Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász munkássága a tatai Esterházy-uradalomban, különös tekintettel a tatai fajanszgyárban betöltött szerepére

gált munkahelyül. Gyártmányai mégis eljutottak az ország különböző részeibe, akkor is, mikor a porcelán és a kőedény elkezdte kiszorítani a fajanszot a piacról. A kőedény- és porcelángyárak egyre erősödő versenyének hatására Schlöglné is bevezette Tatán a kőedény-gyártást. Legidősebb lánya, Mária, aki 1812-ben Pasteiner Józseffel, egy tóvárosi kereskedő fiával kötött házasságot,

143 nem kívánt foglalkozni az üzem vezetésével, holott az 1817-es termelési adatokból összeállított helytartótanácsi országos gyári táblázat szerint a tóvárosi „Fabrica Vasorum Fictilium in Pago Tóvár" 8.000 forint értékben termelt árut, és öt embert foglalkoztatott.

144 A gyár működéséről szemléletes képet nyújt Pázmándy Dénes főbíró és Szabó Sándor esküdt táblázata, melyet a Komárom megye 1817. október 23-i ülésének határozata alapján szerkesztett jelentés mellékleteként küldtek a Helytartótanácsnak; a „Tabella" feltünteti az alkalmazottak számát, az esztendőnként feldolgozandó nyersanyag mennyiségét, a készülő termékeket, a gyár működését nehezítő és könnyítő tényezőket (Függelék 7.).

145 Schlöglné a kőedénygyártás bevezetésére és irányítására a soproni Stingl Vincét, a későbbi herendi gyáralapítót fogadta fel. Idővel, 1819-ben a gyár vezetésére vonatkozó, három évre szóló szerződést is kötött vele.

146 Kőedény gyártására már korábban is történtek kísérletek, Mayer holicsi gyárigazgató egyik 1809-es levelében azt írta, hogy Kassán, Tatán és Budán is gyártanak angol kőedényeket.

147 Özv. Schlöglné 1820. december 10-én halt meg.

148 Örökösei a gyár eladásáról határoztak, s bár Stingl szerződése még nem járt le, az adás-vételt minél gyorsabban le akarták bonyolítani, e célból az uraság engedélyével hirdetést jelentettek meg az újságokban.

149 A hirdetésben említették, hogy elismert majolika-edények készültek itt, de részben együtt van a kőedénygyártáshoz szükséges felszerelés is. A hirdetés ellenére senki nem kívánta megvásárolni a Fabricát,

150 így Stingl folytathatta a fajansz- és kőedénygyártást. Pasteiner így még egy évre, 1822 végéig meghosszabbíttatta a még Schlögllel kötött uradalmi szerződést - 1822. március 30-án kelt az erre vonatkozó irat (Függelék 8.)

151 - , majd, mivel 3 RÉVHELYI 1941, 32. 4 MOL Helyt. T. Dep. Comm. 1818. Fons 18. Pos 1.; közli: MIHALIK 1964, 234. 5 MIHALIK 1964, 234-235. 6 RÉVHELYI 1941, 32. a gróf Esterházy levéltár adatai. 7 SCHIREK 1905, 89. 8 Tatai Szent Kereszt r. k. pléb. hiv. Lib. Defunct. 1820. december 10. 9 „Tóváron Majolica Fabricanak megholtt Schlögl György Sticcesori az Fabrica további munkálodására magokat elégtelennek érezvén, könyörögtek a fabricanak eladásáról szollá nyilatkoztatásukat a közönséges újságukban be iktatni engedni. Határozat: Ezen Nyilatkoztatásnak az Újságokban leendő ki hirdetése a fenn álló contractusnak értelmében, és annak világos fenn tartása mellett a M. Uraság résziről meg engedtetik." REVHELYI-JEGYZETEK, fasc. 5. N. 14, 220.; REVHELYI-JEGYZETEK, fasc. 5. N. 14, 260-261.; RÉVHELYI 1941, 33. a gróf Esterházy levéltár adatai. 0 REVHELYI-JEGYZETEK, fasc. 5. N. 14, 260-261.; RÉVHELYI 1941, 33. a gróf Esterházy levéltár adatai. 1 REVHELYI-JEGYZETEK, fasc. 5. N. 14, 260-261.