Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Horváth István: Testvérközségek egyesítése (Tata-Tóváros, 1853-1938)

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI 15 (2009) 119-127. TESTVÉRKÖZSÉGEK EGYESÍTÉSE (TATA-TÓVÁROS, 1853-1938) HORVÁTH ISTVÁN Tata, Tóváros, Váralja. E három, valaha közigazgatási szempontból különálló település összekovácsolódásából, majd egyesítéséből született meg a mai Tata. Váralja - e földesúri udvartelkeken élő zsellérek által lakott település - a két mezőváros közé ékelődve sokáig megőrizte önállóságát, a csekély lélekszámú és kis területű település azonban a 19. század folyamán Tata részévé vált, neve is szinte feledésbe merült. Az évtizedekig elhúzódó egyesítés így a két meghatározó mezőváros, majd nagyközség, Tata és Tóváros ügye lett. Az elmúlt másfél évszázadban számos, a közigazgatási településállomány alakulását meghatározó intézkedés alakította és alakítja ma is településeink életét. Ezek közé tartoztak és tartoznak a községegyesítések, községalakítások. Ennek a folyamatnak a legintenzívebb időszaka az 1920-as, 30-as évekre esett, 1925 és 1945 között több mint 200 településegyesítés történt, azaz minden esztendőben átlagosan 10.

1 A nagyszámú intézkedést egy belügyminiszteri rendelet tette lehetővé, amely lehetőséget biztosított a belügyminiszternek arra, hogy „a közigazgatás egyszerűsítése, gazdaságosabbá tétele, avagy egyes községek háztartási egyensúlyáriak megcwása céljából ... az összeépült vagy egymáshoz közel fekvő községek egyesítését elrendelheti" '. E rendelet és számos más intézkedés adott végső lökést Tata és Tóváros egyesítéséhez, a húszas évek közepétől azonban közel másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy számos vita lefolytatása után a két település együtt, egy településként indulhasson el a várossá fejlődés útján. Az elmúlt évtizedekben — elsősorban évfordulókhoz kapcsolódva — több tanulmány is íródott a két község egyesítéséről, az írások zöme Tata és Tóváros két világháború közötti történetébe ágyazva mutatta be az egyesítés folyamatát, míg egy tanulmány a 19. századi egyesítés körülményeit elemezte/ írásunk e közel másfél évszázadot átívelő folyamatot kívánja bemutatni, részben az eddigi kutatási eredményeket, részben új forrásokat felhasználva, bemutatva a rengeteg vitával, ellentéttel tarkított eseménysorozatot, mely végül egy egységes, később városi rangot kapott települést eredményezett, melyet ma Tata néven ismerünk. KÍSÉRLET AZ EGYESÍTÉSRE (1853-1859) Fényes Elek Komárom vármegye ismertetésénél 1848-ban a következőt írja Tata mezővárosról: „A város 3 részből áll: Tatából, Váraljából és Tóvárosból, mindenik külön tanáccsal lévén ellátva".

4 Fényeshez hasonlóan a kortársak többsége egy településként tekintett az összeépült mezővárosokra, annak ellenére, hogy közigazgatásilag különállóak voltak. Az egyesítésre való törekvés a század közepéig nem is került napirendre, a szabadságharc leverését követően azonban a Bach-korszak közigazgatási intézkedései megteremtették a mezővárosok egyesítésének feltételeit. A racionalizálás igénye mutatkozott meg abban az intézkedésben, mely szerint 1850-ben Komárom és Esztergom vármegyéket a Dunát választóvonalként használva újraszervezték, így a Duna-jobbparti 1 SZIGETI 2002, 24. Az első világháborút követő gazdasági helyzet is nagy szerepet játszott abban, hogy a központi hatalom igyekezett racionálisabban szervezett közigazgatást teremteni, ennek részét képezték a községegyesítések, községalakítások stb. ' 177.300/1924. BM. sz. körrendelet: A kis- és nagyközségek pénzügyi egyensúlyának helyreállításáról. Idézi SZIGETI 2002, 24. — addig Komárom vármegyéhez tartozó — járásokat Esztergom vármegye déli járásaival vonták össze, új vármegyét alkotva ezzel Esztergom központtal. Egyikük a tatai járás volt. A Dunától északra fekvő járásokat pedig Komárom fősége alatt vonták össze. A községek, mezővárosok nagyobb önállóságot kaptak belső ügyeikben, életüket elsősorban a megyehatóság felügyelte, részben kikerülve ezáltal a helyi földesúr joghatósága alól, aki természetesen ennek ellenére számos területen továbbra is komoly befolyással bírt. Amennyiben a községek kérték, a megyehatóság dönthetett első fokon egyesítésükről. Tata és Tóváros esetében különösen indokoltnak tűnt az egyesítés, földrajzi közelségük, gazdasági, társadalmi összefonódásuk mind-mind az egyesítés mellett szóltak. A két helység elöljárósága 3 ORTUTAY 2003; GERELYES 1984; GRE1NER 1988; KÖRMENDI 1998. Ortutay András írása a 19. századi egyesítés folyamatát mutatja be, Gerelyes Ede és Körmendi Géza a korszak történetét tárgyalva emlékezik meg az 1938-as egyesítésről, míg Greiner Tibor elsősorban az eseménnyel kapcsolatos képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveit közli. 4 FÉNYES 1848,167. 119