Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Lakatos Bálint: Haag, Mrakes, Cuspinianus és Hellianus. A német és francia követek tárgyalásai a magyar elittel az 1510-es tatai országgyülés idején
Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17 (2011) 223-238. Haag, Mrakes, Cuspinianus és Helianus A NÉMET ÉS FRANCIA KÖVETEK TÁRGYALÁSAI A MAGYAR ELITTEL AZ I5IO-ES TATAI ORSZÁGGYŰLÉS IDEJÉN' Lakatos Bálint Az 1510 július elején Tatán ülésező országgyűlésnek, illetve feloszlása után a magyar királyi tanácsnak egy igen nagy horderejű külpolitikai kérdésben kellett döntenie. Nevezetesen, hogy a Magyar Királyság — szakítva addigi szövetségesével, a Velencei Köztársasággal, és lemondva az attól kapott évi törökellenes segélypénzről — csatlakozik-e a Velence-ellenes koalícióhoz, a Német—Római Császárság és a Francia Királyság által vezetett cambrai-i ligához. Az európai hatalmak számára ebben a korszakban az észak-itáliai térség feletti befolyás megszerzése jelentette a fő kérdést, Magyarországnak azonban a legnagyobb gondja már ekkor is az állandósuló török fenyegetés volt. Bár a cambrai-i liga formálisan törökellenes céllal alakult, valójában itáliai területszerzésre irányult. Magyarországot Velencével való szomszédsága az európai hatalmi tervekben átmenetileg felértékelte, hiszen így az adriai államot a magyarok csatlakozása esetén a Velence által uralt Dalmácia felől is meg lehetett volna támadni. A 15. század első feléig a terület a Magyar Királysághoz tartozott: a cambrai-i liga erre is próbált építeni, amikor a német és francia követek Dalmácia „visszaszerzésének” lehetőségét kínálták fel a magyar politikai elitnek. Azonban ennek a tervnek nem volt külpolitikai realitása. Magyarország érdeke a status quo fenntartása és saját középhatalmi tekintélyének megőrzése volt, korlátozott gazdasági és katonai erőforrásai miatt. Ám az utóbbit az adott helyzetben csak az előbbi ellenében lehetett 1 Jelen tanulmány a tatai országgyűlés évfordulójára megjelent konferenciakötetben található írásom (LAKATOS 2010) kiegészítése. 2 FRAKNÓI1883 (A Századokban 1882-ben megjelent tanulmány különnyomata). Pasqualigo mindmáig kiadatlan 1509-1512 közötti jelentéseit korabeli másolatban egy kódex őrizte meg számunkra (Venezia, Biblioteca del Museo Correr a Venezia, Cod. Cicogna 2126.; a továbbiakban PASQUALIGO+folioszám). Köszönöm E. Kovács Péternek, hogy a birtokában lévő fotómásolatot használhattam. Mivel a forrás teljes terjedelmében még kiadatlan, ezért egyes fontosabb részleteit jegyzetben idézem. Az átírásnál az egybeírt határozott névelőket különválasztottam (lanno helyett l’anno), nem jelöltem az esetleges mellékjeleket, ékezeteket, mert ezek használata a különben is latinos olaszságú szövegben erősen ingadozó. A központozást modernizáltam. 3 Wien, Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hofund Staatsarchiv, Reichsarchive, Reichskanzlei, Maximiliana. I. Miksa német-római császár udvari hatóságainak működése során keletkezett iratoknak a 19. század közepe táján kialakított gyűjteménye. Az iratok dobozokban (Karton), azon belül esetlegesen palliumokban (Konvolutum) találhatók. Tematikai fenntartani: az egyre szűkülő diplomáciai mozgástérben az ország vezetői végül formálisan döntöttek a ligához való csatlakozásról. Ténylegesen azonban az ország — az időhúzásra és kivárásra építve — egyáltalán nem vett részt a harcokban, sőt az 1511 őszén velencei részvétellel megalakult itáliai franciaellenes szövetséghez még az év végén csatlakozott, ami a cambrai-i ligából való kilépéssel volt egyenértékű. Maga a cambrai-i liga végül a német és a francia ellentétek miatt bomlott fel. A tatai országgyűlés időszaka a magyar külpolitika út- és kiútkeresésének egy fontos fejezete, ráadásul diplomáciatörténeti szempontból is különleges, ugyanis 1510 nyarán az érdekelt európai hatalmak mindegyike követtel képviseltette magát a magyar udvarban, és mindegyikük igyekezett a saját érdekeinek megfelelően befolyásolni az eseményeket. A történtekre a legfontosabb forrásanyagot a velencei követjelentések alkotják mind terjedelmüket, mind adatgazdagságukat tekintve. Ugyan a témát először 1882-ben feldolgozó Fraknói Vilmos néhány német forrást is felhasznált, mégis óhatatlan volt, hogy a történteket a velencei követ, Pietro Pasqualigo nézőpontjából mutatta be."’ A hangsúlyeltolódás azért is lehetett olyan jelentős, mert a Fraknói által hivatkozott német források (amiket ma is a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban, az ún. Maximiliana-gyűjteményben őriznek)3 nem közvetlenül a tatai országgyűlés idejére, hanem az azt megelőző, illetve az azt követő tágabb időszakra vonatkoznak.4 Ez azért volt leltára (még a régi dobozszámokkal): BUZÁSI 1979, 247-264. 4 Fraknói az alábbi forrásokra hivatkozik (szögletes zárójelben a forrás jelzetét adom meg; néhány esetben a pontos lapszámokat nem ismerem): FRAKNÓI 1883, 13/1. jegyzet: I. Miksa levele II. Ulászlónak, 1510. április 25. (uo. 20/1. jegyzetből kiderül, hogy a szöveget Pasqualigo jelentéséből ismerjük); 59/1. j.: Miksa utasítása római követének, Veit von Fürstnek, Innsbruck, 1510. augusztus 5. [HHStA Maximiliana 22 (alt 15b), Konv. 3. föl. 15-25.]; 60/1. j.: a spanyolországi követnek küldött ugyanakkori utasítás [Maximiliana 22 (alt 15b), Konv. 3. föl. 4-14.]; 61/1. j.: a konstanzi szerződés 1510. október 15. [Maximiliana 23 (alt 16) Konv. í.fol. 40-43.]; 64/3. és 70/3. j.: 1511. január 5. követi megbízólevél fogalmazványa, Breitenauer levele Miksához 1511. február 17. [Maximiliana 23 (alt 17)]; 69/1. j.: 1510. december 13. Miksa instrukciója Catnillus de Montibus követ részére II. Ulászlóhoz [Maximiliana 23 (alt 16) fal. 115-118.]; 69/2. és 71/1. j.: 1511. március 27. Breitenauer jelentése Miksának [Maximiliana 24 (alt 17)]; 87/1. Miksa franciaországi követének jelentése, 1511. október 27. [Maximiliana 25 (alt 19b)]. 223
