Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Marton Melinda: Az Esterházyak tata-remeteségi ménesének története (1852 - 1944)
Az Esterházyak tata-remeteségi ménesének története József már alig szerepelt az úrlovasok listáján, versenylovaival elért sikerei miatt viszont egyre többet írtak róla a különböző' sportlapok. 1872 és 1893 között Esterházy Miklós József tatai és budapesti versenyistállójából 49 versenyló került ki győztesen. A lovak összesen 108 érmet nyertek. A versenyistállók eredményességét mutatja, hogy az összes érem 87%-a aranyérem volt, a lovak 91%-a, összesen 41 ló szerzett aranyérmet a különböző versenyeken. A versenyistállók legsikeresebb időszaka 1883-tól 1890-ig tartott. A legtöbb érmet ugyanis ebben az időszakban nyerték a lovak. A három legsikeresebb versenyló sorrendben a következő volt: Andal, Regedal és Ajándék. Az Andal nevű ló az összes éremből 25-öt nyert, amelyből 23 aranyérem és kettő ezüstérem volt. Andalt a sorrendben Regedal követte 8 aranyéremmel. A harmadik helyezett Ajándék 6 aranyérmet szerzett. Az Esterházy-istálló jó hírét biztosító lovak az osztrák és a magyar ügetőderbit is megnyerték. Hajtójuk a híres gyógykovács, Hutschenreiter Antal volt.38 Mindhárom ló a Németországból Miklós József által importált Waisenknabet nevű angol telivér mén ivadéka volt. A tatai ménesben ezen kívül még Stronzian, Lehetetlen, Dandár, Szent Gál, Síkvölgy és Goldarbeiter tartoztak az ivadékai közé.39 „Esterházy Miklós József versenyistállója egyike volt a leghíresebbeknek, s a kék-sárga dress nem egy ízben mutatott fel dicső győzelmet.”40 Esterházy Miklós József 1883 és 1892 között Budapesten is tartott fenn versenyistállót. Miközben a budapesti versenyistállóval a magyar ügetőtenyésztés ügyét szolgálta, a vagyonát is jelentősen gyarapította. A budapesti pályán szereplő 72 magyar ügető ló közül 1883 és 1887 között 55 ért el rekordot, az 55 rekorderből 9 rekorder az Esterházy-féle versenyistállóból került ki. Az istállótulajdonosok között 1883- ban az egyik legeredményesebb Esterházy Miklós József volt 7690 forint nyereséggel.41 A következő évben, 1884-ben nyereményösszeg szempontjából a budapesti pálya legsikeresebb lova Esterházy Miklós József Andal nevű lova volt 11 290 forint nyereséggel. Az év legsikeresebb istállótulajdonosa Esterházy Miklós József volt 26 205 forint nyereménnyel. A kiváló kanca, Andal az 1885-ben szerzett nyolc győzelmével az Osztrák-Magyar Monarchia legsikeresebb lova volt.42 A tatai és budapesti Esterházy-versenyistállók lovai 1877 és 1893 között elnyerték a 20 000 márkás Grosser Preis von Baden Baden, a baden-badeni Zukunfts Preis, a 4500 frankos pozsonyi nagy akadályverseny, a hamburgi és skandináv derby, a magyar St. Leger, az első Király díj, a boroszlói 38 TÖRÖK 1959,310. » VECSEKLŐY1982,134. 40 WRANG EL 1895,115. 41 VECSEKLŐY 1982,134. 42 VECSEKLŐY 1982,143. 43 Tata-Tóvárosi Híradó 1881-1893. handicap, az aacheni és pardubicei lóversenyek, a bécs-freudenaui, valamint az osztrák és a magyar ügetőderbi első díjait, továbbá a budapesti 5000 forintos díjat és a gróf Sándor-féle 100 aranyas tiszteletdíjat.43 A rendelkezésre álló adatok alapján 1862 és 1897 között 1651261 koronát nyertek a lovak. Az éves átlagnyeremény 51 602 korona volt. A legsikeresebb év 1888 volt 218 870 korona össznyereménnyel.44 Miközben Esterházy Miklós József a versenyeztetésben egyre nagyobb sikereket ért el, úrlovas pályája véget ért. Két hónappal a tatai honvédlovassági gyakorlatok (1885. szeptember 10-24.) után meghalt édesapja, Miklós Ferenc. A tatai ág egyetlen örököseként 1885-ben Miklós József vette át a hitbizomány vezetését.45 Az ifjú gróf ettől kezdve a város kulturális és szellemi életének is az irányítója volt. Esterházy Miklós József atyja haláláig többnyire a bécsi udvarnál tartózkodott, s csak 1885-ben költözött Tatára. A katonai pályán főhadnagyi rangot szerzett, és 1886-tól tiszteletbeli János-lovaggá nevezték ki. A gróf, miután kilépett a hadseregből, életét kizárólag a sportnak szentelte, mint lovas szaktekintély Európa-szerte ismertté vált. A császári udvar kedvelt főura, az Osztrák-Magyar Monarchia sportéletének évtizedeken át egyik legtevékenyebb vezéralakja volt. Mint versenylovas, futtató, tenyésztő, szervező és lelkesítő „spiritus rector” elévülhetetlen érdemei voltak. Tatán felállított egy „versenyló idomító intézetet”, amely nagy lendületet adott a hazai lótenyésztésnek. Édesapja nyomdokain haladva felvirágoztatta a tatai lovassportot. A versenypályát újjáépíttette, a lóversenyeket nyilvánossá és rendszeressé tette. A hercegi hitbizomány főgondnoka és a tatai hitbizomány tulajdonosa volt. Anyja után számos birtokot örökölt, így a vesztfáliai Nordkirchent is, amely otthont adott másik telivérménesének. A tatai és a nordkircheni ménes között szoros kapcsolat állt fenn, gyakran cseréltek apaméneket egymás közt.46 A gróf a tatai ménesben folytatta az apja által megkezdett tenyészirányt, magasvérű félvér és angol telivér lovakat tenyésztett. A ménes tenyésztési céljaira Angliából importált méneket, valamint a bécsi és a pesti Tattersallban szerezte be a lovakat. Emellett a kisbéri ménes törzsménjeit is igénybe vette.47 A lóállomány egy részével célja az igásmunkák ellátása volt, másik részével pedig a vadászathoz és a versenyzéshez biztosított kiváló lovakat. Az angol telivérből minden más vér hozzáadása nélkül kiváló ügető lovakat tenyésztett, amivel egyedülálló eredményt ért el a hazai ügetőtenyésztésben. A ménes eladásra szánt lovait osztrák és német lapokban is hirdette.48 A lovak egy részét katonalónak (remondának) 44 Vadász és Versenylap 1862-1914. 45 Tata-Tóvárosi Híradó 6. évf. 35. sz. 1885. augusztus 29. 46 WRANGEL1895,112. 47 MOL TEL P. 212. Uradalmi rendszeres könyv. 117. kötet 133-48 MOL TEL P. 212. Pénztári napló 219. kötet 59. Idő
