Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)
P. Tóth Enikő: A tatai angolkert 18-19. századi építészeti és képzőművészeti emlékei. Újabb adatok a kert történetéhez
P. TÓTH ENIKŐ 54. kép: Az angolkertben a lovarda közelében található építmény (Fotó: P. Tóth, 2009) Fig. 54: A building in the English landscape garden, near the riding centre (Photo: P. Tóth, 2009) Az angolkert megjelenése - túlzás nélkül állíthatjuk - rendkívüli jelentőségű, korszakot meghatározó az európai művészetben. Egyrészt a kertművészet új korszakát jelentette, másrészt új világ- és művészetfelfogást képviselt. A korábbi kertforma zárt volt, és az épülethez igazodott, az angolkert a tervezettséggel, rendezettséggel szemben természetes, esetleges hatást kívánt kelteni. S ahogy Komárik Dénes is hangsúlyozza: „Az angolkert határtalansága látszólag rokon a barokk kert sokszor idézett végtelenségével, valójában azonban diametrálisan más. A barokk kert végtelensége a valahova, mégoly távoli vagy transeendens célba vezető, határozott, ígéretes úté, az angolkert határtalansága vagy ha tetszik végtelensége a parttalan, mindenirányú tengeré, mely elnyeléssel fenyeget vagy elmerülésre csábít." Egy olyan „Gesamtkunstwerk" vagy „pseudoGesamtkunstwerk" realizálódását hangsúlyozza, amelyben az építészetnek alárendelt szerep jut. 17 4 Az angolkertben az ember központi helyzete megszűnik, feloldódik a természet határtalanságában, a kert épületeihez hasonlóan egy a fragmentumok közül. Ezzel együtt ezek a kertek nem kevesebbet, mint a világ teljességét kívánták modellezni a térbeli és időbeli momentumok hangsúlyozásával, apellálva a kert mint a legfőbb életmetafora gondolatkörre. A tatai angolkert - jelentős számú fennmaradt építészeti és képzőművészeti emlékeivel, élő növényeivel, vízfelületeivel - kivételesen szép magyarorA régi piarista rendház épülete' 7 3 alatt, jóval mélyebb terepszinten, a kastély közelében található az egykori lovarda, illetve lóistálló: az 1760-as években létrehozott épületegyüttes a „Schweitzerei" nevet viselte, de lovakat tartottak benne. (51-52. kép) A nagyobb, téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős istállóépület háromhajós belső tere csehsüvegboltozattal fedett. Alacsonyabb, síkfödémes a hozzá kapcsolódó lakóépület. A területen található másik síkfödémes épület nagyobb része lakás céljára szolgált, kisebb egysége szintén lóistálló volt. Említést érdemelnek a vörös mészkőből faragott itatóvályúk s a nagyobb istállóba készült vörös mészkő kandalló. Az udvar határát falak, illetve maguk az épületek alkotják. A tóparton, a lovarda felől Remeteségpuszta irányába haladva, erdős területen emelkedik egy szintén 18. századi, viszonylag kisméretű épület, (53-54. 53. kép: Az angolkertben a lovarda közelében található építmény (Fotó: P. Tóth, 2009) Fig- 53- A building in the English landscape garden, near the riding centre (Photo: P. Tóth, 2009) kép) mely a kastélyhoz tartozó, kertészetileg művelt terület határán található. A négyzetes alaprajzú kőépítmény kívülről nézve kupolát formázó tetejét eredetileg náddal vagy cseréppel fedhették le. Kialakítását, jellegét tekintve talán egy - az angolkertek épített elemeként gyakran alkalmazott - remetelak lehetett. Hasonló formájú a csákvári kert „remeteség" elnevezéssel illetett épülete. Végső soron nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a kis épület valamely gazdasági célt szolgált. 17 3 A piarista rendházról bővebben pl.: P. TÓTH 2004, 17 4 KOMÁRIK 1978, 213-214. 97-100. 114
