Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Schmidtmayer Richárd: Tata, egy jelentős mezőváros és polgárai a késő középkorban
Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17 (2011) 191-222. Tata, egy jelentős mezőváros és polgárai a késő középkorban1 2 3 Schmidtmayer Richárd Városunk, Tata, mint királyi birtokban lévő mezőváros a késő középkor folyamán is az Északkelet-Dunántúl egyik jelenős települése volt. Tanulmányunk célja az volt, hogy elhelyezzük a várost az országos településhálózatban és bemutassuk az itt élő polgárok életét az elérhető újabb okleveles adatok alapján, választ adva a helytörténeti kutatások egyes kérdéseire is. Az írott források számbavételét az is indokolttá teszi, hogy levéltári kutatásokra Wenzel Gusztáv 1879-ben megjelent tanulmánya óta nem került sor. A Magyar Országos Levéltár munkatársainak erőfeszítései nyomán azonban 2010 közepétől a középkori oklevelek fényképei már az interneten is elérhetővé váltak, így sokkal könnyebben hozzáférhetőek a kutatás számára. Adataink természetesen így sem lehettek teljesek: mivel a késő középkori oklevélszövegek többsége mind a mai napig kiadatlan, ezért a jövőben is még bizonyosan számíthatunk újabb források előkerülésére. A középkor időszakának korlátozott forráslehetőségei miatt mindenképpen segítségül kellett hívni a régészeti forrásokat is. Sajnos éppen a mezőváros esetében a régészeti kutatások csak néhány részletmegfigyelést eredményeztek; több fontos középkori épület lokalizálása és a középkori város alaprajzának tisztázása még a jövő feladata lesz. A települést több szempont alapján vizsgáltuk meg, az egyes résztémákat külön fejezetekben tárgyalva. Vezérfonalként a földrajzi tér és környezet elemeit, illetve Kubinyi Andrásnak a középkori városiasodottság fokmérőjeként használható ún. centralitási kategóriáit választottuk. HELYTÖRTÉNETI ALAPMUNKÁK Bár különböző színvonalon többen is foglalkoztak Tata múltjával, ezek felsorolásától eltekintünk, mivel szétfeszítené e tanulmány kereteit, csupán a főbb, az érdeklődők számára is haszonnal forgatható alapmunkákat tekintjük át. Máig a legfontosabb alapmunka a 19. században született, a korszak méltán híres kutatója, Wenzel Gusztáv tollábóL. A 14-15. század fordulójára, a Zsigmond korra vonatkozó adatgyűjtése igen alapos volt, nemcsak korabeli okleveleket, hanem kortárs európai utazók munkáit is felhasználta. Kevés új szempontot vont be Rohrbacher Miklós 19. század végi összefoglalásába. Ebben először tett kísérletet az összes elérhető, középkorra vonatkozó adat összegyűjtésére, amelyben Wenzel munkája mellett többek között regékre is támaszkodott.1 Nagyobb előrelépést figyelhetünk meg Mohi Adolf tatai apátplébános munkájában, amely máig kiindulópontnak számít az egyházi helyek meghatározásában. A tatai egyházakra vonatkozó források összegyűjtése mellett helyismeretére támaszkodva, a századfordulón előkerült régiségekkel összevetve 1 Itt szeretnék köszönetét mondáin Lakatos Bálintnak a kézirat figyelmes átolvasásáért, hasznos tanácsaiért, C. Tóth Norbert önzetlen segítségéért, Schmidtmayer Csabának a térképek elkészítéséért és Kerti Károlynak a pecsétképek átrajzolásáért. 2 WENZEL 187g. 3 ROHRBACHER 1888, 12-gó. Minden hibája mellett a helytörténeti kutatók számára középkori fejezetei még mindig fontosak. 4 MOHL1909, 9-39. A Szent Balázs-templomot egy újkopróbálta meg feltevéseit alátámasztani. Sok újszerű gondolata mellett a kutatást a kissé fantáziadúsan megálmodott és középkorba vetített Szent Balázstemplommal vitte zsákutcába. Jellemző a kutatás helyzetére, hogy több feltevése a mai napig megerősítésre vár.4 A következő nagy lélegzetvételű munkára még várni kellett néhány évtizedet, addig többnyire a helyi újságok hasábjain vagy kisebb tanulmányokban osztották meg elképzeléseiket a kutatók5 Tata múltjáról.” Újabb előrelépést Szatmári Sarolta munkáiban találhatunk, amelyek fő erénye, hogy a kor kutatásaihoz igazodva próbálta elhelyezni Tatát a középkori Magyarországon. Ráadásul a szerző kisebb ásatásokat folytathatott a város területén, így a vár feltárásának eredményei mellett ezeket is a szélesebb közönség elé tárhatta. A legújabb várostörténeti összefoglalás fő érdeme néhány ásatás rövid ismertetése és az eddig ismert tatai lelőhelyek összegyűjtése.7 ri pecsétkép és az 1742. évi canonica visitatio bejegyzése alapján képzelte el. A kolostorra vonatkozó források összegyűjtésében nagy segítségére volt Sörös Pongrác tanulmánya. (SÖRÖS 1905,41-65.) 5 Sörös Pongrác, Gyulai Rudolf, Rohrbacher (ekkor már Rédey) Miklós, Faller Jenő, Dornyai Béla. 6 SZATMÁRI-BÍRÓ 1977, 37-49; B. SZATMÁRI 1979, 137-138, 149-155; SZATMÁRI 1990, 56-57; SZATMÁRI 2004, 33-48. 7 KISNÉ-PETÉNYI2004, 9-21. 191
