Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

S. Cserey Éva: Emlékezés Tóvárosi Fischer Ignácra

A Festészeti Intézet kerámiagyártással is foglalkozott, es üzemét lassan majolikagyárrá fejlesztette. A 80-as években gyártelepe szűknek bizonyult és azt áthelyezte a Külső Dob utcába, ahol a gyárat a kor technikai színvonalának megfelelően rendezte be. A korszak divatjának, igényeinek megfelelően elsősorban díszkerámiát gyártott. Fő terméke az úgynevezett majolika volt, amely nem volt más, mint a nem nagyon kemény kőedény, ezt vonta be az átlátszó ólmos mázzal. Díszítésre máz felett alacsony tűzön muffel festéket használt. Fischer fő törekvése volt, hogy edényei magyaros formában, magyaros díszítéssel készüljenek. Nagyméretű táljai, vázái, kulacsai a magyar nép életéből vett jeleneteket ábrázoltak, melyet külföldön sajátos magyar specialitásnak tartottak és igen kedveltek. A 90-es évek pénzügyi nehézségei, valamint értékesítési problémák következtében a gyárat 1893-ban kénytelen volt részvénytársasággá alakítani. Sajnos, két év után sem heverte ki a gyár a válságot és 1895-ben a gyár felszámolására került sor.

10 A sors iróniája, hogy éppen az akkoriban alakult budapesti Zsolnay-féle Porczelán Fayence gyár Rt. vásárolja meg. Az a gyár, amely majolika készítményeivel hasonló dísztárgyakat gyártott, mint Fischer, művészi színvonala nem maradt el a pécsi gyár mögött, de a gyártmány anyagát, a mázas kőedényt a Zsolnay féle porcelánfajansz messze fölülmúlta. Fischer Ignác munkásságának legnagyobb elismerése volt, hogy 1892-ben I. Ferenc József császártól nemességet kapott, melyet tóvárosi előnévvel használhatott.

11 Sokirányú tevékenysége mellett Pesten, a Bécsi u. 1. sz. alatti üzletében kályhalerakatot is fenntartott, amelyet egy szerencsésen megmaradt Árjegyzék (Preisverzeichniss) is tanúsít.

12 Az 1872-ben Pesten kiadott árjegyzék német nyelvű, kályhaábrákkal illusztrált. A 19 oldalon részben az e korban kedvelt úgynevezett „svéd típusú" kályhák ábráit, másrészt a szászországi Meissenből származó kályhák, kandallók, kandallós kályhák ábráit tüntették fel a legfontosabb méretek, színek és árak adataival. Az 1870/80-as években, főleg Pest, Buda, Óbuda egyesülése után, különösen Pest fejlődött rohamosan, számos középület, magánház ekkor épült fel. Ezek közül több épület fűtőberendezését Fischer Ignác szállította, mint azt az 1880-as évektől megjelenő Budapester Bauzeitung adatai is bizonyítják.

13 Fischer Ignác egyik jelentős munkája a Vigadó épületébe készült. 1873-ban megnyerte a Vigadó és toldaléképülete részére kiírt kályhapályázatot. A Vigadó építési iratai között szerencsésen megmaradt a német nyelven írt Pályázat {Offert), amely kutatásaink során ugyancsak feldolgozásra került.

14 Amennyire szerencsésnek mondható Fischer Ignác felfelé ívelő pályája, annyira nem volt szerencsés családi élete. A szakirodalom Fischer családi életével nem foglalkozik. Első felesége Fischer Mór leánya, Szabina volt. Ebből a házasságból született 1865-ben 10 GROFCSIK - REICHARD 1973, 120. 11 Fischer Ignác 1892-ben kap nemességet. 12 „Preis Verzekbniss von geivöhnlichen Zimmer und feiner Porzellan Ofen Camine, Bade Einrichtungen etc. der Fabrik Niederlage für Ungarn und Nebenländer der Ignacz Fischer in Pest, Wienergasse Nr. 1." 13 A Budapester Bauzeitung 1874-től közli a budapesti építkezéseket, felsorolja az egyes épületeknél közreműködő iparosokat. 14 Fischer Ignác vigadói kályhapályázata (Offert) BFL Vigadó építkezései IV. 1407/6.