Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Wagenhoffer Vilmos: Régi sírjelek, sírkeresztek a történeti Kirva község - Máriahalom - Öregtemetőjében

tozatos formakincsbe tehetségüket, provinciális irányt szabva a népi építőművészetnek tanult mesterségük és a konkurencia alapján. A temetőrész déli részén található az egyetlen homokkő sírkő (1824), amely felállítása óta szinte semmit sem kopott, jól olvasható, akár a hasonló kőzetből és időből származó pilisszentléleki (1821) sírkő. A Gerecse-hegység északi peremvidéke „Kőországában" kibányászott és Piszkén, Nyergesújfalun (Szoláry mester), utóbb Süttőn (Szakmáry, Apriliy mesterek) feldolgozott gerecsei vörös színű juramészkő sírkövek (vörösmárvány) az 1840-es években jelentek meg és váltak mind nagyobb formátumúkká. Az első ilyen „vörösmárvány" sírkövet (latin nyelvű) Balásy Ferenc plébános kapta 1840-ben (III. tábla 1.). Az övét követte az oskolamester, Till Antal feleségének igen alacsony (70 cm) sírköve (III. tábla 2.). Az e fajta sírkövek a sírkőállomány negyedét adják. A gótikus és barokk stíluselemeket megjelenítő öntöttvas sírkeresztek száma mindössze kettő. Csak egyikükről állapítható meg pontos dátum, 1896. Az öntöttvas formákat ráerősített vaslemezek (krisztusi test vagy kereszt sugarai) egészítik ki. Keresztszáraik végét hagyományos lóhere-ívek zárják, a Corpus művészien kidolgozott. Számos temetőben akadtunk nyomukra, így Csolnokon (itt az 1930-as évekből: (III. tábla 4.), Kesztölcön vagy akár Pilisvörösváron. Neogótikus stíluselemeik nagy esztétikai élmény nyújtanak. Az 1896-ban felállított barokkos elemekkel rendelkező máriahalmi vaskereszt zsámbéki kőtömbben áll. Ajtós szelencéjének tojás alakja Krisztus feltámadásának misztikumát hangsúlyozhatja (III. tábla 3.). Az ÖREGTEMETŐ SÍRKERESZTJEINEK FORMAKINCSE ÉS TAGOLTSÁGUK A paraszttársadalom szinte egységes szokásrendszerétől (pl. népviselet) feltűnően eltérnek a sírkeresztek formái, architektúrái megjelenései. Határozottan érdekes ez a halottkultuszban tett különbségtétel. Az e téren kialakult változatosságot a mecseknádasdi Frey Mária

3 is hangsúlyozta feldolgozásában: a halál után mindenki a legjobbat, a legszebbet kívánja adni az örökkévalóságba költözött hozzátartozóinak. Az egyes történeti korszakokban egy-egy forma, stíluselem jellemzőbbé válik ugyan, de a sokféleség általános maradt. A rendkívül változatos formájú és szerkezetű sírkövek ellenére általában a rusztikus megjelenésű, nem túl magas (110-130 cm) és széles (50-60-70 cm), igen vastag (16-20 cm) — ezek az adatok a vörösmészkő sírkövekre nem vonatkoznak —, mélyen a földbe süllyesztett sírkeresztek váltogatják egymás alacsonyabb, magasabb, keskenyebb-szélesebb változatokban, archaikus, 4- és 8- oldalú „vaskos" keresztszárakkal. Szerkezeti megjelenésükben és ornamentikájukban a magas művészet s főleg az építőművészet: a görög-római korra utaló klasszicizmus, a barokk, a rokokó, szecesszió, eklektikus stíluselemei jelentkeznek megkésve, egyszerűbb, tisztább formában a falusi kőfa» FREY 1988, 5-30.