Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Marton Melinda: Az Esterházyak tata-remeteségi ménesének története (1852 - 1944)
Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 16 (2010) 141-150. Az Esterházyak tata-remeteségi ménesének története (1852-1944) Marton Melinda Komárom vármegyét 1869 és 1914 között az Osztrák-Magyar Monarchiában „magyar Newmarketként”1 tartották számon. A vizsgált időszakban Magyarország négy állami méneséből kettő, a bábolnai és a kisbéri, Komárom vármegye területén helyezkedett el. A vármegye területén alapított 11 magánménes közül a tata-remeteségi ménes (1852-1944) kitűnt a lótenyésztés és a lóversenyzés területén nyújtott teljesítményével. Az ország 423 magánménese közül kiemelkedett egyedülálló adottságaival. Sok előkelő származású telivér, sok derbinyertes került ki a ménesből, s szerzett dicsőséget nemcsak a népszerű kék-sárga színeknek, hanem a magyar lótenyésztésnek is. A világhírű ménesnek otthont adó tatai uradalmat már önmagában is „kis magyar Newmarketnek” tartották. A 19. század utolsó harmadában Tata európai hírű „lóbirodalom” volt. A tatai uradalom egyrészt saját tréningpályával rendelkezett, amely mellett „versenyló idomító intézet” működött. Az osztrák és magyar főurak Tatán készíttették fel a lovaikat a versenyekre. Másrészt az uradalomnak saját lóversenypályája volt, amelyen 1863-tól kezdve kisebb megszakításokkal magán-, majd nyilvános lóversenyeket rendeztek. Esterházy Miklós József (1839-1897), közismert becenevén Count Nicky, „importjai” nyomán Tatán angol zsoké- és trénerdinasztiák alakultak ki. A gróf nagy fantáziája, turfrajongása és áldozatkészsége egy csodálatos angol mintára kiépült sportvárost hívott életre a Vértes hegység lábánál. A korabeli feljegyzések szerint: „Tatán akkor a kofák a piacon, a borfiák, a borbélyok és szatócsok is - angolul beszéltek!”2 AZ URADALMI MÉNES MEGALAPÍTÁSA Tata a 18. század elején került az Esterházy család birtokába, ezzel az uradalom történetében egy új korszak kezdődött. Gróf Esterházy József (1682-1748) vezetésével céltudatos intézkedések egyengették Tata érvényesülésének útját. A birtokot megvásárló Esterházy Józsefet a város második alapítójaként tartották számon.3 Az országbíró halálát követően 1749-ben fiára, Esterházy Józsefre (1714-1762) szállt a tatai uradalom. A tatai ménesre vonatkozó, általunk ismert legkorábbi forrás is ebből az időszakból, 1749-ből maradt fenn. Az utasítás a ménes anyakanca-állományának csökkentésére vonatkozott.4 A fraknói és galántai grófi ágból az utolsó nagy birtokegyesítő gróf Esterházy Miklós (1775-1856) volt. A három dunántúli uradalom, a tatai, a gesztesi és a pápa-ugod-devecseri vezetését 1811-ben vette át. Uradalmainak területe Devecsertől Tatáig 170 000 kataszteri holdat foglalt magában. A háborús konjunktúra időszaka alatt tovább gyarapította a családi vagyont. Birtokaihoz 1824-ben megvásárolta a Castiglione grófi család értékes, mintagazdaságként működő mezőlaki uradalmát a hozzá tartozó mátyusházi ménessel együtt. Az uradalom vételára 400 000 ezüstforint volt, amelyet a gróf részben készpénzzel, részben adósságátvállalással egyenlített ki. Az élő és holt felszerelésért pedig további 24 000 1 Richard Tattersaal 1766-ban Newmarketben rendezte meg az első angliai lóárverést. (FEHÉR 1990,14.) 2 FEHÉR 1990,56. 3 Ország-Világ 1900. augusztus 12.33. sz. A tatai grófok. A tatai versenyistállók. 647-648. ezüst forintot fizetett. Az újonnan vásárolt uradalom majorságilag használt területe meghaladta az 5622 holdat.5 A mezőlaki uradalom allodiális gazdaságának vezetője a mátyusházi kasznár volt, aki a tatai uradalmi főkormányzó hatáskörébe tartozott.6 Mátyusháza (Veszprém megye) adott otthont a mezőlaki uradalomhoz tartozó ménesnek is. A tatai ménes jelentőssé válásában meghatározó szerepe volt a mátyusházi ménesnek. A tata-remeteségi ménes tenyészállományát a 17. században alapított, 1852-ig Mátyusházán működött ménes kitűnő félvér tenyészanyagából és a régi tatai ménes állományából alakították ki. Mátyusházán 1824 és 1852 között magyar kancákat párosítottak angol telivér ménekkel. A ménesből kiváló hátas- és kocsilovak kerültek ki. A mátyusházi kasznár a ménesről rendszeres méneskönyvet vezetett. A méneskönyvek 1833-tól 1849-ig maradtak fenn. A méneskönyveket 1833-1844-ig Fittler István, 1845-1849-ig Soós Antal vezette. A ménest szigorú előírások alapján működtették. Eger György, a ménesmester javaslata alapján a ménest elkülönítették a birkanyájtól. Külön legelőn és külön őrizet alatt tartották. A ménesbe nem engedtek be idegen lovat, és a gróf ménjeivel idegen kancát sem volt szabad hágatni. 4 KDM HGy RH ECSL P. 197. Familiaria 5. Fase. No. 5/b 6. 5 SZABAD 1957,37-38. 6 SZABAD 1957,56. 141
