Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Restaurált tárgyaink
Restaurált tárgyaink sajátosságai (tojásfüzér, vastagabb profil, anyag roszszabb minősége, forma eldurvulása, világosabb, pattogó máz)4 megfigyelhetők ezen a darabon, amelyen egyébként sem mesternév, sem más jelzés nem látható. A másik tárgy közelebbről nem meghatározható lelőhelyrészről került elő. Barbotin díszítésű edény, stilizált növénymintákkal, anyaga nagyon jó minőségű, máza fémesen csillogó, valószínűleg rheinzaberni gyártmány.5 A tárgyak már az 50-es, 60-as években íródott leltárkönyvben is restauráltként szerepeltek, a felhasznált anyagok és vegyszerek nincsenek dokumentálva. Mindkettő sima, színezett gipszes kiegészítésű volt az újabb restaurálás előtt. Szétbontásuk mechanikusan történt, vigyázva arra, hogy az eredeti részek ne sérüljenek. A ragasztásokat denaturált szeszes áztatás után szedtük szét és a visszamaradt ragasztót szintén mechanikusan távolítottuk el. Mindkét tárgy eredeti darabjait átfestették, ezt a réteget több oldószer kipróbálása után sikerült csak eltávolítani a felületekről. (12-13. kép) Az így megtisztított töredékeket acetonos PVB-vel ragasztottuk újra. Ragasztás után világossá vált, hogy mindkét edény kissé deformálódott, egyik sem teljesen szabályos alakú. Következő lépésként szilikonnegatívokat vettünk a legnagyobb ép felületről, amelyekhez gipszbölcső is készült. (14. kép) A talpas pohár esetén kiderült, hogy az edény deformitása miatt a szilikonnegatív nem használha-15. kép: A restaurált terra sigillaták Abb. 15: Die restaurierten Terra Sigillaten tó, mert átforgatva sem az edény alakjával, sem a mintákkal nem egyeztethető össze. így erről a tárgyról viasznegatív is készült, amely rugalmassága miatt megfelelőbbnek bizonyult, de sajnos a mintákat nem adta vissza olyan élesen, mint a szilikon. A negatív átforgatása után a pótlás gipszből készült, ezek után a hiányzó részeket is befaragtuk. A nagy tálnál a szilikonnegatív használhatónak bizonyult. A minta itt sem illeszkedett szabályosan, így a pótlás és az eredeti darabok találkozásánál kézzel kellett szintbe faragni a díszítményeket, majd a „lebegő” darab is beillesztetésre került. A pótlásokat sima modellgipszből készítettük némi fogászati keménygipsz hozzáadásával, mert a színezett gipsz puhasága miatt rosszabbul faragható. A festést akril temperával végeztük, majd higított Plextolos réteggel lakkoztuk. (15. kép) Restaurátor: Tóth Katalin RENESZÁNSZ BALUSZTRÁD A tatai vár 1965 és 1972 között történt feltárása során a szokványos leletek és kőfaragványok között felszínre kerültek balusztrád elemeit képező bábok töredékei, törpebábok darabjai, valamint párkány- és könyöklőtöredékek is. A mészkőből faragott elemek mennyisége és összeilleszthetősége okán már az ásatás befejezését követően felmerült rekonstrukció lehetősége, azonban ez csak 2008-ban valósult meg, a „Mátyás országa” című kiállításhoz kapcsolódva. A restaurálás a töredékek tisztításával kezdődött, amelynek során mechanikusan és mosással távolítottuk el az ásványi szennyeződéseket, a meszes lerakódásokat. Különös fontossággal bírt a törésfelületek 4 JUHÁSZ 1935,20-22. letisztítása a későbbi minél pontosabb ragasztások szempontjából. A válogatás során derült ki, hogy a töredékek néhány baluszter esetében a teljes magasságot kiadják. Ez igen fontos szerepet játszott a többi báb, illetve törpebáb rekonstrukciójánál. Első lépésként összeragasztottuk az összeillő töredékeket: egyegy baluszter elemeinek összepárosítása után készítettünk egy agyagpozitívot, amelyről két félből álló gipsznegatívot vettünk. Ebbe a gipszágyba fektettük az egymáshoz nem illeszkedő töredékeket, a hiányzó részeket gipsszel töltöttük ki. A gipszfelületet az eredeti síknál mélyebbre faragtuk (egyben retenciót képezve), majd erre vizes diszperziós kőporos pig-5 KDMM Itsz.: K 971. JUHÁSZ 1935,17-20, XXXIII. 1.1. 163 14■ kép: Szilikonnegatív Abb. 14: Negativform aus Silikon
