Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Mácza Mihály — Számadó Emese: Komárom 1919. évi eseményei

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI 15 (2009) 119-127. KOMÁROM 1919. ÉVI ESEMÉNYEI

1 MÁCZA MIHÁLY - SZÁMADÓ EMESE BEVEZETŐ Tanulmányunkban az 1919-es év legfontosabb és egyben legtragikusabb komáromi történésének, az 1919. május í-jei eseményeknek a forrásait foglaljuk össze, annak 90. évfordulóján. Bár ez a nap, amely véres csütörtök vagy fekete május elseje néven vonult be Komárom történetébe és komáromi magánakció elnevezéssel az országos politikába, számos visszaemlékezésben, naplóban, újságcikkben, tanulmányban szerepel, mégsem ismertek a mai napig pontos számok pl. az áldozatokról. Az itt közölt visszaemlékezések egy része már publikált, más része a szerzők könyvtári, levéltári gyűjtéseinek, az eseményeket átélt személyekkel folytatott beszélgetéseinek az eredménye. ELŐZMÉNYEK Komárom történelmének talán legmeghatározóbb, mondhatni sorsfordulója volt az 1919-es év, amikor az 1896-ban egyesült Új-Szőny és Komárom - egyelőre ugyan még nem hivatalosan, de - kettévált. Tisza István magyar miniszterelnök 1918. október 17-én a magyar országgyűlésben bejelentette, hogy a háborút a központi hatalmak, köztük az Osztrák-Magyar Monarchia s annak részeként a Magyar Királyság is elveszítette. 1918. október 28-án Prágában kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot, melyhez 30-án Turócszentmártonban a szlovák nemzet is csatlakozott/ 1918. október 31-én megalakult a Károlyi Mihály vezette magyar kormány. IV. Károly 1918. november 13-i eckartsaui nyilatkozatában lemondott a magyarországi államügyekben való részvételéről, bár formálisan nem mondott le a magyar koronáról. Az 1918. november 11-i páduai fegyverszüneti megállapodás említés nélkül hagyta a Monarchia részét alkotó Magyar Királyságot. A magyarországi fegyverszüneti feltételek tisztázására 1918. november 13-án Belgrádban Franchet d'Espréy tábornokkal aláírt fegyverszüneti megállapodás magyar fennhatóság alatt hagyta az egész felső-magyarországi szlovák régiót. Ezt a megállapodást azonban Pichon francia külügyminiszter november 29-én teljes egészében felülbírálta. Ennek jegyében a belgrádi francia parancsnok december 3-án egész Szlovákia kiürítését követelte Károlyi Mihály miniszterelnöktől. Pichon december 19-én elfogadtatta az Eduard Benes által sürgetett új demarkációs vonalat, amelyet Ferdinand Vix alezredes, a budapesti antantmisszió vezetője 1918. december 23-án jegyzékben nyújtott át a magyar kormánynak. Ez a jegyzék a Duna-Ipoly vonalban jelölte meg a csehszlovák állam előzetes határát. A 25. lövészezred cseh tisztjei és katonái Augustin Ripka főhadnagy és V. Stuchlík kapitány vezetésével november 2-án Holies város szlovák vezetőinek hívására átlépték a morva-magyar határt. A cseh és szlovák önkéntesekből folyamatosan erősödő alakulat bevonult Malacka városba. Ezt követően elfoglalták Zohort, Dévényújfalut, illetve Szakolcát és november 7-én Nagyszombatot. Ez volt az első cseh-szlovák katonai akció a történeti Magyarország területén. A csehszlovák hadsereg, amely 1918 decemberében kiegészült a Piccione olasz tábornok vezette ' A források közül Bihary Mihály visszaemlékezését Mácza Mihály, a többit Számadó Emese közli. 2 A Monarchia osztrák részében élő csehek és a Magyarország északi vármegyéit lakó szlovákok közös államának terve az első világháború kitörését követő időszakban merült fel a cseh politikában. A csehszlovák állam tervét azonban sokáig csak egy szűk réteg támogatta, mivel ez ellentmondott a cseh politika addigi meghatározó elképzelésének, a történelmi határokra épülő cseh állam eszméjének. Propagálója az emigrációban élő cseh politikus, Tomás Garrigue Masaryk volt, aki a szintén cseh Eduard Benessel és a szlovák Milan Rastislav Stefánikkal együtt 1916-ban Párizsban létrehozta a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot (CSNT). Ennek célja a nyugati hatalmak támogatásának megszerzése volt, amelynek érdekében Franciaországban, Olaszországban és Oroszországban az antanthatalmak oldalán harcoló csehszlovák légiókat szerveztek. A csehszlovák állam terve 1918 nyarán kapott realitást; amikora nyugati hatalmak korábbi háborús céljaikat felülbírálva elfogadták a Monarchia feldarabolásának tervét. Ezt követően szövetségesüknek ismerték el az emigráns kormányként működő CSNT-ot. A külföldi események hatására a korábban a Magyarországon belüli autonómiát szorgalmazó szlovák politika is az önálló Csehszlovákia terve mellé állt. (SZML) 129