Komárom - Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 13-14. (Tata 2008)

Wagenhoffer Vilmos: Régi sírjelek, sírkeresztek a történeti Kirva község - Máriahalom - Öregtemetőjében

Az OREGTEMETŐ SÍRKERTJE (ROSENGARTEN-RÓZSAKERT) A Német Birodalom Württemberg tartományából kerültek a német telepesek 1785/ 86-ban Esztergom megyébe, a vallásalap akkori néptelen kirvai praediumára. Temetőjüket az újjáépített falu északi házsora után emelkedő, agyagos dombtetőn alakították ki, a falun kívül. A falun kívüli temetkezés a 16. századtól élő szokását az 1775. évi helytartótanácsi rendelet is megerősítette. Figyelemmel kísérhetjük, hogy közelebbi és távolabbi környezetünkben csak Sárisápon, Kesztölcön, részben Únyon és Csolnokon temetkeztek a templomhoz kapcsolódó emelkedő domboldalra, míg az eredetileg magyar és német anyanyelvű községekben mindenütt a falun kívül alakították ki az élő sövénnyel bekerített temetőt, pl. nálunk és Unyon orgonabokrokkal. A nagyrészt észak-déli irányban húzódó és 100 m hosszú, trapéz alakú fennsíkon fekvő temetőben csak meredek kaptatón lehetett feljutni (I. tábla 2.). Az Oregtemetőben a sírok kialakítását a domborzati viszonyok nem befolyásolták, hisz teljesen sík a felszín. A temető déli felében a sírokat észak-déli irányban helyezték el. Lehetséges, hogy itt az Óhazából hozott szokásrendszer hiedelemvilágáról van szó. A sírkövek az elhunytak feje fölé kerültek, és az északi temetőrész nyugati öt sorában a holttestek kelet felé „néznek". A temetkezések e jelenségére már Balassa Iván

1 felhívta a figyelmet. A német lakta községekben (Csolnok, Perbál Zsámbék, stb.) a sírhalmokat mindenütt a sírkövek homlokzata előtt halmozták fel. A két temetőrész között áll az 1835-ben felállított, homokkőből készült temetői kereszt, aminek ma már csak csonka alapja van meg. Az Oregtemetőt az önkormányzat tartja rendben, és e lélekmentő munka hatására csaknem minden sírhely megközelíthető. Az 1946. évi kitelepítés miatt az elhunyt elődök és még élő utódaik közötti kapcsolat mind ritkábbá válik. A TEMETKEZÉS RENDJE Úgy tűnik, a déli temetőrészben temetkeztek először, hisz az 1820-as évekbeli, még sejthető sírfeliratok - köztük a legrégibb 1821-ből való - csak itt ismerhetők fel, míg az 1840-es évekből valók az északi temetőrészből. Bár az azonos dátumú sírkövek sok esetben azonos vagy hasonló stíluselemekkel rendelkeznek, de az átfedések időben, korban és helyen általánosak. A hagyomány szerint mindig szűz területre temetkeztek,

2 de a változatos formakincsű sírkövek (212) és harmaduk (68) írástáblájának felismerhető dátuma nem ezt támasztják alá. 1 BALASSA 1981, 33. 2 Richter Istvánné Loher Anna 76 éves és Sári Jánosné, Eichhardt Magdolna 80 éves máriahalmi lakosok szóbeli visszaemlékezései, 2001.