Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Musicz László: Tata madártani jelentőségének áttekintése

Talán nem túlzás, ha Tatát az évezredek óta hűségesen és hihetetlen tömegekben ideérkező vadludak révén a. „Vizek Városa" mellett a „Vadludak Városának" is nevezzük. Valóban méltó ezen új mítoszra, hiszen nincs még egy ilyen hely tán világszerte sem. TATA EGYKORI MADÁRVILÁGÁNAK KUTATÓI A Tatai-medence madárvilágára vonatkozó legkorábbi ismereteinket azok a pleisztocénkori leletanyagok nyújtják, melyek századunk folyamán kerültek napvilágra Tata mésztufabányájából,

1 a tatabányai Szelim-barlangból,

2 illetve a kissé távolabbi bajóti Öreg-kő barlangjából.

3 Az így előkerült fosszilis csonttöredékek (pl. nyírfajd, sarki hófajd, havasi hófajd, havasi varjú) egyrészt az akkori eljegesedéssel összefüggő klímára engednek következtetni, másrészt kiterjedt vízivilágra utalnak (pl. haris, guvat, pajzsoscankó, nagy póling). Az ezt követő időkből szinte semmi leletanyag nem maradt fenn és a gazdag madárvilághoz csupán középkori feljegyzések, útleírások, vadászati statisztikák nyújtanak némi adalékot. Ezek közül említésre méltó a gödények tömeges tatai megjelenéséről szóló feljegyzés, melyre a tatai kegyesrendi ház 1767-es évkönyvében bukkant Dornyay Béla 1914-ben. Tudományosan is értékelhető madártani adatokkal szinte csak a 20. századból rendelkezünk. A századforduló táján elsősorban Diósy Gyula, Schenk Jakab, Warga Kálmán, Dornyay Béla megfigyelései, munkái azok, melyek ismereteinket jelentősen bővítik. Később Keve András (a Madártani Intézet egykori igazgatója), Porga Zoltán (egykori tatai vadászember), Schmidt Egon (a madárkedvelők berkeiben napjainkban egyre közkedveltebb író és rádiós műsorvezető) és Sterbetz István (a Madártani Intézetnek szintén egykorvolt igazgatója, neves vadászíró) publikációi említésre méltók. A madártani kutatások terén az 1960-as, 1970-es évek eredményeztek gyökeres változást, hiszen a dr. Skoflek István (sokunknak „Skofi") vezette tatai Herman Ottó Kör és az 1974-ben megalakult Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (a továbbiakban MME) népes tagsága minden korábbinál intenzívebb ornitológiai tevékenységet folytatott, illetve folytat jelenleg is. Skoflek tanár úr volt az MME első megyei elnöke, akit 1981-ben bekövetkezett halálakor a süttői dr. Sághy Antal váltott tisztségében. A térséget érintő madártani kutatások terén az 1970-1990 közötti két évtized jelentette az egyik hőskort, elsősorban Benya László, Kugli József, Sterbetz István, Szvezsényi László és Musicz László munkásságával. Benya László egykori tatai gimnazista diákként, Kugli József akkori hivatásos vadásszal szinte alapműnek számító összegzést írt 1973-ban Tata madárvilágáról. Benya doktor az 1980-as években a Herman Ottó Kör nyári táborainak orvosaként jól ismert egyénisége volt a természetvédők táborának, és érdeklődése a madár- és természetvédelem iránt mind a mai napig töretlen. Kugli József időközben a vízinövények, dísztó-építészet kiváló gyakorlati szakembere lett. Dr. Sterbetz Pista bácsi, a ma már 80-as éveit taposó kutató-vadászíró egykor karácsonyi libavadászatok alkal1 LAMBRECHT 1916. 2 JÁNOSSY 1979. 3 LAMBRECHT 1913.