Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Fatuska János: Tata újranépesítése 16O8-ban

TATA ÚJRANÉPESÍTÉSE I6O8-BAN tartója, Cseke György intézkedései miatt, aki még Csáthy Gergely özvegyétől és gyermekeitől is elvette malmukat. A kamarához és a vármegyéhez benyúj­tott panaszos leveleik végül meghallgatásra találtak, és ügyüket - más megyebeliek hasonló panaszaival együtt - az 1618-as pozsonyi országgyűlés megvitat­ta, és a következőket határozta: „6. czikkely Őfelsége a nádornak hagyja meg, hogy a komá­romi és tatai főkapitányok ellen fennforgó panaszok és sérelmek megvizsgálására bizottságot rendeljen, a viszálykodásokat pedig biróilag eldöntsék; továb­bá a kapitányok, meg a komáromi lakosok között a házakra nézve fennforgó viszályokat is megvizsgál­ják. [...] Minthogy a komáromi főkapitány és a tatai kapitány ellenében különféle és többszörös panaszok merültek föl, a melyeket az országlakók sérelmei kö­zött Őfelségének is előterjesztettek: 1. §. Ennek okáért megállapították, hogy a nádor úr, az Ő felsége meghagyásához képest, bizottság utján, arra nézve vizsgálatot tartson, a kinek tisz­te mivoltához képest, a jog és igazságszolgáltatás teljesítése érdekéből az összes sérelmeket, a melyeket a közvégzések ellenére, a komáromi nemességnek, a vármegyének és a mezővárosnak okoztak, biróilag eldöneni és kellő végrehajtással foganatosítani ha­talmában álljon és azt tenni tartozzék... 7. ezikkely A komáromi és a tatai véghelyek alkapitányaiul magyar születésüeket tegyenek. [...] Komáromi alkapitánnyá az Ő felsége kegyelmes ígéretéhez, meg a koronázás előtti czikkelyek tizenegyedik pontjára nézve hozott határozatához képest, szüle­tésre magyar birtokost tegyenek. i.§. Hasonlóképpen a tatai kapitány helyére is, születésére magyar birtokost helyettesítsenek," 7 4 Feltehetően fenti törvénycikkek végrehajtásaként került a tatai várkapitány tisztségébe nebojszai Ba­logh István. A tataiak sérelmeit nem sikerült teljes mértékben orvosolni, az új főkapitány főleg vallási türelmetlenségével, a protestánsok üldözésével oko­zott károkat. Folytatódtak a török csapatok portyá­zásai is, így a város fejlődés helyett inkább pusztult, lakossága csökkent. Az elvándorlásban minden bi­zonnyal közrejátszott az is, hogy az adómentes évek lejártával jelentősen növekedtek terheik is. 1623-ban a város szinte néptelen, mindössze 8 portáját írták össze. 7 5 Ez azt jelenti, hogy a teljes lakosság alig le­hetett több 120 főnél. Ugyanekkor Szomódnak 8V2, 7 4 CJH1900,129. 7 5 1608-tól a porta olyan telket jelentett, amelynek meg­műveléséhez 16 ökör kell, azaz 4 négyökrös gazda, 4 család vagy 12 zsellércsalád. (GYULAI 1894,10.) 7 6 GYULAI 1894,10. 7 7 NAGY 1969, 229, 303. 7 8 GYULAI 1894,10. 79 ROHRBACHER 1888,121; MOHL 1909,189. Bajnak 4 portája volt. " A vár és a város hamarosan újra hadszíntérré vált. 1620. szeptember közepén Bethlen egyik hadoszlopa (3 000 lovas és gyalogos) Győr és Komárom között Haller György és Halasi Fekete Péter parancsnoksága alatt átkelt a Dunán, és rövid idő alatt bevette Tatát és a legtöbb dunántúli várat. A siker nem kis mértékben a végvári magyar katonák önkéntes csatlakozásának volt köszönhető. Részben a meginduló béketárgyalások miatt Haller György december 15-én Bethlen parancsára csapata­ival elindult a Dunántúlról Kassára, ezzel itt véglege­sen megszűntek a Bethlen vezette Habsburg-ellenes harcok. 7 A nikolsburgi béke után nyugalmasabb időszak következett be, de a városnak még 1627-ben is csak 30, i638ben 34 háza állt. 8 1638-tól a tatai várkapitányok 21 000 forint lefizetése mellett egyben az uradalom zálogbirtokosai is lettek: 1640-ig Balogh István, ezt követően 1642-ig Loósy Péter, majd 1646­ig Zichy István. 7" Időközben sem szűnt meg azonban a török veszély, Oszmán budai pasa 1644-ben kitele­pítette Váraljáról az ott élő katonákat, és ezek csak III. Ferdinánd követének kérésére térhettek vissza szállásukra. 8 0 1646-ban Csáky László a tatai kapi­tányság mellé immár adománybirtokként kapta meg a tatai uradalmat III. Ferdinándtól. Az adománylevél csak Tatát és tartozékait említi, azokat részletesen nem sorolja fel. 8 1 Az adománylevél 1649-es megerő­sítése már megadja az uradalom helységeit, ezek Tata várán és mezővárosán kívül Szomod, Bay, Banhida, Naszalij, Geremelij, Tarjan lakott helységek Komá­rom és Veresvar Pest megyében, valamint Grebecz, Szent miklós, Fölső és Alsó Galija, Kapa, Tolna, Sző­lős, Szent Ivanij, Szalonka, Füziteo, Szent Bertalan, Bolgár, Bechely, Ileregh puszták.*" Az elszórt ada­tokból úgy látszik, hogy Csáky László és utódai alatt kezdett állandósulni Tata lakossága, 8 1 habár még az 1648-as évről is feljegyzik, hogy tavasszal a török a tataiak közül többeket, aratáskor sok aratót foglyul ejtett. 8 4 1662. január közepén, majd még ebben az évben kétszer - Komárom ellen indulva - a törö­kök megpróbálták bevenni a tatai várat. Az ostrom sikertelen volt, csak a palánkvár cölöpfalait sikerült felgyújtaniuk. 8 5 Nem csoda, hogy Martinus Zeiler a Magyar Királyságot bemutató, először 1664-ben, Ulmban megjelent művében azt írta Tatáról, hogy „állítólag ezen a helyen valaha egy nagy város állt. Napjainkra már semmi sem maradt a városból." 86 A Bécs ellen indított hadjárat során 1683 áprilisában a törökök újra elfoglalták Tata várát, de az ez év októ­8 0 JAKUS 1977,8. 8 1 MOL TEL P198. Fase. IL N. 4. 8 2 MOL TEL P 198. Fase. II. N. 6. Statutionae Cap[itu]li Jauriensis super Tata pro Comité Ladislao Csáky. 8 :< BÍRÓ 1979, 210. 8 4 GYULAI 1894,14. 8 5 ZEILER 1997, 295. 8 6 ZEILER 1997,167. 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom