Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Scmidtmayer Richárd: A Kuny Domokos Megyei Múzeum kiöntőcsöves rézedényei

A KUNY DOMOKOS MEGYEI MÚZEUM KIÖNTŐCSÖVES RÉZEDÉNYEI lelőhelyű," egy másik budai,

2" a pécsi

2

1 és az újpalánki ~ példány. Ismeretlen lelőhely A második ibriknek ismeretlen a lelőhelye, az edény raktárrendezés során került elő. (2. kép) Az edény teste körte alakú, egyik oldalán sincsen lapítás nyoma. Nyaka ívesen összeszűkül, rajta két borda fut körbe, szája tölcséres. Füle közvetlenül a szájnyílás alatt indul, kettéhajtó, lándzsa formájúra alakított végeit egy-egy szegeccsel erősítették a nyakhoz, majd a fül az edény vállától kezdve a testhez simul, de itt már szegecs helyett forrasztás nyomai figyelhetők meg/' A fül ívének tetején dupla nyúlvány található, amelyhez egykor a kupakot erősítették. Ezzel szemben, az edény hasából indul a karcsú ívelt kiöntőcső, amelynek vége sérült, eredetileg a vége is 1

9 FEHÉR 1962, XXIV. t. 7. 2

0 FEHÉR 1962, XXVI. t. 2. 2

1 FEHÉR 1959, XXXVII. t. 2. 2

2 Már amennyiben tényleg ibrikről van szó, ahogy a szerző véli. (GAÁL 1983,164,1. kép, 173,12. kép 1-3) 2

3 A fül forrasztással való rögzítése feltehetően több edényen is megfigyelhető, de pontos leírás hiányában a fényképek alapján nem eldönthető, pl. Buda-Váralja (VÉGH 1999, 339, 12. kép), illetve más edénytípusoknál: OBERSCHALL 1944, CXII. 8,9. 2

4 FEHÉR 1968, 300, 34. kép. meredeken felfelé állt. Az edény talpát jelentő abroncsot hajlított lemezből alakították ki. M=2Ó,5 cm, Sz=25,5cm, Á ,.=5,2 cm, Á, ..=10,3 cm. ' s/aj fenek Az előzőhöz hasonlóan készült e példány is, mert az edény fenekét és alsó részét egy lemezből kalapálták ki. A vállrészt egy lemezből alakították ki, és két függőleges szélét forrasztással kapcsolták össze, majd az edény alsó feléhez is ugyanilyen módon erősítették hozzá, a nyaki rész hasonlóan készült. A kiöntőcső szintén egy lemezből került kialakításra és forrasztással rögzítették az edény testéhez, rajta az elhajlásánál finom reszelés nyoma látszik. A fülét is egy tömbből kalapálták ki. Az abroncs ez esetben összetett szerkezetű: egy vízszintes S-alakúra hajlított lemezből alakították ki úgy, hogy az „S" első részét forrasztással rögzítették az edényhez, míg az „S" második kanyarulatában vasdrótot helyeztek el erősítés gyanánt. A kiöntőcső rögzítésénél jelentősebb javítás nyomai fedezhetők fel. A kiszakadt kiöntőcsövet forrasztással próbálták az edényhez rögzíteni. Az edény testén az ónozás nyoma kívül és belül egyaránt nagyon jól megmaradt. Ebből az edénytípusból eddig csak egy töredékes példány került elő Esztergomból. 1 Dunaalmás A harmadik példány 1952-ben Dunaalmásról Barna Ernő ajándékaként került a Kuny Domokos Megyei Múzeum Történeti Gyűjteményébe. (3. kép) Az edény teste keskeny, enyhén ívelt henger alakú, kétoldalt lapított, a lapítás síkja a kiöntőcső irányában enyhén összetart. Az edény fala a válltól meredeken ívelt, szűk nyakától két borda választja el, míg tölcséres szája két sorban halszálkás vésettel díszített: felül ferde vonalakkal, az alsó sorban pedig élére állított négyzethálós mintával. " Vállából indul ki a hosszú, ívelt kiöntőcső, melyet egy vékony lemeztaggal erősítettek a korsó nyakához. A lemeztagon levél formájú, középen átlyukasztott díszítőelem található. A kiöntőcső vége megvastagodik, és gerezdes gömbperemben végződik, amelyet halszálkás vésés díszít. Az ívelt szalagfül e példánynál egy az edény aljához közeli, rovátkolással díszített korong alakú 2

5 Az eddig közölt ibrikek között több díszített példányt ismerünk, azonban a vésett díszítés minden esetben a testre is kiterjed. Az Arad megyei boros-sebesi példány kivétel, ahol csak a nyak egy része díszített (HEGYI 1976, 188). Szájrésznél levő vésett díszítés figyelhető meg a tabánin (HORVÁTH 1936, 50, 57.kép), az újvidékin, késmárkin és a budavárin (OBERSCHALI 1944 CXII 1-3). Egy, a Magyar Nemzeti Múzeumban található ismeretlen lelőhelyről származón (FEHÉR 1975, 69. kép), egy további budavárin (FEHÉR 1975, 74. kép), valamint egy Egerben előkerült példányon (MK3, 128.) díszítésként hasonló motívumokat találunk. 2. kép: Az ismeretlen lelőhelyű rézedény Abb. 2: Kupfergefäß unbekannten Fundorts 17