Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Cseh Gabriella: Avar temetőrészlet Tatabánya-Síkvölgypusztán
Avar temetőrészlet Tatabánya-Síkvölgypusztán forma, változó mennyiségben, a római kortól a 17. századig folyamatosan jelen volt a Kárpát-medencében. Az avar időszakból ismert padmalyos temetkezések formai jellemzőit tekintve a szerzők két csoportot különböztettek meg. Az egyik csoportba az ún. jobb oldali, míg a másikba a bal oldali padmalyos temetkezések kerültek. A két csoport nemcsak formai tekintetben különbözik egymástól, hanem földrajzi elhelyezkedésében is. A jobb oldali padmalyos temetkezések leggyakrabban a tiszántúli, kora avar kori temetőkben, a bal oldali padmalyos sírok inkább a Duna-Tisza köze és a Dunántúl 7. század végére, 8. század elejére datálható temetkezéseiben fordultak elő." A szerzők által felvázolt képbe beleillik a tatabányai, bal oldali padmalyos, késő avar temetkezés is. A most közölt padmalyos sír azért is fontos, mert a szerzők anyaggyűjtésében az Eszak-Dunántúl keleti fele eddig, részben a temetők közöletlensége következtében, fehér folt volt e sírtípus tekintetében.1" Kőpakolásos sírok Az 1. és a 4. sír földjéből kisebb-nagyobb méretű kövek kerültek napvilágra. Mindkét temetkezés esetében a kődarabok a sírgödör aljától 20-50 cm-rel magasabban, a sír betöltésében helyezkedtek el." Ezenkívül az 1. számú temetkezés gödrének aljában is feküdt egy kő, amelyet a combcsontok közé fektettek. A nagyobb méretű kő megléte a sírban több lehetőséget vet fel. Az egyik ilyen a kőpakolás lehetősége. Az avar temetőkben meglévő kőpakolásos sírokról 1993-ban Simon L. írt tanulmányt.9 10 11 12 13 A Kárpát-medencében előkerült kőpakolásos sírok elterjedése a Keszthely-kultúrával kapcsolatban merült fel először, hiszen a legtöbb kőpakolásos sírt Keszthely környékéről, valamint Észak-Dunántúlról dokumentálták. A későbbi ásatások, valamint a régi lelőhelyek feldolgozása során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a kőpakolásos sírt/sírokat is tartalmazó temetők előkerülési területe túlmutat a Keszthely-kultúra törzsterületén.11 Míg korábban a szokás eredetét a késő antik továbbélő népesség temetkezési szokásaként tartották számon,14 később felmerült a Karoling terjeszkedés következtében kialakuló szokásváltozás,1' valamint a belső-ázsiai eredet lehetősége is.16 * A kő-9 Ezt az általános képet néhány esetben eltérő korú és oldalpadmalyú temetkezések színesítik. (LŐRINCZYSTRAUB 2006,282.) 10 LŐRINCZY-STRAUB 2006, 282. 11 A 4. sír esetében az előkerült kőtöredékek a sírrajzon sem szerepelnek, csupán a leírás során történik rájuk utalás. 12 SIMON 1993. 13 Kőpakolásos sír került napvilágra többek között a komáromi (Komárno, SK) (TRUGLY 2008, 79, 58. kép 8, 60. kép 4), biatorbágyi (SIMON 1993), kassa-zsebesi (Kosice-Sebastovce-Lapise, SK) (B UDINSK Ÿ- K R IC KA -TOClK 1991), pilismarót-basaharci (FETTICH 1965), pakolásos sírokat tekintve problémát jelentenek azok a temetkezések, amelyek földjében csupán néhány nagyobb kő található.' Ezen sírok közé tartozik a tatabányai 1. és a 4. sír is. Az ilyen sírba helyezett kövek funkciója nem egyértelmű. Simon a vázra helyezett kövekben a visszajáró halott elleni védekezés lehetőségét, a váz mellé helyezett, illetve a sírgödör földjéből előkerült kövek esetében a felszíni kőpakoláshoz/ sírjelzéshez használt kövek temetés folyamán a sírgödörbe kerülésének lehetőségét vetette fel. 8 Tomka P. a sopron-présháztelepi temető elemzésében leírta, hogy a sírok hosszanti végeinek aljába helyezett kövek a terepadottságok következtében kialakuló szintkülönbségek kiegyenlítésére is szolgáltak." A sír betöltésében szórtan előforduló kisebb-nagyobb kövek néhány esetben a lelőhely talajtani adottságaival is kapcsolatba hozhatók. Összességében elmondhatjuk, hogy a tatabányai 1. és a 4. sírban meglévő kövek funkcióját nem lehet pontosan meghatározni. Mivel a temető többi sírjában nem voltak kövek, így ezeket nem sorolhatjuk minden kétséget kizáróan a kőpakolásos temetkezések közé. Véleményünk szerint a tatabányai sírokban napvilágra került köveket nagy valószínűséggel valamilyen felszíni sírjelzéshez használhatták, ám a terepadottságokat figyelembe véve nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy a kő másodlagosan került a sírgödör földjébe. Mivel a sírokból előkerült köveket nem szállították be a múzeumba, a további vizsgálatok lehetősége (anyagvizsgálat) nem megoldható. A sírok mélysége A dokumentáció alapján a felnőtt sírok mélysége 125-240 cm között váltakozott. Az avar kor temetőiben előforduló gyermeksíroktól eltérően Tatabánya- Síkvölgypusztán a gyermeksírokat is a felnőttek sírjaival megegyező mélységbe ásták, sőt néhány esetben mélyebbre is. Egy kivételtől eltekintve ugyanis a 6 gyermeksír 130-158 cm közötti mélységből került elő.20 A kis sírszám, valamint a temetőrészlet leletanyagának viszonylagos homogenitása miatt a gazdagság és mélység összefüggése nem vizsgálható. Ennek ellenére érdemes megjegyezni, hogy a temetőrészlet egyetlen fegyvermelléklettel eltemetett halottjának sírja jóval mélyebb volt a többi temetkevalamint a versend-gilencsai (Varga Sándor szóbeli közlése alapján) temetőből is. 14 KISS 1977, 22. 15 TOMKA 1969, 80. 16 ERDÉLYI 1982, 202-203. ‘7 Ilyen sír többek között a biatorbágyi 69., 77., 166., 264., valamint a keszthely-fenékpusztai 58., 72. sír. (SIMON m3,148.) ,s SIMON 1993,149. 19 TOMKA 1969, 79-80. 20 A kivételt a 12. számú (gyermekjsír jelentette, amelynek mélysége csupán 85 cm volt. 177
