Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Kövesdi Mónika: A gróf kertje, a gróf színpada

zajlottak. A kezdeti, kb. 5000-es nézőszám az évek alatt elérte a 8-10 ezret. A Fideliót két és fél ezren hallgatták a várudvaron. Budapestről szervezett különbuszokon utazott le Tatára a közönség jó része, de sokan érkeztek automobilokon is. „Angol királyfiak esküvőjén látni ilyen autótábort és nyüzsgést"- írták a korabeli tudósítások. A vendégeket cserkészek és csendőrök kalauzolták a városban. Ám a közönség számánál is fontosabb tényező annak összetétele. Itt voltak a miniszterek, a hivatalos körök, a diplomaták, a tudomány és a művészvilág képviselői. Meglátogatta a játékokat Schuschnigg osztrák kancellár, József királyi főherceg, de itt volt a magyar arisztokrácia java, és külföldi vendégek is nagy számban. Természetesen ott voltak az érdeklődő tata-tóvárosi polgárok is. A közönség bizonyára a vendéglátó személyes kapcsolatainak, privát „protokoll-listájának" megfelelően képviselte a magyar és európai felső tízezert és a müveit világot. Az előadás után a házigazda, a város és a kert ura, Eszterházy Ferenc fogadást adott vendégeinek a parkban. E mozzanatban érhető tetten leginkább a szabadtéri játékok személyes, sőt magán jellege, amennyiben a gróf meghívottjainak és vendégeinek tekintette a közönséget. „A magyarországi szabadtéri ünnepségek sorában a tatai Eszterházy-park a legelőkelőbb, legkülönlegesebb előadásokat szokta produkálni, és a tatai játékok közönsége szinte zártkörű: olyan, mintha a budapesti felső tízezer gyűlne össze valami nagyszabású kerti ünnepélyre" olvashatjuk a Kis Újság recenzióját. HARMADIK FELVONÁS. A GRÓF, MINT MUZSIKOS Hihetetlenül igazságtalan lenne a szabadtéri játékokat úgy értékelnünk, mintha azok csupán a gróf nagyszabású kerti ünnepségei lettek volna — egyfajta magánszínház, egyfajta úri szeszély. A fennmaradt fotók és dokumentumok meggyőzően bizonyítják, hogy a tatai játékok önálló stílust teremtettek a szabadtéri színjátszásban, bár a pompás és elképesztően látványos előadásmód néha túlzónak és öncélúnak tűnhet. „A tatai Naturbühne nem hangulatos színházi majális, hanem a magyar művészet reprezentatív ünnepe" (Kóla Margit). Eszterházy Ferenc gróf személye volt a garancia arra, hogy a Tatai Ünnepi Játékok jelentőségteljes és komoly zenei és színházi értéket hozzanak létre. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Eszterházy Ferenc tanult zeneszerző volt, „a zene fölkentje" ahogy a kortársak emlegetik. Minden befolyását latba vetve, nagy lendülettel, és nagylelkűen fogott bele a színház létrehozásába, hiszen a színházról, színpadról és operáról szőtt álmát váltotta valóra ez a vállalkozás. A kezdet, ha nem is a legendák, de mende-mondák ködébe vész. A tatai várszínházat (az ország legkésőbben épült kastélyszínházát) a szájhagyomány szerint 1913-ban éppen azért kellett elbontani, mert a színházért rajongó fiatal grófot anyja féltette a bohém világtól. Nos, ez a fiatal gróf, miután Bécsben Loewénél, majd New Yorkban a College of Music-ban tanult, és 1933-ban zenei doktorátust szerzett, 1935-ben Ausztria zenei és színpadi kormánybiztosa lett. 1937 februárjában pedig, művészi pályája csúcsaként Szerelmeslevél c. olasz tárgyú vígoperáját tűzte műsorára az Operaház. A darabban Basilides Mária, Kóréh Endre, Sárdy János énekelt, a szövegkönyvet Fóthy János írta. A kutatók ma is elismerően nyilatkoznak erről a művéről, zeneszerzői életművének többi darabját azonban nem őrizte meg az emlékezet.