Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Nemes Lajos: A tóvárosi angolpark telepítésének története és a telepített növények

Kismartonban, részben a park gazdagítása céljából, részben a növényházi gyűjtemény gyarapítására. Az egykori Esterházy birtokok parkjainak egzotikus növényállománya nagy részben Kismartonból származhatott. A tóvárosi Angolparkban az 1780-as évek közepén kezdték meg a növények telepíté­sét. Elsősorban, mint említettük, a környezetünkből származó fajokat telepítették, elő­nevelésük részben a közeli Billegpusztán történt, legalább 3 éves időtartamban. A tatai birtokhoz szorosan kapcsolódó cseklészi uradalomban volt a fafajok „anyatelepe", itt nevel­ték a tóvárosi „Anglia" számára is a növényeket. 4 Bükk, kocsánytalan tölgy, magaskőris, vadkörte, vadalma, és hársfajok voltak az első ide telepített növények. A telepítések mun­káit az Esterházy-birtok falvainak jobbágyai végezték. Jelentősebb növénytelepítés történhetett az 1790-es években, a Balkán-félszigetről származó növényekből, erről a ma is meglevő szlavón tölgyek és platánok tanúskodnak. Az egzotikus faállomány az 1805-10 közötti években kerülhetett az Angolparkba, ezt igazolják a kipusztult idős példányok évgyűrűi. Ez az az állomány, ami Kismartonból származhat. Ez utóbbi, 1805-10 közötti telepítésekor mintegy 60 lombos fafajt és hasonló számú lombos cserjét ültettek az Angolparkba. A tűlevelűek telepítése is jelentős a kora­beli időben, az ismert fajok és változataik száma 30 körüli volt. A kezdeti időszakban, az 1780-as évek közepén mindössze 4-5 hazai fenyőfajt telepítettek. Közülük legjelen­tősebbek voltak az erdei és feketefenyő fajok. Az eredeti telepítésű fenyőállomány azóta kipusztult, az utolsó két nagyon idős erdei fenyő még látható, de az ősi matuzsálem nap­jainkban itt hagyott bennünket. Az Angolpark mai növényállománya mintegy 150 lombos fafaj és változataik, továbbá 50 körüli a fenyőváltozatok száma. Szeretnénk újra hangsúlyozni, hogy az Angolpark egykori telepítése nem tudományos értékű arborétumot kívánt létrehozni, a korban nem ez volt a cél. Ennek ellenére a terület kialakítása és az akkori növénytelepítés minő­sége és fajszáma megfelelt egy mai arborétum telepítési követelményeinek. Az 1805-10 közötti években kerültek ide az akkor nálunk még ismeretlen kanadai vasfa, a kauká­zusi szárnyasdió, a mocsárciprus, a vad- vagy lógesztenye, a Gleditschia vagy lepényfa, a foltosplatán, a tulipánfa, a magnólia országunkban is első példányai. Magyarország akkori területén a tóvárosi Angolpark volt az első tájképi kert, és mint ilyen, kiinduló példaképe volt a később létesített hasonló megépítésú hazai kerteknek. A kert növényállománya az elmúlt 50 év alatt megfogyatkozott, állapota erősen erodáló­dott, növényállománya meg- és felújításra szorul. A korban első hazai angolparkunk mél­tán érdemelne jelentősebb felújítást és gondozást. 4 SYLVESTER 2003, 259.

Next

/
Oldalképek
Tartalom