Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Fatuska János: Tata újranépesítése 16O8-ban

FATUSKA JÁNOS alapján hozott javaslatát elfogadva - a várban lévő forrásnál, a Ferrando-bástya mellett.

13

0 A városban lévő malmok a tizenöt éves háború hadieseményei következtében mind elpusztultak, s föltehetően a várban lévő is megkárosult. Ezzel magyarázható, hogy a város - mind magyar, mind török részről pártolt - újratelepítése szorosan kötődik Csáthy Gergely 1608-as malomépítési engedélyéhez. Csáthy malmát Tata végében, az akkor Szűcs-forrásnak (scaturiens pelliö)

13

1, később Kis-mosónak nevezett, a mészkőszikla alól feltörő forrás folyásában építette föl, a mai Komáromi utcában, illetőleg az ebből nyíló Macskarí közben. A malmot Tatai-, Komárom utcai-, Kis-, leggyakrabban Potyogó-, később Véber-malomnak nevezték.

13

2 Viszonylag kis malom volt, még 1695ben is azt jegyezték föl róla, hogy a malmon „vagyon egyföllyül csapó malomkerék".

1' Ez volt az egyetlen tatai malom, mely mindvégig, az 1960-as évekig egy keréken járt. (4. kép) Jellemző módon a tatai malmok között ez volt az, melyet az Eszterházy József 4. kép: Chathy Gergely malmának épülete ma Abb. 4: Das Gebäude der Mühle von Gregor Chathy heute '

3° JAKUS é. n., 6-10. 13

1 MOL TEL P 198. Fase. XXIV. N. 382. Közli: JAKUS é. n., 79. 13

2 JAKUS é. n., 79; BALOGH-ÖRDÖG 1985, 148; KÖRMENDI 1988, 37. 13

3 JAKUS é. n., 79. 13

4 Átruházván. 13

5 Jogot. 13

6 Nyilvánítván. 13

7 Jótétemény. gróf „nagylelkűen", mindenesetre bizonyos feltételek mellett szerződésileg átengedett a városnak 1746ban. „A Komárom utcában lévő Malmot a Városnak örökösen conferálván

3

4 és abbén semminemű just'

35 magának nem resolválván,

1

3'

1 illyetin örökös beneficium

13

7 lehet a vár Tójának halászattyát, mely minden harmadik esztendőben egyszer előfordulni fog h véghez vinni tartozón. 13

8 Kilenc év múlva olyan szerződést erőltettek a városra, melyben azt is vállaniok kellett hogy „a pénzen eladandó halaktul való maradék halakat is a Tatai dominiumban akár melly helben fuvarjaikon elhordani apprimittálják"

139 Csáthy Gergely halálának idejét nem ismerjük, 1618-ban felesége már özvegyeként szerepel. Amint azt az előzőekben már említettük, Pöttinger Farkas, Tata várkapitánya, jórészt tiszttartója Cseke György révén sok visszaélést követett el a város lakóival szemben, így Csáthy malmát is elfoglalta, kinek maradékai védelmében a pozsonyi kamara 1618. július 29-én kelt levelében figyelmeztette Csekét, miszerint „az eofeolsege nevevei hadiuk, hogi el legien a' szegeniség nekul, es a' melli molnat Chatti Gergeli Eozvegie es arvaitul, Pöttinger uram el foglalt, azt megh erezze nekiek, es az niomorultakon ne hatalmaskodiek mert el nem szenvediek'.'

1

4" A Tóvárosi-, (régebben Virág-, Tatai negyedes-, Sződi-, majd Czégényi-) malom helye megegyezik az 1586-os térkép Wangner-féle malmával, melyet Rosenberg Kristóf várkapitány építtetett az 1580-as évek elején egy elpusztult régebbi malom helyén, s azt örököse, Wangner Tóbiás az évtized végén három kerékre bővítette.

14

1 A tizenöt éves háború során megsérült malmot a kamara újjáépítette, majd a nikolsburgi béke után, 1622-ben intézkedett arról, hogy az akkor háromkerekű malom, ha volt tulajdonosának, Wangnernak fia vagy más örököse jelentkezne, „annak megadassék". Wangner Tóbiás fia, Ferdinánd még ebben az évben át is vette a malmot, melyet 1628-ban eladott Zichy Pál veszprémi főkapitánynak.

14

2 A 17. század közepén Virág Molnár András volt benne a malomgazda, akinek özvegye, Muti Erzsébet 1692-ben inscriptionális'

4

3 levelet kapott.

144 A Pötörke- (régebben Szarka-, Muraközy-, majd Frank-)malmot Csáby Mihály építette, aki 1614-től volt tatai várkapitány. A malom az ezt követő három évben épülhetett, mert Csáby 1617. december 30-án tett végrendeletében már megemlíti a tulajdonát ké13

8 MOL TEL P 198. 81. cs. 1746. szeptember 20. Közli: JAKUS é. n., 79-80. 3* MOL TEL P 198. Fase. LI. N. 7. 1755. január 19. Közli: JAKUS é. n., 80. ,

4" MOL E15, N. 93. 14

1 JAKUS é. n., 7-8. 14

2 JAKUS é. n., 14. 14

3 Az inscriptiókról l. bővebben: FATUSKA 2001, 27-31. 14

4 FATUSKA 2001, 48. 62