. 77 PASQUALIGO 8sr (június 10-i jelentése) már győri püspöknek nevezi. Előtte a javadalom Bakócz kezén van zálogban, tehát mindenképpen Gosztonyiról van szó. 233
