Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)
Csorna Zsigmond: A Festeticsek keszthelyi angolkertjének kialakítása a 18-19. században
szagon is jól ismert "Hausvater" és "Hausmutter" szakirodalom-típus felváltotta a korábbi, sokszor még a középkori ismereteket ismétlő, összegező kalendáriumokat, csíziókat. Az újkori szakirodalom fordításában, adaptálásában, a polgári értékrend elérésében a magyarországi agrárszakírók, agrárszakoktatók, a nagytekintélyű - Európa-szerte ismert — szakemberek és uradalmi tisztek vettek részt. E folyamatból a 18. század végén a Festetics-uradalmak, különösen a keszthelyi, ahol a híres magánfőiskola, a Georgikon is működött, nem maradhattak ki. Főleg azért sem, mert a Georgikon, Európa első felsőfokú mezőgazdasági tanintézeteként sok korabeli elméletet és gyakorlatot próbált ki a mindennapokban. Példáját hamarosan több nyugat-európai országban követték. Az uradalmi tiszteket, a szakembereket képző intézetben, még a feudalizmus utolsó fél évszázadában kezdték meg és fejezték be tanulmányaikat a hallgatók, de ők voltak azok, akik már a polgári társadalom szakembereként, munkairányítóiként dolgoztak egy új gazdasági-politikai értékrendben. Hogyan tükrözték a kerti munkák és a díszkertek a rendi társadalom változását és a polgári társadalom kialakulását? Ezekre a kérdésekre törekszik választ adni jelen öszszefoglaló, rámutatva, hogy hazánkban a 18-19- század fordulóján magas színtű, a polgári értékrendet elérő uradalmi kertkultúra létezett, amely az angolkertek filozófiájával, Európára — és elsősorban Angliára — figyelésével, a rendi társadalom, a születési előjogok időszakának végét és megmásíthatóságát hirdette. Mindezért a kert — mint az emberi vágyakozás tükre —, már a rendi társadalomhoz képest egy új társadalmi rendet hirdetett. Ez az új világ pedig a polgári társadalom rendjét jelentette. Nem véletlenül, a később létesített első közkert, a pesti Orczy-kert kertésze is a keszthelyi Georgikon egykori kertésze volt. Bár Magyarországon még építettek a 18. század harmadik negyedében is franciakerteket, ezeket a végleges befejezés előtt már angolkertekké változtatta át az uralkodó ízlésnek megfelelően építtetője. így a 19. század elején már angolkertek készültek, hirdetve az angol polgári társadalomra tekintést, és a váltást a francia kultúrájú 18. századi nemesi, rendi társadalomból a társadalmi egyenlőség és az egyenlő vállalkozói lehetőségek felé. A franciakertek, amelyek korábban még a köznemesség eszmei és ízlésbeli igényét is kielégítették, a 18. század végétől már egyre kevésbé tudták betölteni azt az ízlésbeli elvárást, amit az angolkert viszont megadott, biztosított. Az angolkertek, angolparkok elterjedését a piaristák tanító rendje, az irodalom, a művészetek és a tudományok képviselői is terjesztették. Gátolta és nehezítette viszont az angolkertek kialakítását az elmaradottabb társadalom és a hazai földrajzi-domborzati adottságok, a kevesebb csapadék, valamint az egzotikus növények hiánya. A barokk kert létesítése és fenntartása azonban egyre drágább lett. 4 A francia stílusú kerteket általában a rendkívül formagazdagon nyírt növényszobrok, nyírt növényfalak jellemezték. Sir Francis Bacon 1625-ben ki is kelt e kertstílus ellen, mikor azt mondta: „...olyan mint az utcalányok ficeréje..." Milton is inkább a természetes növénybozótot és a jegenyefenyőt kedvelte. Az angol publicista, Addison, 1712-ben 4 Vö. ZÁDOR 1978, 18.; SUGÁR 1996/1-2, 106-123.; KOPPÁNY 1996/3-4, 283-289.
