Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy késő 3. századi, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret
Mráv Zsolt mozaikmüvészetre jellemző - megoldással találkozunk a wroclaw-zakrówi lelet kerek középlyukkal ellátott lemezén (a lyuk körül rombusz alakban a felületet díszítetlenül hagyták), ahol négyzet, (6. tábla 10) és a kölni kardhüvelykoptatón, ahol kör alakú felületre adaptálták ezt a díszítési módot. (3. tábla 1) A nagyberki-szalacskai lelet áttört peremdíszítésű övlemezén nagyobb átmérőjű körívekkel hatszirmú rozettákat szerkesztettek ki. Az övlemez azért fontos párhuzam, mert a Magyar Nemzeti Múzeum övlemezéhez hasonlóan a körívek itt sem összefüggő tapétamintaként borítják a felületet, hanem egy hexagonális alakzatba rendezettek. (5. tábla 1) Az övlemez négy sarkába helyezett gammadion szimbólumának jelentéstartalma nem teljesen tisztázott.43 Annyi azonban bizonyos, hogy a gammadion a hadseregben is kedvelt heraldikus díszítőmotívum volt, amely elsősorban vexillumokon, fegyvereken és katonai felszerelési tárgyakon tűnik fel.44 Az övlemezen valószínűleg geometrikus térkitöltő motívumként alkalmazták. A Budapest-Pasarét/Wroclaw-Zakrów típusú övveretek között gammadiont csak az aquileiai övcsaton találunk, az indadíszítésű körgyűrűn kívül, a csatlemez két sarkában.45 (9. tábla 2) Itt a gammadion két végére beütött pontot kötötték össze derékszögben megtörő vonallal, majd az így kialakított fészket niellóval töltötték ki. A brigetiói darabon kívül eddig ismertté vált két további, bronz alapfémmel rendelkező, niellóberakásos övveret ezüstökéhez viszonyított alacsony számaránya arra utal, hogy az ezüstből készült darabokból lényegesen többet gyártottak, és használatuk is elterjedtebb volt. A bronz veretek ezért az ezüstöknek csak kisebb darabszámban vagy rövidebb ideig gyártott, olcsóbb változatai lehettek. Ónozás mindhárom bronzveret felületén megőrződött, ezért eredetileg megtévesztésig úgy nézhettek ki, mint az ezüstből készültek, azoktól külsőleg alig lehetett megkülönböztetni őket. A niellóberakással díszített és ónozott bronz övgarnitúrákat ugyanolyan verettípusokból állították össze, mint az ezüstből készülteket. Előkerült már négyzetes övlemez, csónak alakú fejjel rendelkező gomb és középgyúrúvel ellátott szíjvégveret, amelyek pontos típuspárhuzamai a késő 3. századi, niellóberakásos ezüst övgarnitúrák között találhatók. Az ismert három bronzveret három eltérő díszítési stílust és egyes megoldásaiban különböző technikát képvisel, amely azt mutatja, hogy nem azonos műhelyben vagy legalább is nem egyetlen mesterkéz által készültek. A brigetiói szíjvégvereten például az aranyozás és a poncolás technikáját is alkalmazták, míg a másik kettőn nem. Egyetlen közös vonásuk a felület teljes díszítésére való törekvés. Valószínűleg ugyanazok a műhelyek gyártották őket, amelyek az ezüstből készült előképeiket. Bronzból eddig csak övvereteket ismerünk, kardhoz vagy hüvelyükhöz tartozókat nem.46 A BRIGETIÓI NIELLÓBERAKÁSOS SZÍJVÉGVERET ELŐKERÜLÉSÉNEK KONTEXTUSA A késő 3. századi, niellóberakásos militaria leletösszefüggését összefoglalóan nem vizsgálták, holott ez jelentősen befolyásolja nemcsak e tárgytípus értelmezését, hanem keltezését is. A Magyar Nemzeti Múzeum niellóberakásos bronz övlemezével foglalkozó tanulmányban röviden érintettem ezt a témát, és sikerült kimutatnom, hogy előkerülésük sírokra (köztük több a fegyvert tartalmazó temetkezés), településekre és kincsleletekre egyaránt jellemző.47 A brigetiói szíjvégveret lelőkörülményei miatt azonban e helyen csak a sírokból származó leletek értelmezésének problémáját érintem. A brigetiói katonai övhöz tartozó szíjvégveret ugyanis a település ún. „Caecilia temetőjének” egyik csontvázas sírjából került elő, 43 NAGY 1988, 81-88 (az addig felmerült értelmezési kísérletek összefoglalásával), uo. 84-88 (vittaként való értelmezés javaslatával). 44 NAGY 1988, 81-88; NAGY 1991,168-170. 45 BUORA 1996, 167-168, Fig. 5. A csatról készült egyik korábbi fotón még megvan a csatlemez jobb alsó sarka is, amelynek díszítése nem gammadiont ábrázol: BRUSIN1956,161,fig. 93. 46 A hüttenheimi (Lkr. Kitzingen, D) kardhüvelykoptatót ugyan bronzból öntötték, de fémberakásos díszítése nem niellóval, hanem ezüstből és aranyból készült. amely rajta kívül csak egy korábbra keltezhető, zsanéros övcsatot tartalmazott.48 (L. alább.) (1. kép 2 a-b) A szíjvégveretet szepulchrális kontextusból való származása a temetkezést azok közé az egyre nagyobb számban ismertté vált Kr. u. 3. századra keltezhető sírleletek közé sorolja, amelyek egyik jellemző melléklettípusát a korszak különböző típusú katonai övveretei alkotják. A katona és veterán státusz legjellemzőbb külső szimbólumának tartott, fémveretekkel ellátott cingulum sírba helyezésének szokása a Kr. u. 1-2. században - bár auxiliáris katonák temetkezéseiben teljes vagy hiányos garnitúrák néha előfordulnak49 - kevéssé jellemző. A korszak sírjaiban inkább az el(BIBORSKI-QUAST 2006, 568, Kat. Nr. 30, további irodalommal.) 47 MRÁVs. a. 48 Más mellékletet Kállay Ödön nem említett. Azt sem tudjuk, hogy a sír bolygatott volt-e vagy sem, ismeretlen az elhunyt neme és életkora is. 49 Csak néhány pannoniai példát említve: Verdun (SLO), 1. sír (BRESCAK 1989,10-13; MRÁV2006, 50-51, Abb. 15); Cuccinum (Ilok, HR) (RADMAN-LIVAJA 2010, 244-245.). 20
