Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)

Schmidtmayer Richárd: Tata, egy jelentős mezőváros és polgárai a késő középkorban

Tata, egy jelentős mezőváros és polgárai a késő középkorban

A lakók döntő többségében mezőgazdasággal vagy az erre épülő élelmiszeripari mesterségekkel foglalkoztak. Igen jelentős szerepet játszottak a molnárok. A települések közelében fakadó hévizekre már az Árpád-korban is több malmot építettek. A14. század végén legalább hét malom dolgozott Tatán,112 a tó kialakításával ezek száma csak növekedhetett. Bonfini már ennek vízlevezető csatornájánál, a vár mellett közvetlenül kilenc malmot említett,113 amelyek különböző birtokosok kezére kerültek, de a mezőváros polgárainak is módjuk nyílt bérbe venni.114 Ennek ellenére Tatán nem maradt fenn adat molnármesterről.

Bár a bor gazdasági szempontból fontos árucikknek számított, a szőlőtermesztésre nem sok helyi lehetőség állt rendelkezésre a tatai polgárok számára. Ugyan a közeli domboldalakon, Neszmély vagy Agostyán térségében ismerünk szőlőművelésről szóló adatokat, Tata környékén forrásaink hallgatnak a szőló'domb(ok)ról, és ezek megművelésének is alig maradt nyoma. Novák Pál újtatai jobbágy bort szállított a Héreg közelében állt Bétel településéről Tatára, amikor kifosztották és elfogták.115 Egy másik forrás a város eskiidtjei között megemlítette Boros Benedeket, aki feltehetően borkereskedelemmel foglalkozott.11

Állattenyésztésre alkalmas hely bőven rendelkezésre állt Tatán és környékén is. Az újtataiak talán ezzel összefüggésben bérelték vagy szerezték meg az uradalomtól Naszály pusztát.117 Az írott emlékek alapján Tatán az egyik legjelentősebb foglalkozás a mészárosoké volt, munkájukra vonatkozóan maradt fenn a legtöbb adat is. Két személy neve őrizte meg a mészáros mesterség emlékét, Menszáros Andrásé és Mészáros Orbáné,118 továbbá Fa Györgyről mint mészárosról emlékeztek meg az oklevelek.119 Mesterségükről azonban további említések is rendelkezésünkre állnak. A középkor folyamán a mészárosok — nagyobb városokban, mint Buda vagy Sopron, ahol saját céhhel rendelkeztek — közös helyen vágták le az állatokat. Buda esetében itt tartották azokat a halakat is, amelyeket a mészárosok árulhattak. Az

112 DRESKA 1997,13-14.

1,3 BONFINI 1941 és 1995IV. 7.116.

114 Például: ZsO 1,248.

“5 Dl 14386.

1.6 1490: Benedictus Boros. (DL 19678.) Gulyás László Szabolcs szerint az -s képzős családnevek esetében a névadásnak más motivációi is előfordulhattak, nemcsak foglalkozásnevek lehettek (GULYÁS 2008, 452-453-)

1.7 „Supra predium nostrum Nazthan vocatum in territorium oppidi nostri Wyth<a>tha.” (DL 73168.)

1.8 1490: Andreas Menzaros (DL 19678.); 1520: Urbanus Mezaros (DL 105902.).

119 DF 281353.

120 VÉGH 2008,57-58.

121 „Quoddam macellum in ordine macellorum a parte

állatok levágását, a nagyobb részek kibontását követően a kisebb részek darabolása és a hús árusítása a mészárszékekben történt.120 Tatán a vágóhídról nem rendelkezünk információval, azonban a mészárszékekről annál többet tudunk. 1454-ben Fa György mészáros halála után felesége kérte a földesúrtól, hogy tekintettel férje hű szolgálataira, neki és gyermekeinek adjon egy mészárszéket. Az oklevél szövege alapján azt „a mészárszéket kapták meg, mely a mészárszékek sorában a Szűz Mária kápolna oldalán keletről a harmadik mészárszék volt, mely két oldalt a Keresztelő Szent János [egyház] mészárszékeivel volt szomszédos”.'21 Az adatban gazdag oklevél világosan utal arra, hogy Tatán a 15. század közepén több mészárszék is állt, mégpedig a megfogalmazásból következtethetően két sorban, emiatt írták le a megszerzett mészárszék szomszédságát. Ráadásul a kápolna oldalától nemcsak nyugatra sorakozhattak, különben felesleges lett volna ezt is belefogalmazni. Ezt végiggondolva megállapíthatjuk, hogy legalább nyolc mészárszékkel számolhatunk Tatán. A középkor folyamán az ország fővárosában, Budán negyven, Nyírbátorban pedig tizennyolc mészárszék működött.122 Budán a céhes keretek között működő mészárosoknak korlátozott tulajdonjoga volt a mészárszékre.123 Tatán ez a földesúr tulajdonát képezhette, hiszen Rozgonyi János örökjogon adományozott egy mészárszéket az özvegynek, gyermekeinek és azok örököseinek.124 Arra Budán is maradtak fenn adatok, hogy az özvegy, ha kellő pénzzel rendelkezett, mészárszéket működtethetett. Ez esetben ott a céh biztosított hozzáértő vágólegényt, hogy a mesterséget el tudják látni.125 A mészárosok nemcsak vágással foglalkoztak, hanem a kereskedelemben is részt vettek.129 A már említett Fa György mészárosnak Saah György pozsonyi polgár adósa maradt három vég kölni vagy aacheni posztóval, valamint három aranyforinttal. Ez utóbbi feltehetően azon halak ára, amelyekért Fa György a tatai vásár idején kezességet vállalt.12 Talán nem tévedünk nagyot, ha valamilyen különleges halat keresünk — talán telepített vizát — abban az esetben, amikor a pozsonyi kereskedők

capelle Beate Marie Virginis videlicet ab occidente tercium macellum in vicinitatibus macellorum ab utraque parte Sancti Iohannis Baptiste existentium habitum.” (DF 281353.)

122 tringli 2010,1314.

123 KUBINYI 2008,50.

124 „Honeste et relicte domine Veronice condam consorti Georgii Fa carnificis necnon Iohanni filio ac Elene et Anne filiabus suis necnon eorum hereditorum et successioribus suis universis huiusmodi macellum [...] donamus et contulimus hire perpetuo.” (DF 281353.)

125 KUBINYI 2008, 23, 50-53.

126 BÁCSKAI 1965, 50.

127 „Nam ut idem noster iobagio asserit, quod adhuc tribus staminibus panni colonicalis aut Ahy et tribus florenis auri eidem obligatur.” (DF240015.)

201