Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)
Horváth István: Testvérközségek egyesítése (Tata-Tóváros, 1853-1938)
TESTVÉRKÖZSÉGEK EGYESÍTÉSE (TATA-TÓ'VÁROS, 1853-1938) Benyáts Mátyás, egyúttal kilenc — zömmel tatai — községi tanácsost is kineveztek. 1* Az új tanácsi testület 1853. július 18-án kezdte meg munkáját, kinevezték a fertálymestereket, akik az egyesített település három fertályában kezdték meg működésüket, egy a korábbi Tóvároson, kettő Tatán. Egyesítették a két település pecsétjét is, melyen a Tatatóváros megnevezést használták a város hivatalos neveként, valamint intézkedtek a házszámok új kialakításáról." Az egyesített város, egyúttal uradalmi és járási központ életére erre az időszakra vonatkozóan nem rendelkezünk írásos forrásokkal, ugyanakkor tudjuk, hogy az Esterházy-uradalommal való éles szembenállás az egyesítés után sem szűnt meg, számos kérdésben perek sokaságát indították egymás ellen a felek, jelentős részük a jobbágyfelszabadítás végrehajtásával volt kapcsolatos. A gróf következetesen ellenezte ezekben az években is Tata és Tóváros egyesítését, de az egyesítés előtti állapotok visszaállítására csak a Bach-rendszer bukásával nyílt lehetősége. KULON UTAKON A neoabszolutista Bach-korszak 1859-es bukásával visszavonásra került a korszakban hozott, a közigazgatást érintő átalakítások nagy része. Viszszaállították a korábbi vármegyei rendszert, így Tata és vele a tatai járás visszatagozódott Komárom vármegyébe. Ezzel egy időben ismét különválasztották Tatát és Tóvárost, külön elöljáróságot nevezve ki mindkét község élére. Hasonlóan járt vidékünkön Esztergom is, a településről leválasztották a három, a várossal egybeépült mezővárost. Esztergom azonban megtarthatta rendezett tanácsi jogú városi státuszát, polgármestere vármegyei fennhatóság alá tartozott, így néhány évtized elteltével, 1895-ben mégis sikerült véglegesen Esztergomhoz csatolni a vele egybeépült három mezővárost, Szenttamást, Vízivárost és Szentgyörgymezőt. Ezzel szemben Tata és Tóváros életében ismét nagyobb befolyást szereztek az uradalom tisztviselői, ami nem segítette elő a két község általános fejlődését. A dualizmus korában országszerte tapasztalható nagyarányú iparosításból, városiasodásból a két község csak mérsékelten tudta kivenni a részét, amit jelentős részben különállásuk okozott. A szükséges infrastrukturális beruházásokat csak hosszas tárgyalások, viták után lehetett megvalósítani, sok esetben a két község versengése, állandó rivalizálása nem tette lehetővé a mindkét településre kiterjedő fejlesztések megvalósítását. Ráadásul az uradalom érdekeire is tekintettel kellett lenni, ami gyakran nem esett egybe a községek érdekeivel, de a mindkét képviselőtestületben jelen levő uradalmi képviselők legtöbbször érvényesíteni tudták uruk akaratát. A kortársak egy része a községek működésének hatékonyabbá tételének és városiasodásának kulcsát a települések egyesítésében látta, ennek megvalósítása azonban a dualizmus korában soha nem nyert hivatalos támogatást. Mindig voltak, akik időről időre felvetették az egyesítés gondolatát, pl. a Tata-Tóvárosi Híradó 1887-ben két cikket is közölt „Egyesítsük Tatát Tóvárossal" és „Tata és Tóváros egyesítése" címmel. 1 4 Ez azt jelezte, hogy nem merült feledésbe az egyesítés gondolata, de hivatalos részről nem volt visszhangja a cikkeknek. 1911-ben szintén a TataTóvárosi Híradóban jelent meg egy írás Weinninger Mátyás tollából „Tata és Tóváros egyesítése" címmel, de az egymással vetélkedő községek vezetői nem tartották időszerűnek a kérdés tárgyalását. 1 5 Az első világháborút követően a Tanácsköztársaság rövid fennállása idején ismét komolyan fontolóra vették a két község egyesítését, az uradalom az akkori hatalmi és politikai viszonyok közepette természetesen nem emelhetett szót az egyesítés ellen. A racionalizálási törekvések mellett bizonyára Esterházy-ellenes éle is volt a terveknek, de tervezésnél messzebb nem is juthattak, mivel a Tanácsköztársaság gyors bukását követően ismételten lekerült a napirendről az egyesítés kérdése. 1 6 1 2 ORTUTAY 2003, 134. Szittyái József korábban is jegyzőként, Benyáts Mátyás pedig ügyvédként dolgozott Tatán, utóbbi ezekben az években szenvedélyesen védte a tataiak érdekeit a különböző úrbéri perekben az uradalom ellenében. A kilenc községi tanácsos közül azonban ketten (Pápay Ferenc és Hannauer György) nem fogadták el a kinevezésüket, mivel uradalmi alkalmazottak lévén nem kívántak szembekerülni az Esterházy-uradalommal. 1 3 KEML Esztergomi es. kir. Megyehatóság iratai, 6518/ 1853- IV/153• 1 4 KÖRMENDI 1998, 32. 1 5 Tata-Tóvárosi Híradó 1911,12. sz. 3. 1 6 Tata-Tóváros és Tatabánya 1919. június 22. 121
