Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Schmidtmayer Richárd: Tatabánya középkori elődtelepüléseinek története az írott források tükrében

pülés korábbi időszakába is bepillantást enged: az udvarnokok királyi szolgálatra kötelezett népek voltak, akik az uralkodó tulajdonosi hatalma alatt álltak. A királyi udvar legnagyobb létszámú szolgáltató népeleme az udvarnokokból tevődött össze. A királyi udvar napi élelmezését biztosították, így elsősorban terménnyel adóztak. Az udvarnokokat adózás szempontjából tizedekbe és századokba szervezték. Vezetőjük és bírájuk a nádor volt.

37 Itt kell megemlíteni azt is, hogy a 13. században felbukkant egy réteg, melyet az udvarnokok ispánjainak fiai néven emlegettek és tagjai — egyelőre közelebbről nem ismert — privilegizált helyzetben voltak.

38 Bár az „udvarnokok ispánjainak fiai" is a király tulajdonosi hatalma alatt álltak, de katonáskodtak, lehetőségük volt földet vásárolni, és örökjogon is birtokolhattak földet - míg az udvarnokoknak erre nem volt lehetőségük.

39 A királyi szolgálónépek sokszínű világa a 11-12. században élte fénykorát.

40 Összegezve: Galla királyi birtok volt, bár a 13. századra jellemző birtokadományozás felborította az eredeti szolgálónépi rendszert, hiszen olvashattuk, hogy Galla határában már Buda fiainak is saját földjük volt. 1325-ben bukkant fel újra Galla neve a forrásokban. Ekkor szemtanúi lehetünk egy birtok elaprózódásának, hiszen egy Kocson élő középbirtokos,

41 Kocsi Fekete Pál betegen végrendelkezett, s Gallán {„Gaala") levő birtoka felét fiára, másik felét megkötésekkel feleségére, Margitra hagyta.

42 Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egész Galla települése Kocsi Fekete Pál kezében lett volna, csak annyit jelent, hogy Pálnak voltak itt földjei. A század végén ismét említik a települést. 1391-ben egy Tata birtokához tartozó erdő határjárása során foglalták írásba a nevét. A határjárás egy bizonyos Somlyó hegynél kezdődött, azon a területen, amely a Gallából Tolnára és Gallából Tarjánba vezető utak között volt található.

43 Ezután a településről majd 50 évig hallgatnak a források, mígnem 1440-ben Vitány vár tartozékai között sorolták fel.

44 A 14-15. században tehát Galla területének legalább egy része Vitány vár uradalmának, azaz egy nagybirtoknak lett a részévé. A vitányi uradalmat, így Gallát is, az 1420-as évektől a Rozgonyi család birtokolta.

45 A 15. szá37 KMTL 696. 38 ZSOLDOS 1997, 201-202. 39 KMTL 696. 40 ZSOLDOS 1997, 205. 41 Az oklevél szerint Pál betegsége miatt famulusát, Vida fia Pált küldte a győri káptalanhoz. ANJOUKORI OKLEVÉLTÁR IX. 120. sz. 76. Vida fia Pálnak szintén voltak birtokai Kocs községben egy 1327-es oklevél szerint. MOL DL 28052. 42 ANJOU-KORI OKLEVÉLTÁR IX. 120 sz. 76. 43 „Quod primo incepissent prope montem Somlio apellatum aplaga meridionali circa quasdam très metas terreas antiquas inter duas vias unam per quam transisset de Galia ad Talma et aliam que tenderét de Galia ad villám Taryan positas... quas aplaga occidenas unam denovo.. .erexissent" 44 MOL DL 13900. 45 Rozgonyi István győri ispánként, mint honorbirtokos irányíthatta l420?/l422-től a vitányi uradalmat, 1439-ben, illetve l440-ben pedig zálogjogon szerezte meg maga és fia számára. Ezt követően a család egy másik ága erővel ragadta el István fiától az uradalmat az 1440-es években.