Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász munkássága a tatai Esterházy-uradalomban, különös tekintettel a tatai fajanszgyárban betöltött szerepére

Schwaiger Antal szobrász munkássága a tatai Esterházy-uradalomban, különös tekintettel a tatai fajanszgyárban betöltött szerepére P. Tóth Enikő (Tatabányai Múzeum) BEVEZETÉS Az alábbi tanulmány az Annales Tataienses-sorozat 2004-es, „A vártól a városig" című kötetében megjelent, „Schwaiger Antal szobrász szoborművei a tatai Esterházy-uradalom területén" című írás

1 párdarabja, s 2004 óta vár megjelenésre. Mindkét cikk a 18. századi-19század eleji fajanszplasztika és szobrászat területén alkotó Schwaiger Antal munkásságával foglalkozik. A 2004-es tanulmány a szobrász köztéri és épületdíszítő szoborműveit mutatja be, a jelen kötetben olvasható rész elsősorban Schwaiger tatai fajanszgyárhoz fűződő tevékenységével foglalkozik, érintve a holicsi fajanszmanufaktúrában betöltött szerepét is. Mivel a fajanszból készült alkotások és a kőből, fából faragott, ún. nagyszobrászati és épületdíszítő szobrok között fennálló párhuzamok egyértelműek, nem tekinthetünk el ezek említésétől sem. A szobrász személyére és műveire vonatkozó egyéb források és irodalom mellett, meghatározó szerepük miatt kiemelném a Révhelyi (Réh) Elemér hagyatékából a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeumba került, kézzel írott jegyzeteket. Mikor Révhelyi engedélyt nyert a kutatók előtt zárt grófi levéltár irataiba való betekintésre, számos német, latin, részben magyar nyelven írt iratot lemásolt. Ezek egy részét feldolgozva írta meg az 1941ben kiadásra került, „A tatai majolika története" című monográfiáját,

2 melynek jegyzeteiben a grófi levéltári jelölések szerepelnek. Azért felbecsülhetetlen értékű ez a munka - mind a kijegyzett nagy mennyiségű anyag, mind a monográfia -, mert általa olyan adatok kerültek rögzítésre, melyek azóta megsemmisültek. A Tatán lévő Esterházy családi levéltár egy része még itt vált semmivé, a megmaradt anyag a Magyar Országos Levéltárba került. Révhelyi jegyzetei nyilván egy másodlagos, nem az eredeti iratok hitelességével bíró forrásanyagot jelentenek, de azok az iratok, melyek az ő gyűjtésében és a levéltárban egyaránt megtalálhatók /Schwaiger, Pram és Deutscher folyamodványa az uradalomhoz (Függelék l.),

3 Schlögl 1790-es kérelme (Függelék 5.),

4 Schwaiger Antallal két griff1 P. TÓTH 2004a, 97-149. 2 RÉVHELYI 1941. MOL TEL P. 210. Birtokgazdálkodás. 1-6. Prefektusi jegyzőkönyvek. N. 63- 77. MOL TEL P. 210.-III. a. Tisztiszéki ülésjegyzőkönyvek. Jegyzőkönyvmellékletek és töredékek. 85.