Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Musicz László: Tata madártani jelentőségének áttekintése

mával látogatott Pestről rendszeresen Tatára, a későbbi időkben pedig már csak távcsővel, fényképezőgéppel nosztalgiázva. Több sikeres könyvében szeretettel emlékezik viszsza ezekre a tatai vadászatokra és megfigyelésekre. Szvezsényi László barátom az egykori Komárom Megyei Tanács, majd a Zirci Múzeum munkatársaként volt részese a Tata környéki madárvilág kutatásának. Sághy Tóni bácsit a 24 ÓRA és az Axel-Springer Kiadó munkatársaként közismert E. Nagy Lajos váltotta az elnöki poszton. Az ő szervezőkészségének köszönhetők többek között az egyesület 1980-as és 90-es években kialakult kiváló sajtókapcsolatai, de az ő keze-munkáját dicséri a Czégényi-malomban kialakított kiállítás is a Tatai medence élővilágáról. Jómagam az 1970-es évek végétől csatlakoztam a szenvedélyes madármegfigyelők akkor még kicsit különcnek számító, ma már népes és közismert táborához, s nagyszerű madarász barátaim segítségével vállalhatok részt a többszáz fős megyei madarásztársadalom vezetésében. Hiba volna persze csak az MME-t említeni a tatai természetvédelem területén. Mindenekelőtt az 1970-es években Magyarország-szerte ismertté vált Herman Ottó Kört kell megemlíteni. Legendás vezetői dr. Skoflek István és dr. Árendás Vera az Eötvös József Gimnázium tanáraiként bámulatos módon értették a módját annak, miként ösztönözzék a diákokat és felnőtteket is önálló, és persze csapatmunkára, miként faragjanak belőlük szinte észrevétlenül elkötelezett természetbúvárokat, természetvédőket és profi kutatókat. Magam is így kerültem igazán kapcsolatba a módszeres madártani kutatással és természetvédelemmel gimnazista diákként. „Skofi" egyénisége máig meghatározó élménye sok tatainak és természetvédőnek. Még 22 évvel a halála után is őszinte tisztelettel emlékezem vissza egykori útmutatásaira, a közösen töltött táborokra és a lenyűgöző téli diaporamas bemutatókra, amelyen évről-évre számot adhatott ki-ki a maga évközben végzett munkájáról. A Herman Ottó Kör legendás vezetői közé sorolható persze Csaba Attila is, aki Skoflek halála után még évekig hihetetlen lelkesedéssel volt képes szervezni a ,',Kör" dolgait. A közösen töltött táborok, pisznicei túrák szintén mind a mai napig meghatározó élményeim. A Herman Ottó Körnek talán az volt a legnagyobb varázsa, hogy polihisztor névadójához méltóan képes volt összekovácsolni a legkülönbözőbb érdeklődési körű embereket. Együtt voltunk akkor madarászok, botanikusok, meteorológusok, geológusok, barlangászok, régészek, néprajzosok és még megannyi más érdeklődésűek! Elementáris kisugárzás rejlett ebben az együttélésben! Azóta persze nagyot fordult a világ és bár a Herman Ottó Kör eszméje máig elevenen él az egykori tagokban, az akkori közösség talán végképp a múlté. Ugyancsak az 1970-es évektől kezdődően tevékenykedik aktívan a Megalodus Barlangkutató Szakcsoport, amelynek hosszú évekig Vájna Gyuri bácsi volt a „motorja", azt követően pedig (immár több, mint két évtizede) Almády Zoltán irányítja a Tata környéki karsztjelenségek, barlangok kutatását. Tudományos igényességgel és szívós munkával tárták fel valamennyi térségbeli barlang, hasadék, üreg, víznyelő rejtélyes világát. Munkájukból ad ízelítőt a Magyary Zoltán Művelődési Központban megrendezett kőzetés ásványkiállítás. A Liszt András vezette Zöld Sziget Kör Természetvizsgáló Egyesület az egykori Herman Ottó Kör hagyományainak folytatójaként az 1990-es évektől tölt be fontos szerepet a tatai és térségbeli környezet- és természetvédelmi mozgalomban. Az Öreg-tóval